A Transtelex cikke.
Amikor a kolozsvári Drábik-showról érdeklődtünk, akkor azt a választ kaptuk, hogy a színház meghívására érkezik a konteódoktor. Aztán cikkünk megjelenése után Tompa Gábor igazgató replikájában úgy fogalmazott, hogy a színház közösségének a joga eldönteni, kit hívnak meg. Kíváncsiak lettünk, kit is ért az igazgató a színházi közösség alatt, és nem kellett sokat kutakodnunk, hogy megtudjuk: saját magát egy személyben, ugyanis ő döntött erről a meghívásról és senkivel sem konzultált róla. Az ügyben megkerestük Demeter András államtitkárt is, aki szerint Tompa szabályosan járt el. Azonban nemcsak a jog, a felelősség is az övé.
A Transtelex szúrta ki, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház áprilisi beszélgetős műsorának egyik vendége Drábik János lesz. Orwellia és a magyarságcímmel szerveznek egy olyan programot, melynek meghívottja a világrend működését jellegzetesen konspirációs magyarázati elvek mentén értelmezi. Megközelítései szerint gyakorlatilag minden nagy hatású, globális jelentőségű politikai és gazdasági folyamat (köztük a rendszerváltások, válságok) egy szűk globális háttérhatalom tervei mentén zajlik. Ezek a teóriák semmiképpen sem nevezhetőek a tudományos megalapozottságú nézeteknek. Egyes csoportok körében ugyanakkor az ilyen világmagyarázatok nagy népszerűségre tesznek szert.
Megkerestük a színházat, hogy megtudjuk, mi motiválta az egyik legnevesebb magyar kulturális intézményt Erdélyből, hogy ezt a beszélgetést műsorra tűzze. Pászka Gáspár sajtóreferens mindössze annyit közölt, Drábik a színház meghívására érkezik Kolozsvárra, ahol a színház beszélgetéssorozatának lesz az egyik fellépője.
Cikkünkben körbejártuk, miért kifogásolható ez a meghívás, és miért vállalhatatlan az összeesküvés-elméleteket terjesztő Drábik János szerepeltetése az egyik legnevesebb erdélyi magyar közszolgálati kulturális intézményben. Antiszemitizmusa, szélsőjobboldali nézetei, amelyek végül a Mi Hazánk Mozgalom pártba való belépéséhez vezettek, azok a konspirációs elméletek, amelyek minden valóságalapot nélkülöznek, és amelyeket megszállottan terjeszt, számos kérdőjelet vetnek fel a meghívását illetően.
Tompa Gábor igazgató-rendező, aki több állásfoglalásában és interjújában a Drábikéhoz hasonló nézeteknek adott hangot, illetve rendezéseiben is egyre hangsúlyosabban jeleníti meg azokat a témákat, amelyek a Drábik konteóiban felbukkannak, nyílt levélben válaszolt a Transtelex cikkére. Ebben, a színházi autonómiára hivatkozva a következőket írja:
„a színház igazgatójaként fenntartom magunknak, a színház közösségének azt a jogot, hogy magunk válasszuk ki a meghívottakat”.
Ki bújik meg a többes szám mögött?
A kolozsvári magyar színház igazgatója válaszának elolvasása után megkerestük az intézmény művészeti tanácsát, hogy megtudjuk, Drábik János meghívása egy olyan járulékos programja-e a színháznak, amelyhez hozzájárult a művészeti tanács is?
Tompa replikája ugyanis azt a látszatot kelti, hogy a meghívás egy kollektív döntés eredménye, és az egyetlen struktúra a színházon belül, amellyel esetleg konzultál az igazgató, az a művészeti tanács. A levélben alkalmazott többes szám szerint ez meg is történt, és közösen „kiválasztották” a meghívottat.
Mivel egy olyan megosztó és vitatott személyiség meghívásáról született döntés, amely az egész színház imázsára kihatással van, arra kértük a művészeti tanács tagjait, tisztázzák, Tompa Gábor állítása, miszerint egy kollektíven meghozott határozat nyomán született meg a meghívás, valós-e vagy sem.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti tanácsának tagjai: Tompa Gábor igazgató, Visky András művészeti aligazgató, Csép Zoltán programigazgató, Bács Miklós, Bodolai Balázs és Kántor Melinda színészek.
A Transtelex információi szerint semmiféle egyeztetés nem történt a tagokkal, és sokan csak akkor tudták meg, hogy ki szerepel a színház műsorában, amikor a Transtelex cikkét elolvasták. A nap folyamán befutott a válasz, amelyet a teljes művészeti tanács nevében fogalmaztak meg, tisztázta, hogy valóban nem egy közös gondolkodás eredményeként született döntésről van szó.
A Transtelexnek megküldött válasz teljes szövege:
„Megkeresésére szíves tudomására hozzuk, hogy az érvényes működési szabályzat (ROF) értelmében a művészeti tanácsnak konzultatív szerepe van, döntési joggal egyedül a főigazgató bír.
Dr. Drábik János meghívását illetően a főigazgató nem konzultált a művészeti tanáccsal.”
Egyszóval Tompa Gábor egyedül döntött arról, hogy a színház beszélgetősorozatában, ahol korábban olyan alkotók léptek fel, mint Bodor Ádám, Tolnai Ottó, Dragomán György, T. Szabó Anna, Esterházy Péter, Balla Zsófia, Markó Béla – ezúttal Drábik Jánosé legyen a pódium.
Demeter András: Tompáé a meghívás szabadsága és felelőssége is
Megkerestük a Kulturális Minisztérium RMDSZ-es államtitkárát, Demeter Andrást is, akinek feladatkörébe tartozik a színházak működésének koordinálása is a szaktárcán belül. Demeter szerint a véleményszabadság jegyében akár ez a beszélgetés is beleférhet a járulékos programok közé.
„Miért ne férne bele egy ilyen »csemege« is a járulékos kínálatba?”
– kérdezett vissza Demeter, amikor megkértük, fogalmazza meg a minisztérium álláspontját.
Arra a kérdésre, hogy miért nem szerepel Tompának a minisztérium által jóváhagyott menedzseri tervében, azt válaszolta, abban csak a létrehozandó előadások vannak felsorolva, a kapcsolódó kínálatra ebben nem szoktak kitérni.
A minisztériumi fenntartású kolozsvári magyar színház a szaktárca által folyósított költségvetésből valósítja meg ugyanis az évadra betervezett programokat, legyenek azok a műsoron tartott előadások, bemutatók, felújítások vagy járulékos programokként számontartott beszélgetőestek.
Az államtitkár kifejtette, mivel Tompa az éves kiértékelésen sikeresen szerepelt, mandátuma lehetőséget biztosít arra, hogy szabadon alakítsa a színházi programot. „Az intézményes autonómia értelmében mi nem szólunk bele a műsorpolitikába, az igazgató önállóan dönthet arról, milyen kínálatot alakít ki. Megvan a szabadsága ehhez, azonban a felelősség is az övé” – jelentette ki Demeter, hangsúlyozva, hogy államtitkári minőségében nincs se jogi, se adminisztratív eszköze, hogy beleszóljon a kolozsvári magyar színház repertoárjának alakításába. Az színházigazgató menedzseri tevékenységének kiértékelése nyújt csak alkalmat arra, hogy az esetleges rossz döntések miatt lepontozással jelezze a minősítést végző bizottság a hibákat, kevésbé sikeres előadásokat stb. – magyarázta Demeter András.
Ízlésbeli kérdésektől függetlenül is nehezen vitatható, hogy az antiszemita megnyilvánulásairól, illetve szélsőjobbos nézeteiről közismert szereplő jelenlétét nehezen lehet igazolni egy kulturális közintézményen belül, hívtuk fel az államtitkár figyelmét, aki mindössze annyit válaszolt, erről az összeférhetőségről a meghívott személye és a kulturális intézmény között egyetlen ember dönt, és az nem más, mint Tompa Gábor.
„A 2007/21. számú kormányrendelet, amely a színházak működését szabályozza, leszögezi, melyek a kötelező és melyek a fakultatív kollektív vezetői struktúrák a színházon belül. Ilyen értelemben az adminisztratív tanács kötelező struktúrának számít, a művészeti tanács viszont nem az, és a véleménye, mint olyan, ha egyáltalán kikérik egyik vagy másik esetben, nem kötelező érvényű” – ismertette Demeter András a törvényes előírásokat, amelyeket már a művészeti tanács is közölt velünk.
Mindent összevetve: megtévesztő volt Tompa Gábor részéről a többes szám használata, egyedül ő maga döntött arról, hogy Drábik János megfelelő fellépő lesz abban a térben, ahol korábban a kortárs magyar irodalmi élet nagyjaival hangzottak el beszélgetések. A művészeti tanács, ha egyáltalán tudott volna róla, akkor sem lett volna konkrét lehetősége ellenezni ezt a meghívást.
