Mára szinte elfeledtük: az olimpia a béke jelképeként született. Az ókori Görögországban, a Peloponnészoszi-félszigeten található Olümpia városában (innen ered az esemény neve) ennek jegyében rendezték meg az első olimpiai játékot két és fél évezrede Kr. e. 776-ban.
A játékok ezer évig követték egymást. Közben háborúk dúltak, birodalmak születtek és tűntek el a föld színéről, de győztesek és vesztesek négy évenként megjelentek a kis görög városállamban, hogy Zeusz főisten kegyhelyénél összemérjék erejüket, ügyességüket. Volt egy nagyon fontos szabály: a sportversenyeket csak békeidőben rendezhették meg. A háborúskodást tehát erre az időszakra fel kellett függeszteni, mert különben nem tudtak volna biztonságot nyújtani a versenyzőknek és a nézőknek. A monda szerint az éliszi Iphitosz, a spártai Lükurgosz és a piszai Kleoszthenész kötötte meg az olimpiai békeszerződést, ezzel a szöveggel: „Az Olümpia szent hely. Istentagadónak bélyegzik, aki arra vetemedik, hogy fegyveresen e szent helyre lépjen.”
Azt viszont szinte mindnyájan tudjuk, hogy az antik hellén olimpiák békegondolata volt az, ami a sok háborúval sújtott a 19. század végén immár az egész modern világ számára vált életfontosságúvá. Ez ihlette meg Pierre de Frédy Coubertin bárót az olimpiai játékok felújítására. Ezért lett az újkori olimpiai játékok atyja, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik alapítója, majd érdemei elismeréseként 1896 és 1925 között elnöke (Párizs, 1863. január 1. – Genf, 1937. szeptember 2.) a francia pedagógus, történész, sportvezető. S nem mellékesen legyünk rá büszkék: Kemény Ferenc magyar sportszervező, pedagógus, tanügyi író, humanista békehívő is az újkori olimpiai játékok egyik kezdeményezője, útnak indítója, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság alapító titkára volt.
Kevéssé ismert tény, a hitelesség kedvéért itt a helye annak, hogy lejegyezzük – a Wikipedia megfogalmazásában – hogy „Athénban Evangélisz Zápasz, gazdag görög sportbarát kezdeményezte a klasszikus ókori olimpiai játékok felelevenítését, és ehhez anyagi áldozatokat is vállalt. Az első ilyen olimpiai játékot 1859-ben, Athén főterén rendezték meg. Zápasz vállalta a Pánhellén Stadion felújítását, és az első stadionban megrendezett olimpiai versenyt már itt bonyolították le 1870-ben, melyet 1875-ben ismételten megrendeztek.
Az érdeklődés az olimpiai játékok nemzetközi eseménnyé való növelése iránt akkor nőtt meg, mikor egy német archeológus a 19. század közepén felfedezte az ókori Olümpia romjait. Ugyanekkor Pierre de Coubertin a porosz–francia háború (1870–1871) francia vereségének okait kutatta… Arra is kereste a választ, hogyan hozhatja közelebb egymáshoz a nemzeteket, és hogy a fiatalok inkább versenyezzenek különféle sporteseményeken, mint háborúzzanak. 1890-ben részt vett a Wenlocki Olimpiai Társaság olimpiáján, és rájött, hogy az olümpiai játékok újra szervezésével el tudja érni céljait.”
A politikai feszültségektől mentesnek szánt újkori olimpiák rendezésének jogát elsőként, a történelmi múlt tiszteletéből kiindulva kapta meg Athén: 1896. április 6-án I. György görög király ennek jegyében nyitotta meg hagyományosnak szánt tárgyszerű, példás tömörséggel az április 15-ig tartó játékokat.
Ám az élet folyamatosan közbeszólt: az olimpiák, az egymást kölcsönösen tisztelő sportolók barátian versengő politikamentessége álom maradt.
Az emberiség történetének minden idők legnagyobb pusztításait végző világháborúk miatt elmaradt az 1916-os, majd az 1940-es és 1944-es olimpia. 1920-ban a „nagy háború” vesztesei, köztük Magyarorszá,g nem vehettek részt a játékokon. 1936-ban Hitler náci parádévá torzította a berlini találkozót. 1972-ben München a terror és mészárlás jegyében került be a krónikába: a Fekete szeptember elnevezésű palesztin terrorszervezet az izraeli csapat tizenegy sportolóját ejtette túszul, két sportoló a túszejtés halálos áldozata lett. Az 1980-as moszkvai olimpiát a Szovjetunió afganisztáni bevonulása miatt (1979. december 26.) a nyugati államok bojkottálták, 65 ország maradt távol. 1984-ben dacos válaszként a szocialista tömbbe tartozó, illetve velük szoros gazdasági kapcsolatban lévő országok – köztük Magyarország – (kivéve Romániát és Jugoszláviát) bojkottálták a Los Angelesben tartott nyári játékokat. 2020-ban pedig az történt, ami eddig soha: a koronavírus járvány kényszere alatt elhalasztották a hivatalosan XXXII. játékoknak nevezett tokiói olimpiát.
Sir David Attenborough világhírű angol természettudós már a járvány kitörése után, a modern és legmodernebb technikákkal Afganisztántól a Közel-Keleten át Afrikáig vívott, helyieknek számító, de globális veszélyeket rejtő tűzfészkek ismeretében tette közzé „a szemtanú vallomása – és látomás a világ jövőjéről” mottóval legújabb (Egy élet a bolygónkon címmel már magyarul is olvasható) könyvét. Drámai a figyelmeztetése. „Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk. Csak akarnunk kell.”
Akarnunk kell!
Hiszem, hogy ennek a jegyében tesznek elgondolkoztatóan módosított szövegű olimpiai esküt a versenyzők, az edzők és a versenybírók a tokiói játékok megnyitóján. A változtatásokat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó testülete a sportolói bizottság javaslatai alapján hagyta jóvá. „Ígérjük, hogy a szabályokat tiszteletbe tartva és betartva, a fair play, az elfogadás és az egyenlőség szellemében veszünk részt az olimpiai játékokon. Szolidárisak vagyunk egymással, és a doppingolás, a csalás és a diszkrimináció bármilyen formája nélkül kötelezzük el magunkat a sport mellett. Tesszük ezt a csapataink megbecsülésére, az olimpizmus alapelveinek tiszteletben tartásával, és azért, hogy a világot jobbá tegyük a sport által” – hangzik az új esküszöveg.
A változtatások magyarázatát Kirsty Coventry, a NOB sportolói testületének elnöke tette közzé, hangsúlyozva, hogy az olimpikonok példaképek és nagykövetek, ezért nagy a felelősségük. „Egyetértünk abban, hogy erős üzenetet küldünk a világnak az egyenlőségről, az elfogadásról, a szolidaritásról, a békéről és a tiszteletről”, – fogalmazott az úszóként olimpiai és világbajnok zimbabwei sportember.
Figyelmeztető az üzenet a világnak a Covid-19 pandémia sújtotta, vesztegzárban élő Tokióból, ahol – először az olimpiák történetében – gigaméretű járvány karanténban versenyeznek nézők nélkül, üres stadionokban a földkerekség legjobb sportoló.
Értsünk belőle!