Gondolatok a szukothi sátorban
Néhány óra múlva kezdődik a Szukoth, a sátrak ünnepe – az évi három alkalom egyike –, amikor Jeruzsálembe kell/illik fölzarándokolni.
Szerencsémnek köszönhetem, hogy a Szent városban köszönt rám az arra való emlékezés, hogy eleim valaha a pusztában vándorolva – ezek a puszták/sivatagok is a közelben vannak, ki is látok rájuk az ablakomból – sátrakban laktak.
Jelenlegi időnk oly kivételes tulajdonsága, hogy összecsúszik benne az ó- és a legújabb kor. Ugyanis megint vándorlás korszaka köszöntött ránk. A jelenlegi – a másfél hétre lévő – Szimhat Tórai háború erről szól, ezt célozta meg. Hogy megint fogjunk vándorbotot, s vándoroljunk valahová. A világ nagyhatalmi mozgásai, s vele az arab/muszlim világ óhaja, hogy itt ne leljünk rá régi/új hazánkra s ezért azt tanácsolja, hogy ismét keljünk útra. Hová? (Ezt, akár nem is olyan régen Hitler, és társ-proxi mozgalmai és szövetségesei, nem igen határozzák meg.)
E jelenségnek máris naphír föltorlaszolta következményei vannak. Megugrott az Izraelből elvándorók száma, de az Izraelbe alijázóké is – nem szenvedhetve az egész Globust elöntő új(régi?) antiszemitizmust.
Az ünnepek alatt sem csökken a feszültség – vajon Izrael, hogyan válaszol az Irán és proxi-ebei csahos támadásaira, s annak milyen következményei lesznek? Hogyan és milyen irányba, milyen következményekkel csavarodik az égre a régi-új apokalipszis füstje? Az USA és Európa pedig a saját választásait előtérbe helyezve tétlenül szemléli a vándorlás sorsot, ami az Izrael létezése nélkül: „sorstalanság”. (Löló gorál – héberül.)
Jó itt lenni, jó itt kibekkelni e kérdéses napokat – a sátorban, amely e percben egyaránt az emlékezés, vagy a friss útrakelés terepévé avanzsálódott.
Addig is, míg elfoglaljuk ott a helyünket a tépelődés, valamint az önmagunkba- és világ-környezetünkre figyelés e „ideiglenes” hajlékában, a feleségem leküldött frissen hűtött vízzel és süteménnyel a házunk – megfigyelőpontom – elé, hogy az ott ma reggel – jobb félni, mint megijedni – (őr)sátrat vert katonáknak – az arab és a zsidó Jeruzsálem határán lakunk – növeljem a biztonság és szolidaritás érzetét.
Ugyanis, nem firtatva az Örökkévaló oly rejtélyes szándékait, egyenlőre csak bennük bízhatunk.
Forrás: Múlt és jövő
