Van, amire nem lehet elégszer emlékeztetni magunkat. Oroszország az agresszor, Ukrajna pedig a túlélésért küzdő áldozat.
Az elmúlt néhány hét alatt olyan csalóka érzésünk lehetett, mintha enyhülne a közvetlen szomszédunkban zajló háború tombolása. Sajnos, fájdalmas önbecsapás áldozataivá válnánk, ha azt gondolnánk, hogy nap mint nap egyre kevesebben halnak meg, vesztik el végtagjaikat, vagy kényszerülnek menekülni a harcok elől. Szó sincs erről. A háború az háború maradt és csak a tálalása vált kevésbé töménnyé az európai parlamenti kampányzaj elmúltával. Nem harsognak az arcunkba a háborús rettegést gerjesztő óriásplakátok, s enyhült a kormányzati befolyás alatt működő médiumok időnként már hisztérikussá váló oroszpárti álhírterjesztése is.
Természetesen az is lehetséges, hogy mindannyiunkkal együtt a főbb elektronikus média és az online hírcsatornák szerkesztőin is mutatkoznak a fáradás, a fásultság jelei. Az ukránok harcának hírei lassan hátrébb szorultak a rangsorban, sokszor még a címlapokon sem kapnak helyet. A jobbnak gondolt hírek nem tudnak utat törni maguknak? Ha egyáltalán vannak jó hírek… Vérmérséklet, netán hiszékenység kérdése, hogy minek tekintjük az atomcsapással való orosz fenyegetőzések ritkulását, vagy a Moszkva felől újra és újra felbukkanó tárgyalási hajlandóságot.
Van, amire nem lehet elégszer emlékeztetni magunkat. Oroszország az agresszor, Ukrajna pedig a túlélésért küzdő áldozat. Mielőtt elkönyvelnénk, hogy mégsincs új a nap alatt, érdemes megpiszkálni a felszínt. Ezt megtéve válik szembeötlővé, hogy valami mégis csak nagyon megváltozott. E háborúnak számos olyan frontja van, melyek mindegyike létfontosságú. Akár a nemzetközi szankciók Oroszországra gyakorolt hatását vizsgáljuk, akár a fegyverzetek mennyiségi és technológiai összevetését, esetleg a diplomáciai harc állását nézzük, azt lehet megállapítani, hogy Moszkva egyre szorultabb helyzetbe kerül.
Természetesen ennél a pontnál szoktak hivatkozni a donyecki frontszakasz orosz sikereire, a moszkvai boltok árubőségére, és Putyin gazdasági csodájára. El kell ismerni, a propaganda nagyon hatékonyan működik, az alternatív valóság látszateredményei szinte irigylésre méltóak.
Az összesen ezer kilométer hosszú háborús front nem egészen 30 kilométeres szakaszán fél év alatt elért valós, megközelítően 30 kilométeres haladást érdemes úgy értékelni, hogy mellé tesszük a becsült veszteséglistákat, valamint az ukránok által két hét alatt az oroszországi Kurszk régióban elfoglalt területeket. Így gyorsan kiderül, hogy a háború alakulásának egészét döntően nem befolyásoló lokális hadi siker nem ad okot moszkvai örömre.
Ahogyan a gazdaság valós állapotának alakulása sem, mivel nincs egyetlen ismert mutató, amely ne az összeomlás makacs közeledését jelezné. Ám az is igaz, hogy egyre nehezebb az elemzők dolga, mivel lassan alig marad olyan adata az orosz gazdaságnak, amit ne titkosítanának. Már önmagában ez is annak a bizonyítéka, hogy súlyosbodó gondokat igyekeznek leplezni, és nem a szerénységük tiltja a csodálatos sikerekkel való hivalkodást.
Magukat függetlennek valló katonai szakértők és elemzőközpontok több esetben olyan véleményeket fogalmaztak meg, a melyek szerint a háború új szakasza kezdődött augusztusban. Meglátásuk szerint ennek az időszaknak a legfőbb jellemzője, hogy Ukrajna a korábbi védekező, erőgyűjtő pozícióját meghaladva átvette a kezdeményezést. Ennek számos, leginkább katonatechnikai jele van. Fontos rögtön tisztázni, hogy nem kizárólag, sőt, még csak nem is elsődlegesen az F-16-os vadászgépek csatarendbe állása a legfőbb eseménye az új korszaknak. Nagyon jelentős történés a 6-10 vadászgép érkezése. Az általuk bevethetővé vált levegő-levegő és levegő-föld rakétaarzenállal számottevően erősödött Ukrajna önvédelmi, rakétaelhárító képessége. De ez még csak a kezdet, egy nagyon hosszú fejlesztési periódus eleje, ami jó esetben ez év végére hozhatja el az 50 darabos légi flottilla beüzemelését.
F-16-osok és bérgyilkosok – Mindaz, amit a következő hónapokban látni fogunk, új szakaszt nyit a hidegháborús szembenállás korszakában – A legszövevényesebb…
Anélkül, hogy csökkentenénk a negyedik generációs Sólymok szerepét, érdemes egy, az ukránok által meglepetésnek szánt bejelentéssel foglalkozni. Zelenszkij elnök, több katonai vezető által megerősítetten bejelentette, hogy beértek az ukrán hadiipar fejlesztései. Azt tudni lehetett, hogy a leginkább rakétatechnikákat és dróntechnológiákat érintő munkálatokat Kijev már a háború legelején elindította. Voltak elejtett fél mondatok, szivárogtatások, amelyek arra utaltak, hogy az ukrán szakemberek jelentős haladást értek el. De nem lehetett tudni, hogy valójában mi is a helyzet, és mennyi az átverés.
Ukrajnát nem ritkán szokás még regionális összevetésben is szegény, elmaradott, a korrupcióban élenjáró országként tálalni. Nehéz lenne vitatkozni minden állítással, mivel Ukrajna már a háborút megelőzően is komoly gazdasági, és társadalmi kihívásokkal küszködött. Így nem csoda, hogy a külső szemlélők sokszor nem tudják, hogy a történelmi közelmúltban, még a Szovjetunió részeként milyen szerepet játszott Ukrajna a haditechnikai fejlesztésekben, mennyire voltak fontosak az ukrán mérnökök a repülőgép-tervezés, a rakétatechnikai és elektronikai újítások terén. Igaz, Ukrajna függetlenné válását követően jelentős szakmai szürkeállomány és technológiai képességek költöztek át Oroszországba. Ennek ellenére már a háború kezdeti szakaszában kiderült, hogy az ukrán szakemberek meglepően gyorsan reagálnak. A fekete-tengeri orosz flotta zászlóshajóját, a Moszkva cirkálót két Neptun rakéta süllyesztette el. A mai napig sem ismert az akció minden fontos részlete, de az kiderült, hogy a rakéta legújabb fejlesztése alkalmassá tette azt egy ilyen támadás végrehajtására.
Ehhez képest most egy olyan ukrán fejlesztés mutatkozott be, ami új helyzetet teremthet azt illetően, hogy mennyire kifogyhatatlanok és sebezhetetlenek Oroszország képességei a háború folytatására. A Paljanica, magyarul Cipó névre keresztelt rakéta-drón főbb paramétereit nem árulták el Kijevben, csak annyi szivárgott ki, hogy hatótávolsága 700 kilométer, és a 100 kilós robbanótöltete alkalmas vasbeton szerkezetek megsemmisítésére. A hivatalos bejelentés módja az amerikai példákhoz igazodik és nem az orosz gyakorlathoz. Míg Putyin sok esetben mérnöki koncepciókat állított be kész fegyverekként, addig Zelenszkij szavai az első sikeres, valós katonai környezetben végrehajtott akciót követően hangzottak el.
Ezzel a tényközléssel Zelenszkij egyszerre két nagyon kényes kérdést is megválaszolt. Egyfelől ezentúl Ukrajna úgy tud megsemmisíteni stratégiai jelentőségű, Oroszország távoli hátországában levő célpontokat, hogy előtte nem kell kérni a nyugati szövetségeseinek engedélyét.
A korlátozott felhasználhatóságú ATACMS és Storm Shadow rakétáit így a fontos közelebbi célpontokra irányíthatja az ukrán hadsereg vezetése. Az ellenség európai területein eddig elérhetetlen hadiipari üzemek, energetikai létesítmények, katonai repülőterek kerültek célkeresztbe. Levadászásuk el is kezdődött.
A Kreml viszont azzal a több mint aggasztó felismeréssel szembesült, hogy a baj sokkal nagyobb annál, mint amit gondoltak. Nem elég, hogy elvesztették a Fekete-tenger feletti korlátlan uralmat. Nem elég, hogy a Kurszki régió 1300 négyzetkilométeres megszállásával Ukrajna orosz földre, házhoz vitte a háborút. Mostantól nem maradnak megtorlatlanul a polgári áldozatokkal járó, civil létesítmények elleni orosz támadások. Sőt, a legálisan és reálisan támadható célpontok térképén megjelent a főváros, Moszkva is.
Hollandia nem korlátozza Ukrajnát, az ukránok bevethetik a tőle kapott F-16-os vadászgépeket orosz területeken – A holland vezérkari főnök szerint ezzel az amerikai…
Megjelent a Népszava Szép Szó rovatában 2024. szeptember 8-án.
