Az immár beláthatatlan következményekkel fenyegető hazai önpusztítás következtében, és – nem mellékesen – annak hatására, hogy ezzel egy időben a világ egyre gyorsabban rohan bele a napról-napra forróbbá váló hidegháború mind magasabb fokozataiba, döbbenten tapasztalom magamon: máskor fontos – és valóban fontos – dolgok pitiáner jelenségekké olvadnak számomra és már szinte hidegen hagynak…
Normális vagyok?