Juhász Ferenc Himnusztöredék című, Dinnyés József által megzenésített versét választotta 2015. március 15-i ünnepségének mindent kifejező, hiteles mottójaként a Törökvész úti általános iskola. Az egész meghitten gazdag programot nemzeti színekbe, piros, fehér és zöld pólókba öltözve adta elő – unokám, Juhász Emese akkori osztálya, a III./A.
„Emeld fel fejedet büszke nép,
Viselted a világ szégyenét
Emelkedj magasba, kis haza
Te, az elnyomatás iszonya
Emeld föl szívedet, nemzetem,
Lángoljon a világegyetem!”
Életem legszebb márciusi ünnepeként éltem meg sokadmagammal, a gyerekek által prózával, verssel, énekkel megtöltött nem egészen egy órát. Benne a Nemzeti dalt a Petőfit alakító kisdiáknak az egyes versszakokat felnőtt művész módján előadott felvezetőivel és az osztály-kórus válaszként újra és újra visszazengő közös esküjével: „Rabok tovább nem leszünk”.
Meg Juhász Ferencet, a költőt.
Megkönnyeztem, megkönnyeztük: ez ritka alkalom! És nem csak a csupa szívvel közreműködő unoka okán. Történelmi lecke részesei voltunk hazaszeretet, szabadság témájában. Köszönet mindenkinek, akinek köszönhettük…
Fel a fejjel, Magyarország!
Mert ma, 2024-ben nem kevésbé időszerű, sőt: „Emeld fel fejedet büszke nép!”
… Azóta Emese unokám érettségire készülő nagykorú hölgy lett!
