Hét éve írtam, azóta legkisebb unokám is nagylány. De a feladat maradt, sőt: „Emeld föl fejedet, büszke nép!
Juhász Ferenc Himnusztöredék című, Dinnyés József által megzenésített versét választotta március 15-i ünnepségének mindent kifejező, hiteles mottójaként a Törökvész úti általános iskola. Az egész meghitten gazdag programot nemzeti színekbe, piros, fehér és zöld pólókba öltözve adta elő: unokám, Juhász Emese osztálya, az akkori III./A
„Emeld fel fejedet büszke nép,
Viselted a világ szégyenét,
Emelkedj magasba, kis haza,
Te, az elnyomatás iszonya.
Emeld föl szívedet, nemzetem,
Lángoljon a világegyetem!”
Életem legszebb márciusi ünnepeként éltem meg sokadmagammal, a gyerekek által prózával, verssel, énekkel megtöltött nem egészen egy órát. Benne a Nemzeti dalt a Petőfit alakító kisdiáknak az egyes versszakokat felnőtt művész módján előadott felvezetőivel és az osztály-kórus válaszként újra és újra visszazengő közös esküjével: „Rabok tovább nem leszünk”.
Meg Juhász Ferencet, az immár halhatatlan költőt, aki akkor még közöttünk élt. Megkönnyeztem, megkönnyeztük: ez ritka alkalom! És nem csak a csupa szívvel közreműködő unoka okán.
Történelmi lecke részesei voltunk hazaszeretet, szabadság témájában. Köszönet mindenkinek, akinek köszönhettük…
Fel a fejjel, Magyarország!