Szerb Antal, akinek ma nyolcvanegy éve puskatussal verték péppé a fejét (ennek az országnak az egyik legizgalmasabb koponyáját) az akkori újvikingek (a mai példaképek), pontosan látta a mindenkori sztereotip viking morál alapvető jellemzőjét: rabold el, azután égesd fel magad után, végül irtsd ki – egyrészt élvezetből (mert egyszerűen ilyen vagy), másrészt nehogy egyszer ismét szembetalálkozz vele, hiszen akkor netán nem te lennél a győztes.
Csak annyi a különbség, hogy az egykori vikingek maguk harcoltak, és a csatában koromlepte pofával, sártól-hótól-zsigerektől iszamós szakállal, a lángokba üvöltve nyalták le a vért pallosaikról (ha hihetünk Hollywoodnak meg a saját skaldjaiknak); mai epigonjaik pedig már csak a pénzüket és a csatlósaikat küldik harcba – vér helyett pedig drága whiskyt kortyolgatnak rózsaszín bőrkanapéikon elterpeszkedve. Kard is csak a falon függ, a műtüzes kandalló fölött, a díjnyertes szarvasagancs és a fotocellás éneklő hal mellett. Múzeumból „kölcsönözték”. (Nem marja rozsda, úgy ragyog: hetente szidolozza a takarítónő.)
„Egy példából megláthatjuk, miből állt a viking erkölcs és becsület: Egil, a skald és harcos, Kurlandban kalandozik, és sikerül ellopnia egy gazdag paraszt kincsét. De mikor visszatér hajójára, lelkiismeret-furdalása támad, hogy nem viselkedett vikinghez méltóan. Visszamegy tehát, felgyújtja a paraszt házát, az ajtó mellé áll és a kimenekülőket egyenként megöli. Ezek után nyugodtan térhet haza Izlandba.”
(Szerb Antal: A világirodalom története)

„És elgondolkoztat bennünket a napló civilizáció és barbárság fogalmán is, amint a civilizáltak először találkoznak a bennszülöttek világával. Felmerülhet bennünk a kérdés: vajjon nem a barbárok voltak az igazi civilizáltak és a civilizáltak az igazi barbárok?
Mert hiszen nincs kétség, hogy a drága szelid bennszülöttek, akik Columbus tanuságtétele szerint még sohasem láttak fegyvert, az arany értékét nem ismerik és félénkek, mint a nemes állatok, emberi értékben messze felette állanak a fehéreknek, akik Columbust a Kanári szigeteken – hazatértében – fogságba akarják ejteni, de felette állnak a felfedezőknek is, akiket az arany vad láza hajtott és akik egy évszázad alatt kiraboltak, kiirtottak, rabszolgaságba süllyesztettek és őserdők mélyébe kergettek egy egész világot, amely az övéknél talán szebb és emberibb volt.
Columbus maga még naivan egymás mellett éli át a kétféle állásfoglalást a bennszülöttekkel szemben: egyrészt kedves emberi lelkek, akiket meg kell téríteni az igaz hitre, másrészt ők az aranynál is értékesebb ingyen munkaerő, amelyet erőszakkal is igába kell törni. A napló olvasása közben a régi angol tréfa jut eszünkbe: a fehérek először térdre estek, azután a bennszülöttekre. „Minden egyenes és minden görbe”, tanította Goethe. Columbus első útjával a történelem egyik legdicsőségesebb és leggyalázatosabb fejezete kezdődik, a spanyol conquistadorok kora.”
Szerb Antal előszava Kolumbusz általa lefordított útinaplójához, 1941.

A szerző Facebook-bejegyzései 2026. január 27-én.