Romániában a havi bruttó minimálbér év elejétől 2550 lej, Magyarországon 200 ezer forint. A két összeget viszont nem csak az eltérő valuták, hanem a két ország eltérő adórendszere miatt is nehéz összehasonlítani.
Miközben az elmúlt években számtalan magyarországi elemzés született arról, hogy már a romániai minimálbér is lehagyta a magyart vagy legalábbis nagyon közel került hozzá, a megállapítást mindenképp árnyalni kell. Egy minimálbéren alkalmazott romániai állampolgár ugyanis több munkára kivetett adót és járulékot fizet, mint egy magyarországi.
A helyzet körülbelül így foglalható össze:
- – Miközben Romániában egy bruttó bérre összesen 45% alkalmazottat terhelő adó és járulék van kivetve (ami adóleírásokkal 41,54%-ra csökkenthető), amelyből 25%-ot tesz ki a társadalombiztosítási járulék, 10%-ot az egészségügyi járulék, 10%-ot a jövedelemadó, és a munkaadónak efölött csak a bruttó bér 2,25%-át kell adóként befizetnie;
- – Addig Magyarországon a munkavállalók bruttó bérét csak 33,5% adó terheli (ami szintén csökkenthető adóleírásokkal), amelyből 15%-ot ad a személyi jövedelemadó, 10%-ot a nyugdíjjárulék, 7%-ot az egészségbiztosítási járulék és 1,5%-ot a munkaerő-piaci járulék. Magyarországon viszont Romániánál magasabbak a munkaadó adóterhei, a vállalkozók januártól 13%-os szociális hozzájárulási adót kell fizetniük az alkalmazottaik fizetése után, igaz, az adóalap megállapítása ebben az esetben viszonylag bonyolult, de ez a cikkünk témáját illetően most mellékes.
A Romániában munkára kivetett magasabb adó- és járulékterheket az a 2018-as reform magyarázza, amelyet az akkor kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetett be. Ennek az intézkedésnek akkori magyarázatok szerint az volt a lényege, hogy átláthatóbbá tegye a munkára kivetett adóterheket, ennek érdekében pedig az ilyen típusú adókat és járulékokat teljes mértékben az alkalmazottra terelték át (a reformokról szóló eredeti tervezetben még a 2,25%-os munkáltatóra kivetett adó sem szerepelt).
A két ország adórendszere között tehát az a lényegi különbség, hogy ugyan a munkaerő költsége egy átlagos magyarországi vállalkozó számára magasabb, Romániában arányaiban a munkavállalóra kivetett adóterhek magasabbak.
Mennyit ér egy minimálbér térségünk országaiban?
Térségünk országainak minimálbéreit legkönnyebben az Eurostat adatai alapján lehet összehasonlítani. Az Európai Unió statisztikai intézete évente kétszer közöl ilyen statisztikákat. A legutóbb éppen 2022 január elsején frissült, euróban közölt adatok szerint a román bruttó minimálbér ugyan idén már az 515 eurót (bruttó 2550 lej) is meghaladta, de egyelőre csak a bolgárt tudja megelőzni, igaz, az imént már említett, és az alábbi ábrán is jól kivehető 2018-as nagy ugrásnak köszönhetően a román minimálbér már évek óta együtt mozog a magyarral, sőt, egy rövid időre valóban meg is előzte azt. Ahogy viszont már részleteztük, a kissé sajátos romániai adózási rendszer miatt a kép torz, hiszen miközben egy minimálbérért Magyarországon dolgozó személy a bruttó fizetésének körülbelül 66,5%-át viszi haza (a nettó fizetés így körülbelül 360,25 eurót), Romániában ez az arány kevesebb, csak 58,46% (a nettó így 301,22 euró).
Az Eurostat nettó minimálbérről szóló statisztikákat ugyan nem közöl, viszont vannak adatai a bruttó minimálbérek vásárlóerejéről. Ez azért fontos, mert még a térségünkben levő országokban is igen gyakran számottevő különbségek tudnak kialakulni az árak között, egy korábbi cikkünkben például írtunk arról, hogy Magyarországon a romániai árakhoz képest drágábbak a zöldségek, viszont inkább a tejtermékek kerülnek kevesebbe.
A különböző valutát használó országok eltérő árszínvonalát kiküszöbölendő a statisztikusok a vásárlóerő-egységben számolnak, ami ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni, azt mutatja meg, hogy mennyit ér egy minimálbér, mekkora a vásárlóereje.
Ezzel a módszerrel már jelentősen átalakul a régiós mezőny, Románia Bulgária mellett már Szlovákiát, Csehországot és Magyarországot is maga mögé utasítja, Lengyelországtól az eltérés viszont továbbra is tisztesnek mondható. Azt is hozzá kell tenni viszont, hogy a 2018-as adózási változásoknak itt is könnyen tetten érhető a hatása, elég csak az alábbi ábrán a 2017 végi és 2018 eleji adatokat összehasonlítani.
Romániában 2021 végi adatok szerint 5,67 millió személy rendelkezik aktív munkaviszonnyal, ebből 1,29 millió személy (az alkalmazottak 22,9%-a) volt minimálbéren alkalmazva. A januártól bevezetett minimálbér-emelés, amelynek következtében bruttó 2550 lejre emelkedett a törvény által garantált legkisebb fizetés, nagyságrendileg 1,97 millió alkalmazottat érinthetett, ami az összes alkalmazott 34,7%-a. Magyarországon is nagyon hasonló a helyzet, 2021-re vonatkozó adatok szerint a magyarországi vállalati szektor alkalmazottainak nagyságrendileg a harmada viszi haza a legkisebb fizetést.
Azt, hogy Romániában nagyon sokan keresnek rendkívül keveset, a minimálbérről szóló adatok mellett a medián bérekről szóló statisztikák is megerősítik, sőt, még lesújtóbbá teszik a képet. Mi is az a medián kereset? Megmutatja annak az állampolgárnak a fizetését, akinél pontosan annyian keresnek rosszabbul, mint ahányan jobban. A mutató jelentősége, hogy például az átlagbérrel szemben, amelyet a magas keresetűek felfelé húznak, a medián bér sokkal jobb általános képet mutat az állampolgárok életszínvonaláról.
Ebből a szempontból viszont rossz hír, hogy a régióban messze Romániában a legalacsonyabb a medián kereset, ebben a mutatóban havi szinten még Bulgária is jó 77 euróval (körülbelül 380 lej) van előttünk, Magyarországhoz képest pedig 164 euró (nagyjából 810 lej) a különbség. Az adatokat úgy kell értelmezni, hogy Romániában sokkal több a nem feltétlen minimálbéren, de azért alacsony fizetés mellett dolgozó alkalmazott, mint a környező országokban. A rossz helyzeten az sem segít, ha a medián kereseteket az országok közötti eltérő árakat is figyelembe vevő vásárlóerő-egységbe számítjuk át.
Kolozs megye még a nyugat-magyarországi megyéket is veri
Azt is megnéztük, hogyan állnak a romániai megyék a jövedelmeket illetően a magyarországi megyékhez képest. A megyei bontású medián bérek a megyék közötti életszínvonalbeli különbségek megvilágításában is sokat segíthetnének, a román statisztikai intézet viszont nem közöl ilyen adatokat. Helyette a nettó átlagbérek alapján vagyunk kénytelenek összehasonlításokat végezni. Ezek az adatok is sokatmondóak, a gond viszont az velük, hogy a magas jövedelmű személyek felfelé „szépítik” a statisztikákat, ezért nem feltétlenül arról kapunk képet, hogy egy teljesen átlagos állampolgár milyen anyagi feltételek mellett éli az életét.
Románia és Magyarország statisztikai adatait sem a legkönnyebb találtatni. Míg a magyar Központi Statisztikai Hivatalnál (KSH) vannak 2021 végére vonatkozó megyei bontású nettó átlagbér-adatok, addig a román Országos Statisztikai Intézet (INS) még később fogja közölni ezeket. Elkértük viszont a 2021 októberi megyei bontású statisztikákat a Ziarul Financiar gazdasági laptól, amely egy más témájú elemzéséhez kérte ki az adatok a statisztikai intézettől. Ezeket a számokat vittük az alábbi térképekre, amelyeken Magyarország és Románia megyéinek nettó átlagbéreit mutatjuk forintban és lejben. Az átváltáshoz a 2021 végi árfolyamot használtuk. Az interaktív térképeken minél sötétebb színnel jelenik meg egy megye, annál magasabb ott a nettó átlagfizetés.
A térképeken már első ránézésre szembetűnő lehet, hogy Kolozs megye – a magyar fővárost leszámítva – Magyarország összes megyéjét előzi a nettó átlagbérek tekintetében, még a gazdaságilag legfejlettebbnek tartott észak-nyugat-magyarországi megyéket is maga mögé utasítja. Szintén ebben a ligában játszik a történelmi Bánság jelentős részét lefedő Temes megye, amelyet csak három magyarországi megye, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Fejér megye előz meg.
A térképek azt is jól visszaadják, hogy míg Magyarországon inkább az Ausztriával és Szlovákiával határos észak-nyugati megyékben magasabbak az átlagbérek az ország más megyéihez képest, addig Romániában a munkabérek szempontjából jól álló megyék főleg a regionális és egyetemi központként is funkcionáló nagyvárosokat magukba foglaló megyékből kerülnek ki.
Kolozsvár, Temesvár, Iași, Craiova vagy Brassó mind az ország különböző térségeiben helyezkednek el, és mind komoly szerepük van a bérek változásának dinamikájában a szűkebb régiójukban.
Mindkét országra igaz, hogy nagyok a különbségek a legjobb és legrosszabb helyzetben lévő megyék között, miközben viszont a legmagasabb nettó átlagbérrel rendelkező romániai megye 60,47%-kal előzi az ebből a szempontból utolsó dél-romániai megyét (ennyi a különbség a Kolozs megyei és Teleorman megyei nettó átlagbérek között), addig Magyarországon ugyanez az arány alacsonyabb, 52,95% (Győr-Moson-Sopron megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közti különbség).
A legalacsonyabb magyarországi nettó átlagbérrel rendelkező Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyébként 5 romániai megyét előz, Krassó-Szörényt, Teleormant, Máramarost, Suceavát és Beszterce-Naszódot. Igaz, legalább 13 olyan romániai megyét lehet azonosítani, amelyekkel szemben az előnye elhanyagolhatónak mondható.
A legérdekesebb összehasonlítási szempont persze az, hogy miként állnak a jelentős magyar lakossággal rendelkező romániai megyék a magyarországi megyékhez képest. Kolozs és Temes megyét már érintettük, Kolozs Magyarország 19 megyéje közül az összeset előzi, míg Temes megye a negyedik lenne egy összesített rangsorban.
A két székely megye, Kovászna és Hargita a nettó átlagbérek alapján elhanyagolható különbséggel, de csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét tudja megelőzni. Maros megye nettó átlagbére a magyar lista közepére elég csak, míg Szatmár, Bihar és Szilágy megyék is csak az utolsó helyekért vannak versenyben egy közös megyei ranglistán.
A fővárosok csatáját nem sokkal, de Budapest nyeri
A két főváros persze mindkét országban kiemelkedik, és a nettó átlagbéreket átszámítva nagyon közel is van egymáshoz. Míg Bukarestben a statisztikai hivatal adatai szerint 4612 lej (339 492 forint), addig Budapesten átszámítva 4886 lejt (359 675 forintot) tett ki a nettó átlagbér. Enyhén jobb helyzetben van Budapest közvetlen régiója, Pest megye is, ahol a nettó átlagbér 3641 lej (268 014 forint), mint a Bukarestet körülölelő Ilfov megye, ahol 3581 lej (263 600 forint) ugyanez a statisztikai adat. Érdekes viszont, hogy a Ziarul Financiar elemzése szerint a román főváros a járvány időszaka alatt nem feltétlenül tudta tartani azt a béremelkedési dinamikát, mint amit a többi romániai regionális központként funkcionáló nagyváros hozni tudott, ami valószínűleg a Budapesttel folytatott „versenyére” is hatással lehetett. A gazdasági lap erről szóló elemzése szerint, miközben például Temes megyében 23%-kal, Kolozs megyében 22%-kal, de még Maros megyében is 17%-kal emelkedtek a nettó átlagbérek 2019 októbere óta, addig Bukarestben ugyanebben az időszakban ugyanez az arány 16% volt, ami országos viszonylatban persze nem alacsony, de az elmúlt évek trendjeihez képest mindenképp változást jelent.
A határmenti zónában vegyes a kép, de inkább a romániai megyék a nyertesek
Érdekes összehasonlítási szempont lehet az is, ha a határmenti, egymással többé-kevésbé szomszédos magyarországi és romániai megyék nettó átlagbéreit vetjük össze. Bár a megyei határvonalak nyilvánvalóan nem mindenhol stimmelnek, és az összehasonlítás módszertani szempontból is nagyon támadható lehet, ennek ellenére tanulságos visszagörgetni a térképre, és megfigyelni, hogy milyen kép rajzolódik ki akkor, ha Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét a szomszédos Szatmár megyével, Hajdú-Bihar megyét a romániai Bihar megyével, Békés megyét Arad megyével, míg Csongrád megyét Temes megyével tesszük párba a nettó átlagbérek összehasonlításához. A négy párosítás közül háromban a romániai megyék kerekednek felül, igaz, nem túl nagy különbséggel:
- – Szatmár megyében a nettó átlagbér 4,89 százalékkal magasabb, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében,
- – Hajdú-Bihar megye nettó átlagbére 12,88 százalékkal haladja meg a Bihar megyéét,
- – az Arad megyei nettó átlagbér 4,45 százalékkal nagyobb, mint Békés megyében,
- – Temes megyében pedig 13,36 százalékkal haladja meg a nettó átlagbér a Csongrád megyeit.
Az összevetés nem csak amiatt érdekes, mert ezek a megyék egymással vannak versenyben a munkaerőért, hanem azért is, mert olyan nagy regionális városok is párhuzamba állíthatók, mint Debrecen (Hajdú-Bihar megye székhelye) és Nagyvárad (Bihar megye), illetve Szeged (Csongrád megye) és Temesvár (Temes megye).
Mivel a konkrét városokra vonatkozó statisztikák a bérszintekkel kapcsolatban nem készülnek, ezért kénytelenek vagyunk abból a megalapozott feltételezésből kiindulni, hogy ezen nagy regionális központok gazdasági erejének jelentős hatása van a megyékben statisztikusok által mért életszínvonal-mutatókra. Ennek fényében is kissé meglepő, hogy Temesvár és térsége ennyivel jobban áll a Szeged körüli kisrégiónál, ahogy talán Nagyvárad elmúlt évekbeni fejlődését látva az is meglepőnek hat, hogy a bérstatisztikák terén a határmenti város ennyivel elmarad Magyarország második legnépesebb városától, Debrecentől és térségétől. Fontos viszont ezeknél az összevetéseknél is újra figyelembe venni azt, hogy a nettó átlagbérről szóló, általunk használt adatok felvételének időpontja nem teljesen fedi egymást, és a jelenlegi munkaerőpiaci kontextusban, amikor a bérek dinamikusan emelkednek, ennek akár több százalékpontos hatása is lehet a fentebb vázolt különbségekre.
Megjelent a Transtelex Pénzcsinálók rovatában 2022. április 15-én.
