Fejtő Ferenc a XX. század egyik kiemelkedő gondolkodója volt. Megtisztelt barátságával, mely számomra a mai napig nagyon fontos. Rengeteg történetem van vele, de most csak néhányat említek.
A Pompidou központra nézett az ablaka, ahol utolsó éveit töltötte.
A 97. születésnapját kb. húszan itt ünnepeltük, többek között Nikicser László nagykövettel és Varnus Xavérral. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy levelet és egy kis csomagot küldött velem. Felolvastam az udvarias levelet, majd felbontottuk a kis csomagot, melyben egy mandzsettagomb volt!!!
Fejtő mosolyogva rám nézett és azt mondta: “Gyere fel holnap délután egyedül, hogy nyugodtan tudjunk egy nagyot beszélgetni.” Így is történt. Beléptem a szobába, majd hamiskás mosollyal a következőt mondta: “Nézd meg mi van az éjjeliszekrényemen. Éjszaka ezt olvastam.” – és az általam írt és fotózott “Buddha gyermekei” könyvre mutatott. “Mondtam Albertnek, hogy megtaláltad az Isten nélküli hitedet, ez a Buddhizmus.”
Kérdően néztem rá, mire Ő azt felelte, természetesen Camus-ról van szó.
Rendkívül nagy tekintélye volt a francia közéletben Fejtő Ferencnek.
Mikor mintáztam, megkérdeztem Tőle, hogy mit szeretne hallgatni. József Attilát vagy Mozartot. Attilát választotta. Az egyik versnél azt mondta: “Itt a színész félreértette a verset. Eleget beszéltünk erről Attilával. Más volt a vers üzenete.”
Amikor meghalt, másnap kirepültünk Németh Péterrel Párizsba. Kívánsága szerint több vallás képviselője búcsúztatta néhány nap múlva a Saint-Sulpice katedrálisban. Az Hôtel-Dieu-ben halt meg. Bementünk hozzá, hogy még utoljára láthassuk. A franciák gyönyörűen felöltöztették és körbe rakták virágokkal, majd azt mondták: “Kocsis úr, addig maradhat Fejtő úrral, ameddig méltó módon el tud búcsúzni Tőle.”
Kívánsága szerint földi maradványait három helyen temették el.
Mai szemmel nézve, nagyon hiányoznak az ilyen kaliberű nagyszerű emberek!
Az általam készített bronzportré a Szent István-parkban áll.
Forrás: Újnépszabadság
A szerkesztő megjegyzése
Jólesik minden méltatás, minden emlékezés, minden új írás Fejtő Ferencről, fontosak a kisebb gesztusa is. Jellemző, ahogy „egy jó hosszú beszélgetésre” meghívta magához a szállodába, ahol lakott a szobrászművészt. Ennél kevésbé jelentős, de számunkra felejthetetlen gesztusa volt, hogy e sorok íróját biztatta, A Hétben megjelent sorozatát, a Bukaresti élet, képeket adja ki kötetben is. Nagyon őszintén: nem jutott volna eszünkbe. És még előszót is írt hozzá! Pályafutásunk egyik legszebb kalandja volt!