Ha már a szerkesztő a frissen megjelent Geonapló kapcsán a Henry Kissingerről alkotott véleményemről kérdezett, a legfontosabb nyilván az, hogy a még mindig nem száz éves Henry Kissinger, korunk legkiemelkedőbb tudású diplomatája szerint világpusztulással fenyeget az Amerika-Kína viszony: a közöttük permanens, sőt fokozódó feszültség ma a világ számára a legfontosabb veszélyforrás.
„Ha ez tovább eszkalálódik, az akár Armageddon-szerű összecsapáshoz vezethet. A Kínával való viszony elmérgesedése ezért nemcsak Amerika, hanem az egész világ legnagyobb problémája. Mert ha ezt nem tudjuk megoldani, ahhoz vezethet, hogy globálisan kialakul egyfajta hidegháború Kína és az Egyesült Államok között… Az emberiség, történelme során először, elérte azt a pontot, hogy képes belátható időn belül eltörölni önmagát a Föld színéről. A technológiánkkal olyan erők birtokába jutottunk, amiről még hetven évvel ezelőtt sem mert volna senki álmodni.” Ezt a Nobel-békedíjas bölcs öreg az Axel Springer elnök-vezérigazgatója, Mathias Döpfner vele készített interjúban mondta.
S nem kevésbé elszomorító, amit hozzátett: „Nem mondom, hogy a diplomácia mindig eredményre vezet.”
Én meg a jövőért aggódó szomorúsággal kérdezem: akkor – térdre, imához?!
Keressük inkább a 21. század emberéhez méltó megoldást, amilyen még nem volt, együtt, minden földrészen! Bizakodva magunkban és egymásban…
Ui.
Érdekességként pedig, amit olvasmány-emlékeimből felidéztem: Kissinger máig rajongója a New York Yankees baseballcsapatnak, továbbá a német SP Fürth labdarúgócsapatnak, melynek ifikorában egy ideig játékosa is volt.
