Klaus Iohannis számára az nyitotta meg az utat a NATO főtitkári tisztségéhez, hogy a jelöltet a szokásjog szerint konszenzussal választják ki a tagállamok. Ám ha nem szerez gyorsan támogatókat, szánalmassá válhat a bejelentkezése a tekintélyes posztra. Az államfő esélyeit latolgattuk a hazai elemzők véleménye és a nemzetközi sajtóban megjelent írások alapján.
Meglepetést ugyan nem okozott Klaus Iohannisnak az a keddi bejelentése, hogy megpályázza a NATO október elsejétől megüresedő főtitkári tisztségét, mert ezt a szándékát a Bloomberg már korábban leleplezte, de legalább hivatalossá vált, hogy milyen nemzetközi tisztséget szemelt ki magának az elnöki mandátuma utánra. És nyilván azonnal beindultak a találgatások arról, hogy megszerezheti-e a román államfő a kinézett posztot.
A konszenzus kényszere kedvez Iohannisnak
Abban egyetértés van, hogy Klaus Iohannis esélyeit a NATO-főtitkár kiválasztásának módja alapozza meg. Erre voltaképp nem létezik egy hivatalos, szabályzatban rögzített eljárás. Nyílt verseny nincs, a jelöltről informális csatornákon, mondhatni a kulisszák mögött zajlanak a diplomáciai egyeztetések, a formális döntést pedig nem is a tagállami vezetők, hanem a NATO-nagykövetek hozzák meg. A legfontosabb elv, hogy a szokásjog szerint a főtitkár személyéről az összes tagállamnak egyet kell értenie. Volt már példa ugyan arra is, hogy nem egyhangú döntés született (Stoltenberg elődjét, a dán Anders Fogh Rasmussent Törökország nem szavazta meg), de ha Klaus Iohannisnak sikerül támogatókat szereznie, a NATO főtitkárának kiválasztása ellehetetlenülhet.
A román államfő esélyeit növeli a kontextus is: a katonai szövetség élén az ukrajnai háború miatt egy rendkívül turbulens időszakban történik vezetőváltás. A tagállamok nyilván abban érdekeltek, hogy a NATO kifelé egységet mutasson, és mielőbb lezáruljon ez a folyamat. A szövetségből származó források szerint a szándék az, hogy jóval az európai parlamenti választások előtt megszülessen a döntés, mert így a NATO-főtitkár kiválasztásának időszaka nem ér össze az uniós tisztségekről szóló alkudozásokkal.
Rutte ellenzői a román államfő mellé állhatnak
Mielőtt a román államfő bejelentkezett a tisztségre, az a Mark Rutte holland miniszterelnök volt az egyértelmű favorit, aki eddig hivatalosan még csak nem is jelezte, hogy elvállalná a katonai szövetség irányítását. A 13 éve hatalmon lévő, jelenleg ügyvezető kormány élén álló veterán politikus a hírek szerint már húsz ország támogatását megszerezte a szükséges 32-ből. A támogatók között vannak olyan fontos országok, mint Nagy-Britannia, Németország vagy Franciaország, illetve a NATO vezető hatalmának számító Egyesült Államok. A Reuters korábbi cikke szerint a Biden-adminisztráció elkötelezetten támogatja Rutte indulását, mert úgy gondolják: nemcsak tisztában van azzal, hogy mennyire fontos szerepe van a szövetségnek, hanem ösztönös vezető és kommunikátor, a képességei pedig pont kapóra is jönnének ezekben a nehéz időkben. A liberális holland politikus jó kapcsolatokat ápol többek között Joe Biden amerikai elnökkel, aki egy amerikai tisztviselő szerint szenvedélyesnek és jó kommunikátornak találta a holland politikust.
Rutte legnagyobb erőssége azonban nem a mostani, hanem az előző amerikai elnökkel való kapcsolata lehet. Trump ugyanis visszatérésre készül a 2024-es amerikai elnökválasztáson, és nem is esélytelenül. Egy lehetséges második Trump-adminisztráció esetén pedig újra előtérbe kerülhet a volt elnök bizalmatlansága a katonai szövetséggel szemben. Trump már elnöksége alatt többször kikelt a NATO ellen, amerikai elnöktől egészen váratlan hangnemben követelve azt, hogy az európai országok többet költsenek a saját védelmükre. Idén februárban aztán még hajmeresztőbb kijelentéseket tett a NATO-val kapcsolatban. Többek között arra biztatta Putyint, hogy csináljon azt, amit akar, azokkal az európai tagállamokkal, amelyek nem költenek eleget védelemre. Egy ilyen bizonytalan helyzetben jól jöhet tehát valaki, aki ért Trump nyelvén.
Iohannis viszont arra támaszkodhat, hogy több kelet-európai tagállam nem szívesen látná a holland kormányfőt a NATO élén. Mindenekelőtt Magyarország, ugyanis Rutte a Fidesz-kormány egyik legkeményebb kritikusává vált az Európai Unióban.
A magyar külügyminiszter március elején be is jelentette, hogy Budapest ellenzi holland miniszterelnök jelölését. „Egyáltalán nem támogathatjuk egy olyan főtitkár kinevezését, aki a múltban térdre akarta kényszeríteni Magyarországot” – mondta Szijjártó Péter egy budapesti sajtótájékoztatón. Ezt megerősítette Sepsiszentgyörgyön is a március 15-i sajtótájékoztatóján, ahol újságírói kérdésre elmondta, Magyarország örül annak, hogy van egy közép-európai jelölt.
Bulgária a schengeni csatlakozásának elgáncsolása miatt nem rajong a holland kormányfőért, a Politico szerint a balti államok sem állnának mellé, és az örök különutas Törökország sem mondott még igent. Rutte ellen szól az is, hogy ő lenne sorrendben a negyedik holland NATO-főtitkár, és nem kedvez neki az sem, hogy miniszterelnöksége alatt Hollandia védelmi költekezése nem érte el a GDP előírt 2 százalékát.
Nem szállt volna versenybe, ha tudja, hogy nincs esélye
A Rutte személye elleni érvekre alapozta Klaus Iohannis keddi bejelentése után Cristian Pîrvulescu elemző azt a véleményét, hogy az államfőnek nagyon jó esélyei vannak a NATO-főtitkári tisztség elnyerésére. A visszafogottságáról ismert politológus az Agerpresnek nyilatkozva valóssággal áradozott Iohannis képességeiről. Az államfőt egy sakknagymesterhez hasonlította, aki mindig gondosan előkészíti a lépéseit. Szerinte nem véletlen, hogy az államfő a montenegrói elnökkel tartott találkozója után jelentette be a szándékát a NATO-főtitkári tisztség megpályázására. Ez ugyanis azt jelezheti, hogy maga mögött tudja egy közép- és kelet-európai államokból álló koalíció támogatását – magyarázta.
Valentin Naumescu külügyi szakértő is úgy véli: Iohannis nem jelentkezett volna be a főtitkári posztra, ha nem érzi úgy, hogy esélye is van a megszerzésére. Csütörtökön közzétett írásában az elemző kifejtette: meggyőződése, hogy az államfő konzultált több nyugati kancelláriával a bejelentése előtt. Véleményét arra alapozta, hogy Iohannis körültekintő politikus, aki az elmúlt tíz évben személyes kapcsolatokat is kialakított a NATO- és az EU-tagállamok vezetőivel. „Valakivel biztos beszélt tehát, hacsak nem akart bolondot csinálni magából. (…) Most már csak arra lenne szükség, hogy a NATO-nak legalább az egyik erős tagállama (USA, Egyesült Királyság, Franciaország, Németország vagy Lengyelország) nyilvánosan is kimondja, hogy támogatja őt. Ha ez nem történik meg az elkövetkező időszakban, akkor szánalmas lesz a bejelentkezése a tisztségre” – írta Naumescu.
A külügyi szakértő szerint Iohannis esélyeit növeli, hogy a NATO keleti tagállamai – köztük Románia – joggal vindikálják maguknak a főtitkári posztot és az uniós tisztségek egy részét, mert mára már megérett a helyzet erre. Ezért legszívesebben egy szintén keleti vezetőt, a román államfő mellett például Kaja Kallas észt miniszterelnököt vagy Krišjānis Kariņš lett külügyminisztert szeretnék a katonai szövetség élén látni. Románia igényeivel kapcsolatban Naumescu emlékeztetett arra, hogy az ország már két évtizede tagja a NATO-nak. „A NATO pedig most pontosan a keleti szárnyról és a kelet-európai régió biztonsági problémáiról, az Oroszországból érkező fenyegetésről szól. Ezek nem közvetlenül Hollandiát vagy Portugáliát érintik, hanem pontosan azt a régiót, ahol mi vagyunk” – érvelt írásában az elemző, aki szerinte senki sem vonhatja kétségbe Románia NATO iránti elkötelezettségét.
Akad olyan román elemző is, aki szerint Iohannis erőssége az, hogy az eddig felmerült politikusok közül a legmérsékeltebb jelöltnek tekinthető az ukrajnai háború kontextusában. A nemzetközi kapcsolatok szakértője, Marius Ghincea azt nyilatkozta szerdán, hogy Mark Ruttét a közép- és kelet-európai tagállamok túl puhánynak tartják a NATO-ra és az EU-ra irányuló orosz fenyegetés tekintetében, az észt Kaja Kallas pedig a nyugat-európai és észak-amerikai államok szerint túl radikális. „Klaus Iohannis középen álló jelöltként pozicionálódna, aki egyrészt tisztában van Oroszország akcióinak, az orosz veszélynek a súlyával, ugyanakkor nem olyan radikális, mint az észtek. Ő akar lenni a kompromisszumos jelölt, aki meg tudja győzni mind a kelet-európai országokat, mind Nyugat-Európát és Észak-Amerikát. És ez akár be is jöhet neki” – magyarázta a szakértő.
Rosszallással fogadták a NATO-ban
A nemzetközi sajtó a hazai elemzőknél és politikusoknál sokkal visszafogottabban tálalja Iohannis bejelentkezését a NATO-főtitkári posztra. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) szerint a román államfőnek semmi esélye nincs a tisztség elnyerésére, de miatta elhúzódhat a tagállamok döntése. Ezért a NATO-ban rosszallással fogadták a Iohannis lépését. „Ez megosztja a szövetséget egy olyan időszakban, amikor ezt nem engedhetjük meg magunknak” – mondta egy NATO-diplomata a FAZ-nak. A Rador által szemlézett Die Rageszeitung (taz) arról írt pénteken, hogy a román államfő bejelentkezése váratlanul érte a tagállamokat. A lap szerint Iohannis támogatottsága szerény, de a színre lépése megnyithatja az utat egy harmadik főtitkárjelölt számára. „Nagyon valószínű, hogy a katonai szövetség 32 tagállama nem fogja támogatni sem Ruttét, sem a román politikust. A posztért folyó verseny tehát még korántsem dőlt el. Egy ismerős helyzet is előállhat: Stoltenberg mandátumát már kétszer meghosszabbították, így egy harmadik hosszabbítás sem kizárt” – írta a taz.
A Szabad Európa Rádió prágai tudósítójának is azt nyilatkozta egy magas rangú NATO-diplomata, hogy kedvezőtlenek a román államfő kilátásai, különös tekintettel arra, hogy a NATO négy legerősebb tagállamának akaratával készül szembemenni. „Svédország NATO-csatlakozása kapcsán már megtapasztalhattuk, hogy egyes országok képesek döntéseket blokkolni és engedményeket kicsikarni. Fogalmam sincs, hogy melyek Románia szándékai, de Bukarest lépése segíti Magyarországot is elérni a célkitűzéseit. Mindenesetre az elképzelés az volt, hogy a NATO főtitkáráról minél hamarabb, lehetőleg áprilisban döntsünk. Ehelyett ez egy hosszabb folyamat elé nézünk” – nyilatkozta a diplomata.
Zsarolásra alkalmas lépés
Az is meglehet, hogy Iohannis bejelentkezése mögött más szándékok húzódnak meg. Vannak olyan vélekedések, hogy a román államfő voltaképp nem a NATO-főtitkári posztot, hanem valamelyik uniós intézmény vezetését célozta meg. Ennek a forgatókönyvnek az az alapja, hogy az EU 27 tagállamából 23 a NATO-nak is tagja, a katonai szövetség vezetője pedig hagyományosan európai, ezért ez a két szervezet voltaképp ugyanabból a politikusi körből merítkezhet a vezetői kiválasztásakor. Így valójában Iohannis a NATO-főtitkári tisztség mellett idén további három posztra pályázhat: az Európai Bizottság élére, az Európai Tanács élére, és az EU „külügyminiszteri” funkciójára, amit a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő tölt be. Az Európai Parlament elnöki tisztsége értelemszerűen nem jöhet számításba, mert az államfő nem lesz az EP tagja.
A Szabad Európa Rádió szerint Iohannis a NATO-főtitkári tisztség megcélzásával nyomást akar gyakorolni az EU erős tagállamainak vezetőire. Nyersebben fogalmazva zsarolásra használja a keddi bejelentését: ha nem kerülhet a katonai szövetség élére, csak akkor lép vissza, ha megkapja az uniós vezetői tisztségek valamelyikét. Az uniós erőviszonyokra és döntéshozatali mechanizmusokra jó rálátással rendelkező Dacian Cioloș európai parlamenti képviselő szerint Iohannis nem pályázhat az Európai Bizottság élén újabb mandátumra készülő, és az Európai Néppárt (EPP) támogatását élvező Ursula von der Leyen helyére, az Európai Tanács elnöki posztjára pedig az EPP-vel parlamenti többséget alkotó szocialisták tartanak majd igényt. De a volt uniós biztos és miniszterelnök szerint az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselői tisztsége akár elérhetővé is válhat az államfő számára.
