Január lett Sas József hónapja. 1939. január 3-án született, és 2021. január 17-én búcsúzott el a földi világtól.
A legkevésbé is a megérdemelt hivatalos rangjai miatt szerettem, szerették és szeretik annyian ma is, nagyok között is immár bizonyosan halhatatlan, kiemelkedően nagy színészként, rendezőként, íróként, humoristaként, ráadásként színigazgatóként. Hangosan hirdetem, mint ami még fontosabb a számomra: emberként is szeretve tisztelem a művész Sas Józsefet!
Jó volt nézni anno, magamban is nosztalgiázva, keserédesen merengve, derülve, folyamatosan gondolkodásra kényszerülve az ATV Sas József portréját – „Sasazértis- egy pálya emlékei” címmel –, ami azóta is a magyar elektronikus média műsoráradatának kimagaslóan legjobb alkotásai közé számít.
Sohasem volt titok persze, hogy azok a színészhivatás legnagyobbjai, akik úgy színészek, hogy – első helyen emberek. De az nem akármilyen újdonság, hogy Sas újból, ám minden korábbinál nagyobb szellemi morális és érzelmi erővel tudta bizonyítani, hogy ott a helye a pálya ilyen értelemben vett legendáinak sorában: színészként ember, emberként színész, egymástól elválaszthatatlanul az életben és választott örök hívatásában. Immár halhatatlanul.
Minél jobban múlik az idő, annál inkább hiányzik a szókimondó humora…
Ui. Az utólagos öröm számomra, hogy Sas József és Mikroszkóp színpadja egykor érezhette, és ismételten megköszönte az általam szerkesztett a rendszerváltás előtt és alatt népszerű Képes 7 magazinunk szerető tiszteletének hátszelét…