Sztálin a 2. világháborús japán kapituláció napján, 1945. szeptember 1-én, az 1939. szeptember 1-i, Lengyelországgal szemben végrehajtott német agresszió hatodik évfordulóján közölte a világgal: Dél-Szahalin és a Kuril-szigetek a Szovjetunió területe.
Japán pedig most, az ukrajnai háború kellős közepén – szakértők mondják – sokadszor, de minden korábbinál kevésbé diplomatikus stílusban Oroszország által „törvénytelenül megszállt” területként emlegetett négy, Kamcsatka közelében fekvő szigetet.
„A régi nemzedék emberei negyven esztendeig vártak arra a napra, amikor Japánt megverjük és lemossuk a sötét foltot országunk történelméről. Most felvirradt az a nap. Japán ma elismerte vereségét és aláírta a feltétel nélküli fegyverletétel okmányát. Ez azt jelenti, hogy Dél-Szahalin és a Kuril-szigetek a Szovjetunióhoz kerülnek. Így ezek a területek nem lesznek többé eszközök arra, hogy velük elszigeteljék a Szovjetuniót az Óceántól és nem lesznek többé a távol-keleti japán támadások kiindulópontjai.”
Lehet, hogy Sztálin valóban így hitte, a valóság viszont az, hogy a stratégiai okokból is fontos és természeti kincsekben gazdag szigetekről szóló, 1855(!) óta tartó, hol orosz-japán, hol szovjet-japán történelmi vita máig mérgezi nem csak a két ország viszonyát, hanem a mindenkori világhelyzetet is.
És: jelek szerint a holnapot is…
A szigetek a második világháború után szovjet majd orosz értelmezés szerint jogos területi nyereségként kerültek ellenőrzésük alá. Japán azonban sosem mondott le hivatalosan a térségről, amire az oroszok Kuril-szigetekként, a japánok pedig északi területekként szoktak hivatkozni.
A Wikipédia megfogalmazásában a jelenlegi vita „a Kuril-szigetek ügyében az 1951-es San Franciscó-i tárgyaláson kezdődött. Az esemény valójában hagyományos béketárgyalásnak indult Japán és a Szövetséges Erők között. Ekkorra már javában zajlott a hidegháború, és ennek következtében jelentősen megváltozott az USA viszonya a jaltai és a potsdami megállapodáshoz…. A nézeteltérés egy különálló pontja az volt, hogy ugyan Japán lemondott Dél-Szahalin és a Kuril-szigetek ellenőrzési jogáról, azonban a szerződés nem mondja ki világosan, hogy Japán elismeri a Szovjetuniót ezen területek jogos tulajdonosának. A San Franciscó-i megállapodást 49 állam írta alá 1951. szeptember 8-án, ide tartozik többek Japán és az Egyesült Államok is. A 2c cikkely állítja: „Japán az 1905. szeptember 5-i portsmouthi béke következményeképpen lemond a Kuril-szigetekről, valamint Szahalin déli részéről.”
A State Department később világossá tette, hogy a Habomai-szigetek és Sikotan Hokkaidó részének tekinthetőek, így Japán jogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Nagy Britannia és az Egyesült Államok megegyezett abban, hogy azok a nemzetek, melyek nem írták alá a San Franciscó-i szerződést, nem tartják jogosultnak a Szovjetuniót ezen területek birtoklására, ebből adódóan nem is ismerik el a Kuril-szigeteket, mint szovjet területet.
A Szovjetunió nem is volt hajlandó aláírni a megállapodást, és közölte, hogy a Kuril-szigetek ügye volt az egyik oka annak, hogy ellenezték a megállapodást.”
Vagyis a mindmáig vita tárgyát képező szigetek:
– Iturup (oroszul:Итуруп [Iturup])—Etorofu sziget (japánul: 択捉島 Etorofu-tó)
– Kunasir (oroszul: Кунашир [Kunasir])—Kunasiri sziget (japánul: 国後島 Kunashiri-tó)
– Sikotan (oroszul: Шикотан [Sikotan])—Sikotan sziget (japánul: 色丹島 Shikotan-tó)
– Habomai sziklák (oroszul: острова Хабомаи [osztrova Habomai]) —Habomai szigetek (japánul: 歯舞諸島 Habomai-shotó)
A vitában szereplő területet a világ tehát igazában tévesen nevezi Kuril-szigeteknek, holott csak azok egy részéről van szó. Sőt a japán jogi érvelés egyik fő eleme az, hogy a vitatott területek tulajdonképpen nem is tartoznak a Kuril-szigetekhez, hanem Japán „északi területei”.
Ami pedig most történt…
Oroszország márciusban megszakította a gyakorlatilag több mint hét évtizede folyó orosz–japán egyeztetéseket, mivel Japán „nyíltan ellenséges álláspontot” képvisel Oroszországgal szemben.
Az pedig közel húsz éve nem fordult elő, hogy a japán kormány „törvénytelenül megszállt” területként beszélt volna négy, Kamcsatka közelében fekvő szigetről; a tokiói külügyminisztérium új diplomáciai kék könyvében viszont ezt a kifejezést használják. A friss kiadvány szerint „Oroszország jelenleg törvénytelen megszállás alatt tartja” a szigeteket, és „ma ez jelenti a legnagyobb problémát a két ország kapcsolatában”. A japán külügy szerint az ukrajnai háború is akadályozza a további tárgyalásokat.
Repül hát Európa felől a Távol-Kelet felé is a nehéz kő? Sejti-e valaki, hol áll meg?
