Erec Nehederet-Nilhemet
A Múlt és Jövő online hasábjain nem először írtam az Arutz 12 csatorna Erec Nehederet című humoros műsoráról, amelynek elszánt nézője vagyok. Egyrészt azért, mert magyarként duplán élvezem, hogy a héber műsorban Ágai Adolf, Nagy Endre és Karinthy Frigyes szellemét visszaköszönni (via Avigdor Hameiri és Efraim Kishon), másrészt pedig azért, mert élőben tapasztalni, hogy a humor (az irodalom) milyen hatásos fegyver és traumaoldó. Izrael rengeteg córeszére az egyik válasz: a humor, ami a túlélést éppen annyira segíti, mint az Vaskupola rakétaelfogó rendszer.
Mindig is csodáltam, hogy merényletek, rakétaesők, vagy éppen a gyilkos járvány ellenére is működik a humor, ébren tartva az életkedvet. Csodáltam és büszke voltam rá – legalább annyira, mint a fiatal állam egyéb sikereire.
Azonban – ahogy ez gyorsan közhely-igazsággá változott – a mostani háború: más. Mint veszteségeiben, s mind dimenzióiban – és abban is, hogy sok elemében feleleveníti a soá keserves tapasztalatait.
Ezért is töltött el kíváncsi örömmel, a szinte a napjaimat kitöltő háborús fejleményeket követő és elemző tévénézés közben, hogy – a háború 19. napján – bejelentették: szerda este újra jelentkezik az Erec Nehederet, ikonikus műsorvezetőjével: Ejal Kitzis-szel. S csak a vizsla szem fedezi fel a rímelő változást: ezúttal Erec Nilhemet (azaz a Nagyszerű) helyett Háborús Haza a műsor logója-címe.)
A tény örömmel töltött el – nincs minden veszve. Pedig sok szempontból úgy látszik. Az izraeli gazdaság, a hírszerzésben, államvezetés iránti bizalom romokban, a világ pedig a legkézenfekvőbb gonoszságok ellenére a gyilkosok oldalára áll. (A Hamasszal tárgyalni, tűzszünetet követelni, történelmi sérelmeiket felbüfögni – megismerve a gyilkosságokat és azok módját –: ez nem más, mint a gyilkosok és módszereik legitimációja.)
A műsor késve indult – mert éppen (szerintem hamaszosok is tévénézők) Rison LeCionra hullott egy szokásosnál nagyobb rakéta, lerombolva egy lakóház felét („csak” három sebesültet vittek kórházba) –, és be is jelentették, hogy nem biztos, hogy majd le tud peregni megszakítás nélkül.
És nem is volt túl jó – a bevált színészek, karakterek kicsit csikorgósabban csiklandozták a nevetőizmainkat. (Szerintem. A feleségemnek tetszett és számára sokat adott.) Egyedül a BBC álszent tudósítását kifigurázó jelenetet élveztem igazán. (Az Újnépszabadság vasárnap mutatja majd be).
Azonban létrejött a műsor – a végén a szereplők smink nélkül elénekeltek egy dalt Slomo Artzival az élen – s Budapesten is átérzem, hogy nem műsorral, hanem tettel szembesülhettem.
Hátha, all after all – ezen is a katasztrófán is túl leszünk.
Címkép: Az említett műsor
Forrás: Újnépszabadság
