Magam ennyit teszek hozzá a gazdag gyűjteményhez digitálisan publikált életemlékeim, a Sub Rosa, avagy megíratlan megírandók „levelesládám” bevezető életrajzából.
“Tipikus magyar vagyok. Már apai nagyapám is a Kocsis nevet viselte, a Krasznahorka büszke vára melletti, zömmel magyarok lakta Dernőn – nagy adag szlovák vérrel az ereiben. Nagyanyám ugyanott tősgyökeres magyar volt Dobos névvel. Anyai nagyanyám Deutsch nevű német keresztény őseit a Habsburgok telepítették hozzánk, férje pedig dr. Klein József, a hite tanításában mindmáig kötelező irodalomnak számító gödöllői tudós főrabbi lett, aki haláláig (1928) bejáratos volt az ottani kastélyba Ferenc Józsefhez, majd Horthyhoz. Mind a négyen magyarnak vallották magukat írásban és szóban, már akkor úgy, ahogyan később Illyés Gyula oly pontosan megfogalmazta.”
Ahogyan ő vallotta: “Az a magyar aki annak vallja magát – függetlenül születési helyétól, jelenlegi lakóhelyétől, állampolgárságától, származásától, vallásától, világnézetétól, politikai tevékenységétől…”
És: ami – ma, megint, különösképpen ne feledjük – érvényes a világ minden Homo sapiensére a világ minden népének, nemzetének minden egyes tagjára.
Címkép: Krasznahorka vára
A szerző Radnóti Miklós antirasszista díjas
Forrás: Újnépszabadság
