Megjárta az amerikai Nemzetbiztonsági Tanácsot és a világ legzűrösebb régióit, miközben LMBTQ-ügyeket is vitt, és George Clooney és Brad Pitt jogász tanácsadója volt: David Pressmannel egy diplomáciai nagykutya érkezhet Washingtonból Magyarországra. Portrénk!
A Trump elnökkel együtt távozó Cornstein nagykövetet Marc Dillard személyében ismét ügyvivő váltotta, Biden elnök pedig csak elnöksége felezőjén szakított időt arra, hogy Magyarországra nagykövetet küldjön – a jelölt, David Pressman azonban elődeihez képest szokatlanul fajsúlyos diplomata.
Pressman kinevezése egyértelműen arra utal, hogy Budapest a State Department számára fontosabb állomáshely, mint az elmúlt tíz évben bármikor volt – de nem tudni, milyen előjellel: fontos NATO-partnernek tekint-e minket vajon a Novák Katalin felé nemrég erős gesztust gyakorló State Department, vagy megoldandó problémaként?
A Fehér Ház hivatalos közleményéből világosan kitűnik, hogy Pressman jóval fontosabb ember, mint elődei voltak: a zsidó családba született, a tekintélyes Brown Egyetemen diplomázó, majd a New York Egyetemen jogászként végző, Kaliforniában nevelkedett nagykövetjelölt a Clinton-kormány sajtóreferenseként kezdte, majd Madeleine Albright külügyminiszter tanácsadójaként dolgozott.
Obama alatt aztán a Nemzetbiztonsági Tanács egyik igazgatója lett, akinek a világ körüli háborús bűnök és népirtások elleni fellépés volt a felelősségi területe. Majd szintén az obamai Belbiztonsági Minisztérium (DHS) államtitkára lett, míg el nem ért kormányzati pályája csúcsára: nagyköveti rangban vitte az USA ENSZ-nagykövetségén a „különleges politikai ügyeket”, része volt az Észak-Korea negyedik atomrakéta-kísérlete utáni szankciók elfogadásában, rengeteg tárgyalást bonyolított az orosz és a kínai féllel.
Pressman kinevezésének azon olvasatát, hogy Washington az LMBTQ-ügyekben közismerten konzervatív Orbán-kormányhoz LMBTQ-ügyekben járatos, egy San Franciscó-i meleg lap szerint személyesen is érintett emberi jogi szakembert küldött nagykövetnek, szintén ENSZ-nagyköveti munkásságának egy epizódja támasztja alá, amikor is elfogadtatott az ENSZ teljes Biztonsági Tanácsával – Oroszországot, afrikai és muszlim államokat is beleértve – egy olyan állásfoglalást, mely szerint egy floridai melegbárban történt lövöldözés „emberek szexuális orientációjuk miatti célponttá tételét” jelentette.
Ez azonban valószínűleg munkásságának legkevésbé jelentős része – Pressmant sokkal inkább a zavaros, konfliktusos zónákban vetette be az amerikai államapparátus, ahol általában gyorsan kiismerte a helyzetet, és okos politikai megoldások kiötlésével igyekezett az amerikai érdeknek megfelelő irányba befolyásolni azt. Emellett az emberi jogászkodás mindig inkább a hobbija volt – szimbolikus már jogászi gyakorlati helyeinek megoszlása is: a friss diplomás Pressman gyakorlatát rögtön a mélyvízben, a népirtáson túlesett Ruanda Legfelsőbb Bíróságán kezdte, majd hazautazott egy kis időre az egyik legismertebb fekete jogvédő szervezethez, a Southern Poverty Law Centerhez is.
Miután Donald Trump 2016-os megválasztásával kiszorult az államigazgatásból, a magángazdaságba, az Egyesült Államok számos jó politikai összeköttetésekkel bíró jogászcégeinek egyikéhez váltott, a Boies, Schiller & Flexnerhez – majd innen 2020-ban váltott mostani munkahelyéhez, a Jenner & Blockhoz. Ügyeinek zöme az iroda szerint „nemzetbiztonsági és emberi jogi” természetű volt. – védett az amerikai kormányzat szennyesét kiteregető whistleblowereket, pénzalapokat, Fortune 50-listás gigacégeket, külföldön túszul ejtetteket, terrorizmus áldozatait, befektetőket és multikat, azaz pénzes és jószolgálati megbízásai egyaránt voltak. Ő hozta ki például Kínából az ország elhagyásától három évre eltiltott Liu testvéreket, de közben ráért a demokratáknak is szívességeket tenni – köztük azt a szívességet, amely feltehetőleg a jól fizető nagyköveti kinevezést is megalapozta: Donald Trump elnök impeachment-eljárása alatt ő volt Alexander Vindman alezredes ügyvédje, aki a Nemzetbiztonsági Tanács Ukrajna-szakértőjeként tanúzott Trump ellen, majd ezt követő kirúgása után beperelte a Fehér Házat.
2016 után volt egy másik fontos megbízása is: alapító vezérigazgatóként beszállhatott George Clooney és felesége, Amal családi alapítványába, illetve Clooney-vel, Brad Pitt-tel és Matt Damonnel együtt társalapítója lett a Not on Our Watch nevű emberi jogi szervezetnek is.
Aki azonban ebből egyszerűen csak azt a következtetést vonná le, hogy leendő nagykövetünknek irigylésre méltóan sok hollywoodi barátja van, annak érdemes azt is megnéznie, honnan ez a sok ismeretség – George W. Bush alatt, a számára kormányzati megbízásokkal nemigen kecsegtető republikánus kormányzás idején ugyanis épp Clooney politikai tanácsadójaként, „consigliere”-jeként dolgozott.
George Clooney akkoriban „Cuznak”, „uncsitesónak” hívta Pressmant, családtagként kezelte, s így nyilatkozott róla: „Nem ismerek nála politikailag okosabb embert, és bátor is”, „hetente legalább háromszor beszélek vele, az informálásom tőle függ”.
A Clooney világ körüli filantrópiájának ügyeit intéző, lobbizó Pressman rengeteg olyan kapcsolatot épített ki, ami később diplomataként is a hasznára lehetett – a színész mesél róla szép történeteket, például azt, hogy Szudánban egyszer néhány hatásos szóval sikerült hatástalanítania egy tinédzser milicistát, aki fegyvert fogott rájuk, egyik pekingi útjuk során pedig elveszett a poggyásza, és Clooney szerzett neki a tárgyalásokra egy öltönyt „egy európai dizájnertől, akinek nem tudom kimondani a nevét”. Ez utóbbi egy európai ország megértésének szempontjából nem hangzik kecsegtetően, előbbi esetből azonban reményt meríthetünk arra nézve, hogy ha a szudáni kiskatonával zöld ágra vergődött, talán szót ért majd a magyarokkal is.
A NATO Ukrajnával közvetlenül szomszédos, ugyanakkor a háború kapcsán nem az amerikai, hanem a magyar nemzeti érdekből kiinduló tagországaként szükségünk is lesz a hatékony kommunikációra az Egyesült Államokkal – Pressman pedig viszontlátja majd nagyköveti munkájában azt a temérdek szakterületet, amelyekkel államtitkárként foglalkozott. A korábban portfóliójába tartozó szankciók, exportkorlátozások, vámügyek, befektetési kérdések, határokon átnyúló bűnözés és kiberbiztonság dolgában ugyanis új és bizonytalan világunkban Budapesten is lesz jócskán tennivaló.
mandiner
Forrás: Újnépszabadság