Kis Tibor drámatanár
Magyarisztán, december eleje
Néhány napról Európa leghülyébb államában…
A hétvégén Palicsra mentem. Szerencsém volt, mert Budapesten még meg tudtam tankolni. Aztán, kis családi kanyar után Békéscsabától Röszkéig nem volt olyan benzinkút, ahol kaptam volna üzemanyagot. Szerbiában, Palicson tudtam először tankolni.
Nem gond ez, mert pár napra is elhagyva az országot az ember visszaáll normális üzemmódba. Nincsenek ársapkák, hosszú sorok: itthon mintha a jegyrendszer és Rákosi elvtárs tért volna vissza. A bajom egyik fő gondja az, hogy látom: egy nálunk sokkal szegényebb ország is jobban van, mint mi. Nekik is volt egy Orbánjuk, igaz, Milosevicsnek hívták, és miatta visszabombázták õket a középkor szélére, de azóta visszatértek.
Mi pedig most tartunk oda. Már ott is vagyunk. Nincs ám itt fontossági sorrend, ahogy azt a normális ész gondolja. A főmufti egész politikusi életét azzal töltötte, hogy meccsekre járhasson. Most is meghívták Katarba, díszeleghet a véghajrában, aminek az az ára, hogy fűtött pályákon szaladgálhatnak nemzetközi eredményekre képtelen, jól fizetett futballisták, ránk meg ránk rohad minden, amit oktatásnak nevezünk.
Negyvennégy évet tanítottam. Látom, láttam, hogyan rohasztották ránk az egész rendszert. Ami egészen elképesztő ma: az, hogy úgy rúgnak ki kollégákat, hogy nincs alternatíva, indoklás, semmi. Amit mondanak, az úgy hülyeség, ahogy van. Az az indok, hogy akadályozták a gyerekek tanuláshoz való jogát. Ők, akik elvették az osztályfőnökét a gyerekeknek, a matektanárt, a nyelvtanárt – ők nem. Ők megtehetik. Mert sz*rrágó, s*ggnyaló hivatalnokból mindig van-volt-lesz. A főnökök meg hallgatnak. Mindenki tudja, hogy rohadt, aljas ez az egész dolog, és semmi nem állja útját.
Mondott már valaki valamit arról, hogy hogyan tovább, mert ez így nem jó? A csürhe arra vár, hogy elhallgassunk. Fontosabb egy focimeccs, mint az, hogy beszéljünk saját dolgainkról. És, sajnos az előző mondat végén nem kérdőjel áll, hanem pont. Mert ez a magyar valóság.
Megszólalt már valaki, aki dönthetne a magyar közoktatásról? Nem! Miért is szólna? Nem fontos!
Ez már nem az én harcom. Megvénültem, nyugdíjas lettem. Fiatalok! Sajnos, nektek is lett egy Kádárotok! Ne hagyjátok magatokat! Egy pici előnyötök van. Orbán még nem vette elő a Kádár-kolbászt (=gumibot), de szerintem arra is képes lesz, ha a végét érzi. Kádár mögött ott állt a Szovjetunió, Orbán mögött meg nem áll senki, csak közép-ázsiai hordák, türkménbasik. Ne hagyjátok magatokat! Veletek vagyok, amíg bírom.
Shot karikatúrája, Hollandia
Forrás: Újnépszabadság