Az alábbi kérdőjeleket címzettként kaptam, szerzője egy sokat látott magyar külpolitikus. „Nem értem, hogy miért csinálja mindenki a pánikot? Komolyan úgy gondolják, hogy ha Trump újra beköltözik a Fehér Házba, akkor jobban fenyeget majd a kibernetikus-termonukleáris világháború veszélye, mint ma? Vagy csak én lennék ilyen naiv?” – írja.
A közös gondolkodás jegyében röpítem tovább – töprenkedve…
Pánik? Trump személyisége, mindenkori politikai szereplésének gazdasági és társadalmi bázisa, így esetleges újbóli hatalomba kerülése – ráadásul a világ minden értelemben legerősebb országa élén – nem hasonlítható senkihez és semmihez.
Üzletemberként globális méretű üzleti vállalkozásként próbálta, próbálja újra kezelni Amerikát és a világot is. Ebből rövid távon biztosan számtalan várható és előreláthatatlan konfliktus lesz. Az biztosan felmérhetetlenül nagy baj: ő maga sem tudja, mivé formálódik vele és ellene az ellentmondások, érdek- és értékellentétek talán soha sem látott tömegével szembesült világ globálisan, földrészenként és az egyes kontinenseken belül.
Egy olyan kis ország, mint Magyarország meg végképp tudja, tudhatja igazában, mi legyen, mi lehet az útja a vén kontintinensben, a szenvedő, önmagára utalt EU-ban – vagy azon kívül, Európa közepén.
És Oroszország tudja?
Talán még a kínaiak a legbiztosabbak, ők az elsők között felismerték, hogy Trump „cégvezetési programja” a már működő kínai társadalmi-politikai modelljük sikerét még inkább veszélyezteti, mint a jelenlegi washingtoni vezetés.
Azt nem látom megalapozottnak, hogy Trumpot Jelcinhez és Gorbacsovhoz hasonlítják, akiket sokan úgy minősítettek, mint akik rombolni tudtak, építeni nem…
Kutakodom a történelemben, de Ilyen típusú figurával, mint Trump – nem találkoztam. Lehet, hogy ez az én hibám…
