Megkezdődött Nagy-Britanniában a II. Erzsébet angol királynő trónra kerülésének hetvenedik évfordulóját ünneplő, több hónapig tartó országos rendezvénysorozat. A platinaévnek nevezett jubileum nyitányaként amúgy angol módra – az egyéb, bár a Covid-járvány miatt visszafogott parádék mellett – pudingversennyel köszöntötték a világ nem mellékesen legtiszteletteljesebb korú uralkodóját.
II. Erzsébet királynő, amikor 1952. február 6-án, édesapja, VI. György halála után, 26 évesen trónra lépett 70 esztendővel ezelőtt, 1953. június 2-án pedig megkoronázták, aligha hihette, hogy – még a legendás Viktórián is túltéve – Nagy-Britannia leghosszabb ideig regnáló uralkodója lesz.
Őfelsége – bár nem tudja – személyes védnököm Angliában és talán a Nemzetközösség valamennyi országában is, amelyekben ő tölti be az államfői tisztet. Abban az állam-együttesben, ami már nem viseli ugyan a „brit” vezetéknevet, de ahol minden ellenkező híresztelés dacára, még manapság sem nyugszik le sohasem a Nap, és megkockáztatom: nem kevesebb az összekötő kapocs, mint mondjuk a mi szeretve nem szeretett Európai Uniónkban.
Erzsébet támogató jóindulata teljes meglepetésként ért az 1980-as években a londoni Heathrow-repülőtéren, egy szép szál, nagyszakállú, láthatóan szikh vallást követő brit határőr személyében. Álltam a hosszú sorban, amelyben együtt vártak a belépésre mindazok, akik nem a Nemzetközösségből vagy és nem „EU-országból” érkeztek, mi akkor még csupán Varsói Szerződés-beli és KGST-tagságunkat emlegethettük.
A kétméteres, mindenki felett átlátó szikh kihívott a többiek közül és tisztelegve kivette a kezemből az útlevelemet. Bele sem nézett igazán, helyükön vannak-e a szükséges pecsétek, ehelyett meghajolt.
„Tisztelettel köszöntjük Londonban, Sir, mint olyan társaság tagját, amelyek fővédnöke a királyi család tagja. Érezze magát nagyon jól Nagy-Britanniában, Sir!” – mondta, miközben azért kötelességtudóan végiglapozta a passzust. Végül pedig megkérdezte:
– Kiknek a vendége nálunk, Sir?
– A Royal Philatelic Society a házigazdám. A filatelisták. Tagja vagyok a társaságnak – feleltem.
– Ismerem őket, Sir. Én nem gyűjtök ugyan bélyeget, de büszke vagyok rá, hogy őfelsége, a királynő világhírű gyűjtő, és kegyesen gondoskodik a Royal Philatelic Society-ról is, Sir.
Ezzel beütötte a bélyegzőt az útlevelembe, tisztelgett és intett, hogy kegyelemben bebocsátást nyertem Albion földjére. Mögöttem pedig vagy ötvenen csodálkozhattak, milyen titokzatos okból előztem meg valamennyiüket, s még csak azt sem kérdezték meg tőlem, mikor akarom elhagyni az országot és van-e hazafelé érvényes repülőjegyem?
A magyarázatot a történtekre néhány perccel később Alan Huggins barátom, az angol filatelisták egyik doyenje szolgáltatta, hamisítatlan brit humorral.
– A koronás kék társasági nyakkendőd volt a varázspálca. Királyi címet csak olyan szervezet, intézmény viselhet, koronát pedig csak olyan egyesület, klub, társaság szerepeltethet az okmányain, kiadványain és jelvényein, amelyet tagságával, védnökségével megtisztel a királyi család, lehetőleg maga a királynő. Ezekhez a kiváltságosokhoz tartozunk 1869 óta, Viktória őfelsége személyes akaratából – magyarázta nagy komolyan, majd teljesen komolytalanul felnevetett.
– A koronás nyakkendőt mi is felkötjük, amikor azt szeretnénk, hogy megkülönböztetetten bánjanak velünk a repülőtéren vagy Dovernél a határőrök és a fináncok.
Nekem meg csak ekkor jutott eszembe, hogy a londoni útra – mégiscsak hozzájuk indulok – a neves királyi társaság koronával díszített nyakkendőjét kötöttem fel, még otthon.
Később Pesten, az Operaházban „dupláztam” a nyakkendővel. Az angol balettet elkísérte Magyarországra Margit királyi hercegnő, őfelsége azóta elhunyt húga. A díszelőadásra – úgy gondoltam – éppen illik a koronás nyakkendő, kéksége nem is ütött el a kötelező sötét viselettől. A hercegnő (aki nem akarja, ne higgye el!) csak egy árnyalatnyival ugyan, de magasabbra emelte felém nyújtott fehér kesztyűs kezét, mint az előttem érkezőknél.
– Örülök, hogy koronás nyakkendőt visel. Megtisztelő – mondta méltóságteljes udvariassággal.
Azóta értem, demokrácia ide, demokrácia oda, Britanniában így vagy úgy kapcsolatba kerülni a Royal címmel, elnevezéssel – kiváltság. A brit szárazföldi haderő, eltérően a hajóhadtól és a légierőtől, ezért nem használhatja még a 21. században sem a királyi nevet: a hadsereg ugyanis 1649-ben, az angol polgári forradalmat vezető Oliver Cromwellt támogatva közreműködött a királyság átmeneti felszámolásában és I. Károly király kivégzésében…
II. Erzsébet királynő minden idők leghosszabb ideje hivatalban lévő és a világ jelenlegi legidősebb államfője, a brit történelem uralkodói rekordját hat évvel ezelőtt döntötte meg. Erzsébet jövőre 96 éves lesz, de platina-évfordulóját már a férje, az idén áprilisban 99 éves korában elhunyt Fülöp herceg nélkül fogja ünnepelni.
