In memoriam 1941. június 22.
Orosz javaslatok kerültek a Fehér Ház asztalára a Biden–Putyin genfi csúcs határozatainak végrehajtására. S mintha Washington is a töprenkedés állapotában lenne…
Moszkvától és Washingtontól egyaránt várom az értelmes folytatást. Mert – hogy is szólt az egykori sláger – „egyedül nem megy”… És nem csak azért teszem ezt most, mert – a náci őrültségek csúcsaként – Hitler ma éppen, nyolcvan éve, 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. Hanem főként azért, mert egyre többen és többször figyelmeztetnek rá azok, akik igazán értenek hozzá: a technika mai fejlettségén az emberiség jövőjének kulcsa, hogy ne ismétlődhessék meg a 20. század történelme!
Se Európában, sem sehol másutt a „világfaluban”…
Adalékként fűzöm hozzá, amire az interneten kutakodva bukkantam rá: Vagyim Arisztov orosz szerző 2005-ből származó írására. Íme, egy drámai részlet a tudós magyarul megjelent könyveiben is olvasható kutatásainak egykor titkos, ma kevésbé titkos eredményeiről.
„A történészek szerint a háborúban elesettek pontos számát ma már lehetetlen meghatározni: túl sokáig volt ez az adat a szovjet vezetőség politikájának a „túsza”. Sztálin igyekezvén elleplezni a szörnyű valóságot, hétmillió áldozatról beszélt – azok számára azonban, akik gondolkodtak, már akkor is világos volt, hogy ez az adat erősen kozmetikázott volt. A sztálini személyi kultuszt leleplező Nyikita Hruscsov már 20 milliót emlegetett. A mai történészek azonban úgy tartják, hogy az elesettek száma legkevesebb 26–27 millióra rúg. De a „legkevesebb” nélkül is azt kapjuk, hogy Szovjet-Oroszország 9–10 millióval több embert veszített a háborúban, mint Európa többi országa együttvéve, beleértve Németországot. Bizonyos elemzések szerint az oroszok még ennél is több emberélettel fizettek a győzelemért: van, aki 32 milliót, más 42 milliót is emleget. De ha csak a 26–27 milliót vesszük, akkor is érvényes az ijesztő megállapítás: ilyen hatalmas veszteség nem ért még egy országot, egy népet sem. Valószínűleg csak Oroszországban léteznek özvegyfalvak. Így nevezik azokat a településeket, ahová a frontra behívott férfiak közül egyetlen egy sem tért vissza. Egyetlen egy sem!”
A Wikipédia pedig arra emlékeztet: „A második világháború halálos áldozatainak pontos számát sosem lehet megtudni, a pontatlan nyilvántartások miatt. A számítások szerint kb. 75 millió halálos áldozata volt, köztük 20 millió katona és 40 millió civil. A civilek közül sokan az éhezések, bombázások, betegségek és népirtás következtében haltak meg.”
És akkor még nem volt klímaválság, pandémia…
