Kolumbiában vasárnap elnökválasztást tartanak. Annak ellenére, hogy a dél-amerikai államban még soha nem nyert nem jobboldali elnökjelölt, a Gustavo Petro vezette baloldalnak most komoly esélye van a győzelemre.
A természeti erőforrásokban mesésen gazdag országot mind annak mindenkori jobboldali elitje, mind pedig az azzal gyakorlatilag bármi áron lepaktáló Egyesült Államok eddig kényesen óvta az erős baloldali befolyástól. Amióta csak megjelent a szocializmus eszméje Dél-Amerikában, a kolumbiai konzervatív uralkodó osztály számára egészen a közelmúltig belefért bármilyen eszköz a gazdasági-politikai hatalom megtartása érdekében. Az országban számos baloldali politikai vezetőt öltek meg, s a – többek között ezen esetek miatt is – lázadó gerillaszervezetek tagjait Álvaro Uribe egykori elnök még a 2000-es évek első évtizedében is legyilkolással fenyegette.
De nem csak a szigorúan vett politikai gyilkosságok miatt szenved a kolumbiai nép.
A hatalmát minden eszközzel védő történelmi jobboldal politikája miatt Kolumbia mára oda jutott, hogy a társadalom peremére szorított, az olajipari terjeszkedés miatt még saját földjeiken is folyamatos, népirtásnak kitett őslakos indián népcsoportok, főként a naszák és a sionák az eltűnés szélére sodródtak. A 48 milliós lakosságú országban átlagosan 16 óránként megölnek egy nőt, és a szexuális agressziót elszenvedők 86%-a kislány vagy kamaszkorú. A népet sújtó adók és az infláció már a pandémia előtti időszakban is az elviselhetetlenségig emelkedtek, kirobbantva ezzel a 2019-es tömegtüntetéseket, amelyekre a hatalomnak az erőszakon túl semmilyen politikai válasza nem volt. A tavaly tavasszal megemelni próbált személyi jövedelemadó miatt az országon soha nem látott hevességű tömegdemonstrációk söpörtek végig. A tüntetések során a karhatalom több alkalommal is éles lőszerrel a tömegbe lőtt. Egyes jogvédők szerint a lázadás megtorlása 75 életet követelt, 89 ember pedig eltűnt.
A tüntetések egyik szervezőjével, Sebastián Piwkével a Mérce 2021-ben készített interjút.
Sebastián Piwke: A társadalmi egyenlőtlenségek csak nőttek 2019 óta, az erőszak egyre elviselhetetlenebb. A békemegállapodást még mindig nem sikerült rendesen gyakorlatba ültetni. Annyi változott két év alatt, hogy most még lett nekünk a Covid is, meg az új adótörvény. Semmit sem tud a kormány kezdeni a társadalmi egyenlőtlenséggel: az államadósságot a népen hajtja be, de a gazdagokhoz egy ujjal sem nyúlnak. Az interjú itt olvasható.
A 2018-ban elnökké választott Iván Duque semmibe vette az ország polgárháborús helyzetén enyhíteni akaró kiegyezést a különböző gerillacsoportokkal és ellehetetlenítette a békén dolgozó szervezeteket. Ám közel sem volt ilyen „határozott”, amikor az inflációs- és később a COVID-válsággal kellett szembenéznie. Válasza – régi politikai örökségéből fakadóan – gyakorlatilag mindenre az adóemelés és a fegyveres erőszak volt.
Duque politikai tehetetlenségéhez csak a népszerűtlensége mérhető: Kolumbia 75 százaléka utasítja el az elnököt.
Gustavo Petro – szocialista gerillából veterán politikus
Gustavo Petro, az egyesült kolumbiai baloldal elnökjelöltje tizenéves korától kezdve politizál aktívan. Tizenhétévesen csatlakozott az azóta politikai párttá (M-19 Demokratikus Mozgalom) szelídült forradalmi szocialista-bolivarista gerillaszervezethez, a gyanúsan elcsalt 1970-es választások napjáról elnevezett Április 19-e Mozgalomhoz. A Mozgalomban hamar vezetői rangra emelkedett, bár időközben illegális fegyvertartásért másfél évre börtönbe került. Az Április 19-e Mozgalom leszerelése után annak politikai utódjához, az immár parlamenti keretek közt működő M-19 Demokratikus Mozgalomhoz csatlakozott, majd annak eljelentéktelenedése után az ezredfordulón más politikai formációk színeiben vált parlamenti képviselővé, szenátorrá, majdpedig a főváros, Bogota polgármesterévé.
Képviselőként és polgármesterként is szigorúan igyekezett fellépni a fegyvertartás szigorításának érdekében, bírálta a paramilitáris szervezeteket, valamint felszólalt a szolidáris gazdaságon alapuló társadalomért, támogatta az LMBT-közösséget és védte a nők reproduktív jogait. A 2018-as elnökválasztáson alulmaradt Iván Duque-val szemben.
Petro jelenleg a Történelmi Paktum nevű baloldali többségű koalíció jelöltje, Kolumbia válságát a gazdag rétegek megadóztatásával és a fosszilis energiahordozóktól a zöldebb jövő felé való elmozdulással igyekezne megoldani. Csökkentené az ország fő kiviteli cikkeinek számító, ám a társadalmat nagyban roncsoló kőolaj és földgáz termelését, és a kieső bevétel helyébe a turisztikai szektor fejlesztéséből befolyó bevételeket tenné.
Gustavo Petro jelenleg mintegy 41 százalékon áll.
Federico Gutiérrez – centrista sikerember, Álvaro Uribe rávetülő árnyával
Petro kihívója, Federico Gutierrez igazi karrierista. Kiváló iskolákat járt, s már alig 29 évesen Medellín városi tanácsának tagja lett. Önkormányzati politizálása során jó viszonyba került Uribevel, illetve a volt elnök helyi csapatával. Gutiérrez kampánya az oktatási reformra és a bűnüldözésre fókuszált, a gazdasági nehézségek ellen pedig furcsán kettős javaslata van. Egyrészt mintegy ötmillió szegény háztartás számára vezetne be alapjövedelmet és biztosítana ingyenes továbbtanulási lehetőséget alacsony jövedelmű családok gyermekeinek, másrészt tovább enyhítene a piaci szabályozókon. Utóbbival el is nyerte a kolumbiai üzleti elit támogatását a választásra.
Az elnöki kampány során Gutiérrez lett Petro legfőbb kihívója, bár jelenleg így is mindössze 27 százalékra mérik.
Lehetőség Kolumbia előtt
Bárki nyeri is meg a vasárnapi választásokat, radikális változtatásokat kell véghez vigyen, melyeket 2019 óta a kolumbiaiak egyre szélesebb rétegei követelnek.
Annak a jobboldalnak a napjai, amely a népirtóknak bányakoncessziókat adott, az embereket pedig maga is kizsákmányolta, s pusztán a nagyvárosi elitnek politizált, a tüntetéseket pedig erőszakkal leverte – meg vannak számlálva. Kitartó ellenállással az elmúlt évek során nem más vitte ezt véghez, mint a kolumbiai nép.
A szerkesztő megjegyzése
Kolumbia (spanyolul: Colombia) Dél-Amerika északnyugati részén fekvő ország. Hivatalos neve Kolumbiai Köztársaság (spanyolul: República de Colombia). A valamikori Eldorádó földje, majd a 20. század végén a világ kábítószer-központjaként megismert ország a nevét a kontinens európai felfedezőjéről, Kolumbusz Kristófról kapta; bár ő soha nem járt e vidéken.
