Kiszáradt a Maros összes mellékfolyója Arad megyében az elmúlt hónapok csapadékhiánya miatt, maga a folyó pedig a megyei szakaszán átlagosan már csak az ilyenkor megszokott vízmennyiség körülbelül harmadát szállítja.
A négy fő Arad megyei mérőpont mindegyikén jóval a sokéves átlag alatt van a Maros vízhozama. Soborsinnál másodpercenként 63,8 köbmétert mértek, ami nagyjából a fele az ilyenkor megszokottnak. Lippánál már csak a sokéves átlag 26 százalékát, Aradnál 29 százalékát, a magyar határ közelében fekvő romániai Nagylaknál pedig 32 százalékát szállította a folyó. Utóbbi mérőpontnál másodpercenként 42,8 köbméteres vízhozamot mértek.
A Maros innen Magyarország felé tart, majd Apátfalva és Makó térségén halad keresztül, végül Szegednél ömlik a Tiszába. A magyar vízügy adatai szerint szeptember 1-jén 0 órakor Makónál mínusz 117 centiméteres vízállást és másodpercenként 36,9 köbméteres vízhozamot mértek.
A mínusz 117 centiméter önmagában is beszédes adat: 2022-ben még ez számított a valaha mért legalacsonyabb makói vízállásnak. Ezt 2025-ben több új negatív rekord is megdöntötte, október elején mínusz 124 centiméterig süllyedt a folyó. A Telexnek akkor nyilatkozó kutató szerint a Maros vízszintje 2012 óta tartósan csökken, és a vízhozama is egyre kisebb.
A román vízügyi szakemberek szerint Arad megyében nagyon nagy a baj, mert nincs utánpótlás, ugyanis a Maros valamennyi mellékfolyója kiszáradt. A folyó ugyanakkor még nincs történelmi mélyponton: a régióban mért legalacsonyabb vízhozamot 1985 januárjában jegyezték fel, akkor másodpercenként alig 15,5 köbméter vizet szállított.
A hónapok óta tartó szárazság a mezőgazdaságban is komoly károkat okozott. Mintegy 1300 Arad megyei gazda jelentett károkat az őszi vetésekben, elsősorban a búzában. Összesen 79 359 hektárnyi terület érintett, ahol a felmérések szerint 30–70 százalék közötti a kár.
Augusztus végén már írtunk arról, hogy a magyar–román határ mindkét oldalán látványosan kiégtek a földek. Akkor csak a tavaszi vetésekre 995 kárbejelentés érkezett Arad megyében, több mint 23 ezer hektárról, egyes kukorica- és napraforgótáblákon pedig 90 százalék fölötti, helyenként csaknem teljes terméskárról számoltak be. A határ magyar oldalán sem volt sokkal jobb a helyzet: az Alföldön augusztus végére a kukorica és a napraforgó jelentős része elszáradt.
A rendkívüli szárazság és a vízkészletek apadása miatt többszintű korlátozás is érvényben van. A megnövekedett fogyasztás és a tározók lassú utántöltődése miatt az Aradi Vízügyi Vállalat különböző korlátozásokat léptetett életbe: 16 Arad megyei településen éjszakai vízkorlátozás van, minden éjszaka elzárják a vizet éjfél és hajnali négy óra között, hogy a tározók nyomása és tartaléka napközbenre helyreálljon. Vannak olyan kritikus fekvésű települések a megyében, például Kiszend, ahol a felszíni patakok teljes elapadása miatt a lakosok naponta mindössze 2 órán át kapnak vizet a hálózatból. A helyi hatóságok szigorúan szabályozzák a felszíni vizek kivételét is. A kritikus vízhozam miatt a Maros menti gazdáknak korlátozták vagy megtiltották a folyóvíz közvetlen használatát öntözési célokra, megvédve a minimális ökológiai vízmennyiséget.
A szerkesztő megjegyzése
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
Vajon mit csinál a kis Túr? Kiszáradt ő is?
Nem száradt ki teljesen, de kritikus és drasztikus vízhiánnyal küzd a Petőfi Sándor által is megénekelt „kis Túr” (hivatalos nevén a Nagyari Holt-Túr).
A térséget sújtó rendkívüli nyári aszályok és a Tisza történelmi mélypontra süllyedő vízállása miatt a folyó és a hozzá kapcsolódó vízrendszer vészjósló állapotba került.
A Kis-Túrnak megszűnt a folyása: A tiszakóródi bukógátnál a vízhozam olyannyira lecsökkent, hogy a Kis-Túr már nem tud aktívan áramlani és „sietni a Tiszába”.
Ökológiai veszélyt jelent, hogy a pangóvá váló, sekély víz a hőségben túlságosan felmelegszik, ami drasztikus oxigénhiányhoz vezet. Ez súlyosan veszélyezteti a helyi hal- és növényvilágot.
Miközben a Túr folyó fő medrében (Öreg-Túr) még tartják a vizet a zsilipekkel, a szabályozások során keletkezett korábbi holtágak jelentős része már korábban teljesen kiszáradt. Bár a folyó teljes eltűnéséről még nem beszélhetünk, a meder kritikus elvékonyodása és a víz mozdulatlansága miatt a szakemberek és a helyiek folyamatosan kongatják a vészharangot.
1847-ben pont fordítva:
Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
Igaz, hogy átvitt értelemben a Tisza „párt” pont ilyesmit művelt.
A vízgyűjtő megoszlása
Arcanum
„Megy a Maros a Tiszába, a Tisza meg a Dunába” Népdal
Magyarország teljes területe, de a Kárpát-medence is csaknem egészében a Duna vízgyűjtőterületéhez tartozik. A folyam 131 ezer km2-es bő csapadékú terület lefolyásaként lép be az országba. Magyarországi – 93 ezer km2-es – vízgyűjtőterülete három egységre osztható. Az első a közvetlen, helyi vízgyűjtője, kereken 40 ezer km2-rel, a második a Tiszáé 47 ezer km2-rel, a harmadik pedig a Dráváé alig 6 ezer km2-rel. A Kárpát-medence határon túli részeiből a Dunához folyik még le 38 ezer, a Tiszához pedig 110 ezer km2-nyi terület vize. A két folyó hosszú szakaszon egymással párhuzamosan halad át az Alföldön. A Dunának az Ipoly torkolata alatt balról, a Tiszának pedig a Zagyva torkolata alatt jobbról összefolyásukig már nincs jelentősebb mellékfolyója. A Duna hazai hossza 417 km (ebből 140 km Szlovákiával közös szakasz), így a folyam 2860 km teljes hosszából alig 14,5% (a vízgyűjtőnek pedig csak 11,4%-a) jut Magyarország területére. A Tisza 966 km-nyi teljes hosszából viszont 600 km-t, azaz 62%-ot tesz meg Magyarországon, vízgyűjtőterületének (157 200 km2) közel 30%-án. Vele szemben a Dráva teljes hosszának (720 km) 23%-a (166 km), vízgyűjtőjének (40 130 km2) 15%-a (6160 km2) jut a mai Magyarországra.
A Duna közvetlen hazai vízgyűjtője további három nagyobb mellékfolyóhoz tartozik. Az első közöttük a Rába, amely északnyugaton a Mosoni-Dunán keresztül Győrnél csatlakozik a főfolyóhoz. A két folyó és mellékágainak 18 ezer km2-es összvízgyűjtőjéből 8700 km2 hazai terület. A második mellékfolyó-együttes a Zala-Balaton-Sió-Sárvíz. Ezek a Sión keresztül 14 730 km2 vizének levezetésével csatlakoznak a Dunához. A harmadik folyó az Ipoly, amelynek 5145 km2-es összvízgyűjtőjéből 1520 km2 magyarországi terület.
A Tisza vízrendszerében balról a Szamos, jobbról a Bodrog az először csatlakozó két mellékfolyó. A 415 km hosszú Szamos csak 47 km-en át folyik Magyarországon, vízgyűjtőjéből csupán 300 km2 (2%) hazai terület. A Bodrog esetében szintén nem sokkal több: a Latorca forrásától számított vízgyűjtőnek (13 580 km2) csak 7%-a tartozik Magyarországhoz. A tovább jobbról csatlakozó folyópáros a Sajó és Hernád, amelyek együttes vízgyűjtője 12 708 km2 (ennek 40%-a a határon belül). A Zagyva csaknem 5700 km2-es vízgyűjtője teljes egészében hazai terület. A következő mellékfolyó együttes balról a Körösöké, melyeknek a Berettyóval együtt 27 537 km2-es vízvidékéből 48%-nyi fekszik a határokon belül. Végül a legnagyobb tiszai mellékfolyó, a Maros következik balról (754 km, 30 332 km2), aminek ma csak torkolatvidéki része (49 km, mintegy 1885 km2) tartozik Magyarországhoz.
A Tisza alatt éri el a Dunát a Déli-Kárpátok belsejéből érkező 241 km hosszú Temes, amely Románián és Kis-Jugoszlávián folyik keresztül. A Kárpát-medencéből mintegy 13 500 km2, a Székelyföld jelentős része a 670 km hosszú Olthoz tartozik, amely egyedi módon – a Déli-Kárpátok-beli Vöröstorony-szoroson át – keresztültör a hegységkereten s így éri el a Dunát. A Kárpátok további vízrajzi részleteiről a Kárpáti nagytájak című fejezetben olvashatunk.
A mai Magyarországon az említett nagyobb folyókon kívül még mintegy 2500 kisebb vízfolyás található. Ezek egy része csak csapadékos időben vezet vizet, tehát időszakos jellegű; többségük a nagyobb évi csapadékkal rendelkező tájakon fejlődött ki.
A vízfolyások vízhozamuk, esésük és a felszín kőzetminősége szerint alakítják ki medrüket, energiájuk – hordalékszállító képességük – függvényében. Magyarországon egyaránt vannak feltöltődő (pl. a Duna a Szigetközben), bevágódó (pl. a Duna a Visegrádi-szorosban) szakaszjellegű típusok. Közöttük a kanyarogva bevágódó vagy feltöltődő típusok a legelterjedtebbek. A folyók mind a feltöltő, mind a bevágódó, eróziós munkát elsősorban medrükben fejtik ki, de árvizeik alkalmával az ártérre kitört vízoszlop is tetemes eróziós vagy feltöltő munkát végezhet.