Végképp kiütni?
Ez a mind gyakoribb „végképp kiütni” a másikat, ami igazán nyugtalanít, bel- és világpolitikában egyaránt. Ennek csak egyik, de jellegzetes példája Orbán és Putyin sajátos szerepléseinek hazai és nemzetközi reakciója. Nem kevésbé, ami a Közel-Kelketen, az EU-ban és az ukrán-orosz szörnyűség címen történik. S akkor Trumpot és az USA-t s a nem is olyan távoli Távol-Keletet még nem említettem…
Mi az, ami mindezt kiváltotta!?
Mintha mindenki a maga ilyen-amolyan módján azt keresné, milyen ügyekben hol a vannak ledönthető falak. Miközben mind nagyobb a veszély: a falak szinte már bárhol a világon, és bármikor, még az az idei párizsi olimpiai láng fényénél is, bedőlhetnek…
És közben egyre kevésbé tudom, ki a közös barát és ki a közös ellenség. Csak azt érzem, hogy egyre több a közös veszély…
Cintányéros, cudar világ…
