Kocsis Tamás: Európa – gúzsba kötve

Immár alig van alapja a derűt remélő megfogalmazásnak: „Europe, an island of stability and peace for the last quarter-century, is rejoining the world.” (Európa, a béke és stabilitás szigete az elmúlt negyedszázadban, újra csatlakozik a világhoz.) Értsd: megkülönböztetetten fontos lehet, lenne a „a vén kontinens” szerepe a közveszélyes globális létbizonytalanságok csökkentésében, nem titkoltan Európa számára is! S ezt a minap éppen az Európai Unió legalább félhivatalosnak tekinthető kékzászlós, sokcsillagos honlapján olvastam.
Optimizmust sugalló kijelentő módban.
De már senki sem hiheti, hogy nem Európáé és benne a miénk, Magyarországé is a globális veszélyek tömege. Most elsősorban, de nem csak Oroszország és Ukrajna immár beláthatatlan következményekkel járó véres konfliktusa miatt. A terror földrajzi terjedése, az akárminek nevezett migráció az összes reális veszélyeivel; az egész közel-keleti katyvasz, Iránostól, törököstől; orosz-USA hidegháború, mintha Gorbacsov-Reagan és Jelcin táján mi sem történt volna; EU-USA szabad kereskedelmi kakaskodások, ráadásként immár mindennapos viharok az EU-n belül. És akkor a Moszkvával szövetséget erősítő Kínáról, Afrikáról, (amit mintha végre kezdené felfedezni az Európai Unió) meg Latin-Amerikáról (ahonnan éppen a brazil Bolsanaro tévedt felénk) még szó sem esett…
Vak, aki nem látja: megszámlálhatatlan a veszélygóc, de nincs, aki ma ki meri kimondani azt, hogy a legveszélyesebb keleti tűzfészek megfékezéséért minden mást, minden más érdeket alá kell rendelni. Mint – mondjuk – amikor a Nyugat és Sztálin is egymásra talált a második világháborúban.
Úgy érzem: pillanatnyilag ezt Putyinon kívül elsősorban Hszi Csin-pingnek és Bidennek kellene felismerni, de hogy ez megtörténjék, ehhez Merkel visszavonulása után sem Scholz kancellár, sem Macron elnök nem igazán hatékony katalizátor. Pedig talán sohasem lenne annyira szükség valaki(k)re ebben a szerepkörben, mint ma, amolyan 21. századi Churchill-i reinkarnációként, Németország és Franciaország együttes nagysúlyú, a kontinens egészét befolyásoló gazdasági, politikai erejével. És akkor Európa újra tehet globális mércével mérve is érdemlegeset…
A világ viharos sodrásában!
Summa summarum: Európánknak, amely joggal meg akarja őrizni több ezeréves önmagát és visszaszerezni hagyományosan domináns helyét a világban, mielőbb meg kell tanulnia, immár újból drámai feltételek közé szorítva is – Kosztolányi Dezsővel szólva – gúzsba kötve táncolni…