Jobb innen – Izraelből – követni a háború (a Szimhat Tóra-i) fejleményeit. (Egy zsidó – éljen bárhol – 2023. október 7-től ezt teszi.) Ugyanazokat az újságokat – Jerusalem Post, Haaretz, s ha éjjel nem tudok aludni (sajna gyakran) New York Times, Le Monde – követem-görgetem, amiket feleségem a Modi’in-i albérletében. Nézek televíziót is, a Budapesten is kitűnően fogható Arutz 12-et.
Itt, a Szentföld vékony sávjában maximum a Bummm-ok eredetiek. Már eltelt több mint egy hónap, a Hamasz lehetőségei meglehetően csökkentek. Most újabban csak a messzi Jemenből küldött rakéták zavarnak be – leginkább Eilaton, ahol a turista nélküli hotelekben a Gáza környékéről elüldözött kibucok és mosávok [mezőgazdasági közösségek] lakossága latolgatja, hogy hol folytatja az életét.
Az volt a tervem, hogy leadom a Múlt és Jövő ez évi utolsó számát s beindítom a túlélés akciót, mert a háborús izgalmaiba még az a fenyegetés is berobbant, hogy az NKA két év után kiírt pályázatára (ilyen harminc éve nem fordult elő!) a Múlt és Jövőnek egy fillér támogatást sem ítélt meg. (A jövő évi programot a magyar holokauszt 80. évfordulója szervezte volna a beadott pályázatunk szerint, tehát ez a törekvés nem felelt meg az NKA [fura] urainak.)
Azonban a Szimhat Tóra-i háború, egyre mélyebben feltáruló borzalma – a holokauszthoz hasonlítani nem olcsó fogás – és leginkább az egész világra szétgyűrűző hatása nem tette lehetővé – egészségügyi szempontokból sem –, hogy ama nagy osztálykönyvbe tovább jelentgessek hiányozót. (Az izraeli kormányszervek nem ajánlják állampolgáraiknak a külföldi utazást, s ha igen: tegyék láthatatlanná azonosságukat. Ezt kell megélni Európában, nyolcvan évvel a soá után…)
Az Öbölháború óta – emlékszünk még Szaddám Huszeinre és Izraelt tényleg elérő rakétáira, amikor az ország lakossága gázálarcba burkolózott – hozzászoktam, hogy itt legyek a „lángoktól ölelt kis országban”, hogy a lángokban – hozzanak bármit is – osztozzam.
Egyébként is: tudósítani vagy akár csak véleményt mondani csak a hiteles helyzetben és hiteles helyszínről lehet. Ezért csapot-papot – munkatársaimra, jóakaróimra – hagyva felkaptam egy Cipruson keresztül Izraelbe tartó repülőgépre. (Megint tudok aludni és elmúlt a krónikus hasmenésem. Tehát a Múlt és Jövő ügyeit is jobban szolgálhatom, amíg működik az internet.)
Igaz, one way ticket-et vettem. Hogy majd a harmadik világháborúját kóstolgató világtörténelem döntse el, hogy mikor landolhatok ismét a Ferihegyi reptéren.
Címkép: Háború a lakásban
Forrás: Újnépszabadság