Kocsis Tamás: Búcsú a Pax Americanától

A New York Times tekintélyes elemzője, Ian Buruma, a New York-i Bard College Erasmus-professzora hosszú tanulmányban arra a következtetésre jutott, hogy sok évtized után vége annak, amikor az Egyesült Államok és Nagy-Britannia határozta meg a demokráciát és a szabadságot a világban. Új korszak jön. „Búcsút lehet inteni a Pax Americana-nak, vagyis hogy a II. világháború után létrejött nagy szövetség, élén az Egyesült Államokkal és benne az egységes Európával, szavatolja a világ biztonságát”
S ahogyan Joschka Fischer vélekedik…
A legendás volt német külügyminiszter szerint, ha Orbán Viktor úgy látja, hogy az EU-ban hibádzik a közös értékalap, akkor még azelőtt kellett volna szólnia, hogy Magyarország belépett a szervezetbe. Hozzátette: az unió persze előre nem láthatta, hogy a politikusnak ilyesfajta gondjai támadnak, viszont Magyarország a GDP 4 %-ának megfelelő összeget kap minden évben Brüsszeltől. Röviden ennyi talán elég is az értékvitáról, jegyezte meg.
Azzal viszont nem ért egyet, hogy ezek után Budapestet és Varsót ki kellene tessékelni a közösségből, még akkor sem, ha bizonyos jogszabályokat egyik sem tart be. De az EU sokszínű közösség, ennyi belefér, mindaddig, amíg az egységes piac határozza meg a dolgokat. Egy európai szövetségi állam persze egészen más tészta volna. Azt persze nem lesz egyszerű összehozni – mutatott rá.
A politikus látja ugyan, hogy Kelet-Európában unióellenes erők működnek, mégis türelmet tanácsol velük szemben. Ugyanakkor az igaz, hogy a Bizottság mostanság nyomást gyakorol a magyar és a lengyel kormányra, de emellett óriási összegeket utalt át nekik. Az azonban nem járja, hangsúlyozta Fischer, hogy a farok csóválja a kutyát. Minden megértés és tolerancia mellett senki sem vonhatja kétségbe a jogállamiságot, a bíróságok függetlenségét.
Arra a kérdésre, hogy mennyire környezetkímélő az atomenergia, ironikusan úgy válaszolt, hogy aki ezt állítja, az menjen el szabadságra a csernobili „tüdőszanatóriumba”. Viszont minél több országban vannak reaktorok, annál kevésbé lesz biztonságos a világ.
Kínáról szólva kifejtette, hogy a fejlett államok nagy hibát követtek el, amikor az együttműködésben csak a gazdaságra összpontosítottak és nem vették komolyan, milyen stratégiai terveket forral a Kommunista Párt. A Nyugat naivitása hozta fel Pekinget, de modus vivendit kell találni vele. Azaz fenn kell tartani az árucserét, de nem szabad illúziókat táplálni a kínaiakkal szemben. Tárgyalni kell velük a vitás kérdésekről, mert mélyebben beleilleszkedtek a világgazdaságba, mint egykor a Szovjetunió. Ezért érdekük, hogy stabilak legyenek a nemzetközi viszonyok. „
Másként fogalmazva: végképp vége a Jalta-potsdami status quo- nak, ami 1989-91-ben kapott halálos sebet. Világ, kapaszkodj!(www.nzz.ch)