Jászi Oszkár, Ady Endre, József Attila üzenete
Elszomorító tanulság: minél zavarosabbban veszedelmes körülöttünk a világ, annál inkább megérdemli Jászi Oszkár, a máig sokat vitatott radikális tudós-politikus, hogy emlékezzünk az általa gyakran emlegetett „Dunának, Oltnak egy a hangja” szellemében Ady Endrétől származó, József Attila által pedig két évtizeddel később újjávarázsolt gondolatra: „Rendezni végre közös dolgainkat”. Égetően időszerű ma ez a közös költői, politikusi parancs, a nehezen megteremthető közös gondolkodásra ösztönzés szándékával.
Jászi Oszkár a gondolatot – „előre kell dolgozni a jövőnek” – akkor emlegette fel, fogalmazta meg, amikor immár több mint egy évszázada, 1918-ban nyilvánvalóvá vált: elkerülhetetlen Magyarország új Mohácsa, Világosa – ami végül Trianonba torkollt. Amikor Clemenceau és George Lloyd nyomán és nyomására az Atlanti-óceán túlsó partján Thomas Wilson is visszavonhatatlanul azok mellé állt, akik nemzetállamokban látták a 20. század folytatását Közép-Európában. Így az, ami még 1848-49-ben, sőt 1867-ben is lehetőség volt, hogy Magyarország „keleti Svájcként” a progresszió soknemzetiség együttélésének előharcosa legyen Európában, reménytelen próbálkozássá törpült az első világháborús vereség árnyékában.
A történelem kemény tényei igazolták: a reálisan gondolkozó kritikus Jászi az „őszirózsás” Károlyi Mihály minisztereként és legfőbb külpolitikai tanácsadójaként kilátástalan helyzetben azt tette, amit tenni lehetett és amit tenni tudott. Mindent lehetségest megtett a magyarságért, hogy megmentsen annyit, amennyi megőrzésében a realitások által gúzsba kötve akkor egyáltalán reménykedhetett. S tette ezt meggyőződéses európaiként, aki még a véres „nagy háború” után is bizakodott abban, lehet közösen Közép-Európát, sőt Európát építeni, s benne együtt élve a történelem során ide települt más népekkel – magyarnak lenni.
Hibásan látta?
Nem rajta múlott! Ezért jelképes is, hogy Jászi Oszkár egy kései utóda, Jeszenszky Géza, a rendszerváltó Antall-kormány konzervatív történész külügyminisztere, ezzel a mondattal lépett 2015-ben hallgatósága elé: „Két elvetélt alkalom a dunai államok kiegyezésére az első világháború vége és a hidegháború vége volt”.
Hogyan áll most – a harmadik alkalom?
Reménykedjünk, hogy a ma Európai Uniója a válságos jelen ellenére holnap még válhat azzá, amiről Jászi tegnapelőtt álmodott! Ehhez kellene, kell bármennyire is nehéz, végre közösen – előre – dolgozni a jövőnek!
Ezért érzem úgy, hogy idekívánkozik még egy mondat: „A történelem nem több, és soha nem kell, hogy több legyen, mint a jövőt szolgáló számvetés“. Ez az idézet H.G. Wells 1920-ból származó, kétkötetes könyve angol nyelvű kiadásának befejezéséből való. A könyv címe: The Outline of History. Némileg szabad magyar fordításban: a történelem fővonalakban, egy kicsit még szabadabban, történelmi vázlatok. A második kötet utolsó fejezetének címe pedig: Mit hoz a jövő?
Azóta tudjuk: mit hozott a 20. században.
Aki másutt nem találja a könyvet, nálam biztosan, Antall József egykor miniszterelnök hagyatékában pedig valószínűleg rábukkanhat. A rendszerváltó miniszterelnök gyerekként vetette meg édesapjával, a második világháborúban Magyarországra menekült lengyelek sorsának intézésével ugyancsak ismertté vált id. Antall Józseffel a könyvet, mert megragadta az említett idézet.
A wellsi mondatot e sorok írója mint túl sokat átélt túlélő úgy értelmezi: aki a történelemmel foglalkozik, annak feltétel nélkül a jövőt kell szolgálnia.
A múltat tudatosan félremagyarázni pedig épp ezért – halálos bűn, amit vélt jószándékok sem tehetnek bocsánatossá!
Ahogyan egykor – úgy ma és holnap sem…
A szerkesztő megjegyzése
Jászi Oszkár (született Jakubovits Oszkár) (Nagykároly, 1875. március 2. – Oberlin, USA, 1957. február 13.) társadalomtudós, szerkesztő, politikus, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere, majd emigráns politikus, egyetemi tanár. A liberalizmus elvein és társadalmi, politikai és nemzetiségpolitikai reformelképzeléseken alapuló radikális rendszerkritikával bírálta a korabeli Magyarország viszonyait. A konföderáció eszméjére alapuló nemzetiségi politikája és demokratikus eszmerendszere minden autokratikus huszadik századi magyar rezsim ellenségévé tette. (Ld. Wikipédia)
H. G. Wells regénye – The Outline of History, subtitled either „The Whole Story of Man” or „Being a Plain History of Life and Mankind”; szó szerinti fordításban A történelem vázlata, alcíme vagy „Az ember teljes története”, vagy „Az élet és az emberiség egyszerű története” – magyarul A világ története címmel, Laczkó Géza fordításában 1922-ben jelent meg.
