Újra felhevült az izraeli-palesztin konfliktus, miután az elmúlt napokban a Gázai övezetből több rakétacsapást is indítottak Izrael legfontosabb központjai ellen, válaszlépésként pedig Izrael légitámadások útján bombázta az iszlamista Hamász irányítása alatt álló területet. Az összecsapásoknak már több tucat halálos áldozata van, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy rövid távon enyhülni fog a feszültség. Az alábbiakban sorra vettük azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a konfliktus idáig fajuljon. Ezt olvassuk a Portfólió kiváló háttérösszeállításában. (Címe: Pusztító bombázásokkal és véres összecsapásokkal újult ki a világ egyik legrégebbi konfliktusa; jegyzi Palkovics Máté.) Az összeállítást szemelvényesen közöljük. Igazi érdeklődők elolvassák a teljes írást, amelyben korábbi kapcsolódó cikkekhez vezető több link, beszédes fotó és videó található.
Pattanásig feszült helyzet
A mostani összecsapás Jeruzsálem státusza körül robbant ki, amely különösen kényes pont az izraeli-palesztin viszony esetében, mivel mind az iszlám, mind pedig a zsidó és keresztény vallás szent helyként tartja számon.
Ennek megfelelően Izrael megalakulásakor a város az ENSZ eredeti elképzelései szerint corpus separatumként nemzetközi ellenőrzés alá került volna. Izrael azonban a kezdetektől fogva saját fővárosaként határozta meg a várost, amelynek nyugati részét tette meg a kormánya székhelyének. Ezen felül 1967-ben, a hatnapos háború során elfoglalták a Jeruzsálem keleti felét is Jordániától.
AZ 1993-AS OSLÓI EGYEZMÉNY MEGKÖTÉSEKOR SEM SIKERÜLT RENDEZNI A KÉRDÉST, MIVEL MIND IZRAEL, MIND PEDIG A PALESZTINOK FŐVÁROSUKKÉNT TEKINTENEK JERUZSÁLEMRE, MELY JELENLEG IZRAELI ELLENŐRZÉS ALATT ÁLL.
A legtöbb ország éppen emiatt Jeruzsálem helyett Tel-Avivban helyezte el nagykövetségét. Ebből a szempontból Donald Trump volt az, aki felkavarta az állóvizet, amikor 2017-ben bejelentette, hogy az Egyesült Államok Jeruzsálembe helyezi át nagykövetségét, egyúttal pedig elismeri a várost Izrael hivatalos fővárosaként. Ezen pedig az Biden-kormány sem kíván változtatni.
A mostani események gyökere egy hónappal ez előttre vezethető vissza, amikor izraeli hatóságok korlátozták a Ramadán alkalmából megrendezni tervezett palesztin csoportosulásokat. A helyzetet csak súlyosbította, hogy a napokban az izraeli legfelsőbb bíróság palesztin civilek kilakoltatását hagyta jóvá Jeruzsálem körül, melyet tömegtüntetések követtek. Izrael az utóbbi időben több új telepet is épített Kelet-Jeruzsálemben, ahova több mint 200 ezer izraeli költözött be, jelentősen átrajzolva ezzel a városrész etnikai összetételét. A palesztinok éppen ezért így vélik, hogy Izrael illegális eszközökkel próbálja őket kiszorítani otthonaikból, hogy a helyükre izraeli telepesek érkezhessenek. A mostani kilakoltatási kísérlet az Óváros közelében található Sheikh Jarrah negyed lakóit érintette volna miután izraeli telepesek már régóta igyekeztek megszerezni a többségében palesztin negyedben található ingatlanokat. Bár Izrael igyekszik úgy beállítani a helyzetet, miszerint egy egyszerű, magánszemélyek közti jogivitáról van szó, egyesek szerint a lépés jól illeszkedik az évek óta zajló telepépítési kísérletekbe. A kialakult zavargások hatására egyébként legfelsőbb bíróság elhalasztotta a kilakoltatásokról szóló határozat kiadását.
A konfliktus kiéleződésében nagy szerepe volt továbbá a jeruzsálemi Al-Aksza mecset körül történt zavargásoknak is. Az Al-Aksza mecset Mekka és Medina után az iszlám vallás harmadik legszentebb helye. Magát az Óvárost ugyan továbbra is az izraeli hatóságok ellenőrzik, a mecset azonban a jordán és palesztin vezetésű iszlám tanács (Vakf) felügyelete alatt áll. Bár mecsetet bizonyos időszakokban látogathatják turisták, az imádkozás csak a muszlimoknak megengedett. A hely azonban a zsidó vallásban is kiemelt jelentőséggel bír, ugyanis a mecset a judaizmus legszentebb helyének tartott jeruzsálemi templom helyén épült fel, amelyet még a rómaiak romboltak le. A templomnak csak a Siratófal néven ismert nyugati támfala maradt meg, ahol a zsidók imádkozva gyászolják templomuk lerombolását. A törékeny status quo fenntartását nehezítette az is, hogy az utóbbi években egyre több vallásos zsidó közelítette meg az Al-Aksza mecsetet rendőri kísérettel imádkozás céljából, amely felbőszítette a muszlimokat.
A hetek óta tartó permanens feszültség odáig vezetett, hogy vasárnap több tízezer muzulmán hívő barikádozta el magát az Al-Aksza mecsetnél és köveket gyűjtve készültek szembeszállni az izraeli biztonságiakkal, akik könnygázzal, füstbombákkal és gumilövedékekkel próbálták feloszlatni a tömeget. Az incidensben 300 személy sérült meg.
A rendőrség óvintézkedésként megtiltotta zsidók számára a látogatást a Templom-hegyen, ahol az Óváros 1967-es elfoglalásának évfordulóján, a Jeruzsálem-napon reggeli körsétát szoktak tenni az utóbbi években jobboldali csoportok. A Jeruzsálem-napi programok részét képezi továbbá a hagyományos délutáni zászlós felvonulás, ahol leginkább nacionalista és vallásos csoportok izraeli zászlókat lengetve vonulnak végig gyakran muszlimok által lakta negyedeken is.
TÖBBEN AZONBAN ATTÓL TARTOTTAK, HOGY A RENDEZVÉNY MIATT TELJESEN ELSZABADULNAK AZ INDULATOK AZ AMÚGY IS PATTANÁSIG FESZÜLT HELYZETBEN, ÍGY ELŐSZÖR MEGVÁLTOZTATTÁK A FELVONULÁS ÚTVONALÁT MAJD FEL IS FÜGGESZTETTÉK A RENDEZVÉNYT.
Éleződő konfliktus
A konfliktus ugyanis hétfőre új szintre emelkedett, amikor a Gázai övezetet uraló iszlamista Hamász rakétatámadást indított Izrael ellen. Iszmáíl Hanije, a Hamász vezetője szerint addig folytatják a támadásokat, amíg Izrael fel nem hagy a Jeruzsálemben és az Al-Aksza mecset környékén tanúsított „agresszív és terrorista magatartással”. A mostani támadás már csak azért is kiemelt figyelmet érdemel, mivel a Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád nevű iszlamista szervezet eddig csak Izrael ritkábban lakott déli részei ellen indított támadást, most azonban Jeruzsálem központját, illetve Tel-Avivot vették célba.
A HAMASZ KÖRÜLBELÜL 150 RAKÉTÁT LŐTT KI A TÉRSÉGRE, AMELYEK TÖBBSÉGÉT KIVÉDTE UGYAN IZRAEL VASKUPOLA NÉVRE HALLGATÓ RAKÉTAVÉDELMI RENDSZERE, DE 3 IZRAELI POLGÁR ÍGY IS ÁLDOZATUL ESETT A TÁMADÁSOKNAK, TÖBBEN MEGSÉRÜLTEK, ILLETVE SZÁMOS ÉPÜLETBEN KELETKEZETT KÁR.
Emellett a Ben Gurion Nemzetközi Repülőtér mellett közvetlenül fekvő Lod városában szükségállapotot kellett hirdetni.
AZ IZRAELI VÁLASZ SEM MARADT EL. A RAKÉTACSAPÁSOK UTÁN RÖVIDESEN IZRAEL A GÁZAI ÖVEZETET BOMBÁZTA, ÖTSZÁZ LÉGICSAPÁST VÉGREHAJTVA.
A támadások során több tucat ember meghalt, köztük civilek és kiskorúak is. Izraeli hatóságok emellett letartóztatták a Hamász több vezetőjét és célzott rakétatámadásokkal likvidálták a Hamász hírszerző szervezetének két vezetőjét.
A Hamász mostani támadásai mögött valójában számos ok húzódhat meg. Természetesen a kanócot az elmúlt hetek Jeruzsálemben történt zavargásai és az arra adott izraeli reakció gyújtotta meg, azonban több olyan folyamat is lezajlott a közelmúltban, amelyek megágyazhattak egy ilyen kemény palesztin fellépésnek.
A palesztin területeken, azaz Ciszjordániában és a Gázai övezetben 15 évnyi kihagyás után parlamenti választást tartottak volna májusban, azonban a Palesztin Hatóság vezetője Mahmúd Abbász április végén bejelentette, hogy határozatlan időre elhalasztják a választásokat, ami kiverte a biztosítékot a Hamásznál.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy míg a Gázai övezetet a radikális Hamász irányítja, addig Ciszjordánia a mérsékelt Fatah ellenőrzése alatt áll, a két szervezet pedig élesen szemben áll egymással. Utóbbit vezeti Mahmúd Abbász, aki valószínűleg azért rendelte el a választások elhalasztását, mivel attól tartott, hogy a Hamász nagyarányú győzelmet aratott volna.
Félelme nem volt alaptalan, ugyanis a Hamász minden erejével igyekszik magát a Jeruzsálemben élő palesztinok védelmezőjeként feltüntetni. Pozíciójukat erősítheti egy friss felmérés is, miszerint a palesztinok relatív többsége, 37%-a támogatja, hogy fegyveres úton szálljanak szembe Izraellel, 36% vélte úgy, hogy tárgyalásos úton kell rendezni az ellentéteket, míg 20% a polgári engedetlenség mellett tette le a garast.
Izraelben ráadásul nemrég két éven belül már negyedik alkalommal tartottak választásokat, amelyen bár a jelenlegi miniszterelnök, Benjámin Netanjahu pártja kapta a legtöbb szavazatot, kormányt mégsem tudott alakítani, így most az ellenzéki pártokon a sor, hogy kísérletet tegyenek egy koalíciós kormány életre hívására. Az országban tehát politikai bizonytalanság is uralkodik, amely kiszolgáltatottabb helyzetet eredményez egy esetleges támadás esetén.
A FENTIEK ALAPJÁN BELÁTHATÓ, HOGY AZ ÉVEK ÓTA JELENLEVŐ FESZÜLTSÉG, AMELY ETNIKAI ÉS VALLÁSI KÖNTÖST IS ÖLT EGY OLYAN GYÚLÉKONY ELEGYET EREDMÉNYEZETT A TÉRSÉGBEN, AMELY ESETÉBEN CSAK EGY SZIKRA HIÁNYZOTT EGY KOMOLYABB KONFLIKTUS KIROBBANÁSÁHOZ.
Ezt tetézte a palesztin választások elhalasztása, a jeruzsálemi zavargások és az állandó összecsapások a térség izraeli és arab lakossága között. Végső soron pedig hozzájárult a Hamász megnövekedett önbizalma, illetve időzítés szempontjából kapóra jöhetett az izraeli politikai bizonytalanság is.
Nemzetközi reakciók és lehetséges forgatókönyvek
Az eseményeket természetesen a nemzetközi közösség is figyelemmel kísérte, ugyanis évtizedes viszonylatban kétségkívül most zajlik a legvéresebb összecsapás Izrael és a palesztin csoportok között.
A MOSTANI KONFLIKTUS NAGY PRÓBATÉTEL LEHET A BIDEN-KORMÁNY SZÁMÁRA IS.
Amerika ugyanis Izrael legfontosabb szövetségese a régióban, viszont a palesztinoknak is folyósít segélyeket. A Biden-kormány pedig már csak azért is vékony jégen táncol, mivel számos progresszív demokrata politikus kérte már számon a palesztinok jogainak korlátozását és követelt keményebb fellépést Izraellel szemben. Joe Biden azonban eddig tartózkodott ilyen lépésektől, amelyben bizonyára szerepet játszott az is, hogy nem kívánta provokálni Izraelt, miközben az Egyesült Államok éppen az Iránnal kötött nukleáris megállapodást akarja feléleszteni, amelyet egyébként Izrael mélyen ellenez.
Az amerikai reakció ennek megfelelően eddig visszafogott volt, egyelőre annyit tudni, hogy Joe Biden levelet küldött Mahmúd Abbásznak, amelyben arra kérte, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a feszültség tompítása érdekében. Antony Blinken amerikai külügyminiszer pedig izraeli kollégáját Gabi Askenázit hívta fel telefonon és támogatásáról biztosította Izraelt.
Az események hatására várhatóan újra összeül az ENSZ Biztonsági Tanácsa is, amely eddig éppen az amerikaiak ellenállása miatt nem tudott határozatot hozni a történtek kapcsán. Ennek fényében kérdéses, hogy az Egyesült Államok meddig tudja távol tartani magát a napról napra súlyosbodó helyzetben.
A másik országcsoport, amelynek reakcióját érdemes lehet követni a jövőben, azokat az államokat tömöríti, amelyek az utóbbi időben amerikai közvetítéssel az úgynevezett Ábrahám Egyezményen keresztül diplomáciai viszonyt létesítettek Izraellel. Ezen államok közé tartozik például az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Szudán és Marokkó is. Bár az Emírségek, ahova számos izraeli turista látogatott a normalizálódó viszonynak köszönhetően, felszólította Izraelt, hogy hagyjon fel az Al-Aksza mecset körüli erőszakkal, egyelőre az Egyesült Államokhoz hasonlóan igyekezett távol tartani magát a konfliktustól.
Azt még nem lehet megjósolni, hogy meddig fajulnak a mostani összecsapások, azonban nyilvánvaló, hogy a feszültség csökkenése még messze van, ugyanis jelenleg mindkét fél egyre erősebb eszközökkel próbál nyomást gyakorolni a másikra. Az sem mellékes szempont, hogy milyen nemzetközi reakciók érkeznek majd az elkövetkező napokban.
HA CSAK A TÖRTÉNELMI TAPASZTALATOKBÓL INDULUNK KI, FÉLŐ, HOGY SEMMILYEN KOMOLYABB EREDMÉNNYEL NEM JÁRNAK MAJD A KONFLIKTUS RENDEZÉSÉRE TETT KÍSÉRLETEK, UGYANIS IZRAEL ÉS A HAMÁSZ EDDIG MÁR HÁROM HÁBORÚT VÍVOTT EGYMÁSSAL, MÉGSEM SZÜLETETT EGY ÉLETKÉPES MEGÁLLAPODÁS A FELEK KÖZÖTT.
Kiemelt képünk nem a Portfólió.hu illusztrációja.
