Van egy „eretnek” gondolatom: ha nem vagyunk képesek tekintettel lenni egymásra, nem is próbálunk szót érteni egymással, tisztelni a másikat sem itthon, sem a világban, akkor marad az egymásra mutogatás, egymás hergelése, a gyűlölködés és annak minden szélsőséges megjelenése.
Végső eszközként pedig egyre félelmetesebb erő lesz a szélsőségesek, a fanatikusok legkedvesebb érve – a fegyver, a terror, a háború!
„Mi lesz veled emberke?” – kérdezte Hans Fallada. De hivatkozhatnék éppen Ferenc pápára is, aki ugyanezt az egész emberiséget féltve kérdezi katolikus egyházfőtől szokatlanul harsányan.
Amitől persze még nem győzedelmeskedik a vakhit fenyegető világhatalma felett a józan ész. De azért szeretnék reménykedni…
