Az öreg kontinensnek még a legkritikusabb elemzések szerint is mindene megvan ahhoz, hogy kiálljon a gazdasági érdekei mellett és elhárítson bármilyen katonai fenyegetést. Orbán Viktor harcostársai eközben sorra elbuktak.
szélsőjobboldali politikusát egy párizsi bíróság bűnösnek találta | Fotó:Christophe Archambault | Forrás: AFP
Igazi reneszánszát éli a csaknem fél évszázada háttérbe szorult speciális politológiai ágazat, a kremlinológia. Régen, még a szovjet korszak idején, komoly értékelések láttak napvilágot arról, hogy a birodalmat irányító kommunista párt legfelsőbb vezetésében a főtitkár mögött milyen sorrend alakult ki, ki az, aki növelte a befolyását és ki szorult háttérbe. E változások érzékelésére a Vörös téren zajló katonai parádék és felvonulások kínáltak jó alkalmat. A Lenin-mauzóleum mellvédjéről integető állampárti vezetők sorrendjéből, egészségi állapotából lehetett messzemenő következtetéseket levonni. Ezt egészítették ki a vadászatokról és horgászatokról szóló pletykák, meg a külföldi vendégek fogadásáról kiadott képsorok. Lehetett találgatni, elméleteket gyártani.
Ezeket a hagyományokat keltette életre Vlagyimir Putyin, a Kreml holtáig tartó elnökségbe rajongott vezetője. Azon, hogy Moszkvában ismét ez a módi már senki sem csodálkozik. Mind a birodalomban, mind külföldön a szemlélők teljesen természetesnek tartják a demokratikusnak álcázott egyszemélyi vezetés moszkvai gyakorlatát.
Meglepetést mostanság leginkább az Egyesült Államok új elnöke okoz. Donald Trump teljesen kiszámíthatatlanul hoz döntéseket, fogalmaz meg sokkoló terveket, gyermekded butaságokra hivatkozik, csapatának tagjai pedig igazodva a Fehér Ház diktálta elvárásokhoz, sorra követnek el történelmi léptékű hibákat. Választási ígéreteinek megfelelően mindenki azt várta az új amerikai elnöktől, hogy a rendelkezésére álló példátlan pénzügyi és katonai képességeket a világégéssel fenyegető európai háború lezárására és hazája gazdasági felvirágoztatására fogja bevetni. Ehhez képest, a világbéke és Egyesült Államok új aranykora helyett leginkább a káosz kezdi el uralni a hétköznapokat.
A hajdani kremlinológusokhoz hasonlóan most a fehér házi elemzők próbálnak apró jelekből következtetni arra, hogy mit kell komolyan venni Trump szavaiból. Nincs egyszerű dolguk, mivel a feje tetejére állt minden.
Korábban a magukat komolynak pozicionáló politikusok nagyon ügyeltek arra, hogy mondanivalójukat hitelesen fogalmazzák meg. Gondolataikat pontos számításokkal, valós történelmi érvekkel, helyi és nemzetközi jogi hivatkozásokkal támasztották alá. Igyekeztek elkerülni még a látszatát is annak, hogy nem a valóságnak megfelelő állításokat közölnek. A politikusok rémálma volt az a helyzet, amikor a rájuk bizonyított hazugság miatt derékba tört a karrierjük. Egyedül a gátlástalan populistákra, a diktatúrák és a jogállami deficittel terhelt államok vezetőire volt jellemző, hogy lazán kezelték az igazmondást.
Donald Trump ritkán látott egységbe kovácsolta a világgazdaság szereplőit, de ami jön, az mindenkinek fájni fog –Elítélik, károsnak tartják és válaszlépéseket…
A demokratikus jogállamokban ezen a gyakorlaton először az úgynevezett unortodox nézeteket hangoztató politikusok léptek át. Kelet-Európában többnyire nem jártak sikerrel a leginkább nemzeti, nacionalista érzelmekre hivatkozó politikusok. Egy időben a Balkán fiatal nemzetállamaiban láthattunk megerősödni, majd végül vereséget szenvedni unortodox populistákat. Regionálisan, de összeurópai szinten is végül Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor vált ennek a politikai gondolkodásnak a legsikeresebb reprezentánsává.
A magyar kormányfő nemzetközi harcostársai sorra elbuktak, kezdve attól, ahogy Lengyelországban kiszorultak a hatalomból, majd a macedón, bosznia-hercegovinai zűrök után a román elnökválasztási manipulációja is kudarcot vallott.
Többek szomorúságára Németországban is elmaradt a szélsőjobb térhódítása. A viharos gyorsasággal változó politikai széljárás hetekkel ezelőtt még olyan derűlátásra adott okot, hogy Budapesten meghirdették Brüsszel ostromának kezdetét. Erre a magabiztosságra ösztönzően hatott, hogy az amerikai választók akaratából olyan politikus költözött be a washingtoni Fehér Házba, aki nézeteivel tökéletesen otthon érzi magát az unortodoxiában. Már-már úgy tűnt, hogy megülhetik a győzelmi tort Trump európai szimpatizánsai. Azonban az a bizonyos széljárás most annyira megfordult, hogy nincs ok ünneplésre.
Nincs mit ünnepelni az unortodoxoknak Európában, ugyanis a kontinens legerősebb szélsőjobboldali politikusát egy párizsi bíróság bűnösnek mondta ki közpénzek hűtlen kezelésében. Marine Le Pen és pártja nyolc EP-képviselője 2,9 millió eurót sikkasztott el. Ezt a forintra átszámítva 1 milliárd 168 milliót Le Penék 2004 és 2016 között pártjuk finanszírozására használták fel. Másképp fogalmazva, ellopták. Ezért Orbán Viktor európai harcostársát négy év börtönbüntetésre ítélték, amiből kettőt felfüggesztettek, kettőt meg lábbilincses házi őrizetben tudhat le. A 100 ezer eurós pénzbírság mellett Le Pent öt évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, így pedig nem indulhat jelöltként a 2027-es elnökválasztáson sem.
Van ennek a történetnek egy nagyon különleges szála. Valamilyen rejtélyes, eleddig nem feltárt oknál fogva Le Pent és a legtöbb szélsőjobboldali pártot baráti szimpátiával támogatják Moszkvából. Putyin érdekeltsége ezeknek a pártoknak a megerősödésében nem szorul bizonyításra. Az európai egység, az integrációs folyamatok gyengítése minden pénzt megér Moszkvának. Az orosz-ukrán konfliktus egy évtizede alatt a hadviselés költségei mellett Oroszország megtalálta a módját, hogy banki hitelekkel segítse a neki kedves politikai erőket. Le Pen is így jutott pénzhez, kapott a Mészáros-féle banktól is.
Budapesten ezt az aktivitást ez idáig nem kívánták értelmezni „szuverenitásvédelmi” szempontból. De nem hangzottak el az egyes balkáni államokban bekövetkezett magyar eredetű pénzmozgásokra vonatkozó kormányzati magyarázatok sem.
Kényes kérdéseket vetnek fel ezek a politikai érdekeltségekhez köthető pénzügyi szálak. Különösen pikánssá teszi a helyzetet az, hogy az eseménysor egyik végén az agresszióban főszerepet játszó Oroszország jelenik meg, míg a másikon az Egyesült Államok és Donald Trump adminisztrációja.
Eurószázmilliókat áldoz arra az Orbán-kormány, hogy valaki felrobbantsa a Balkán törékeny békéjét – Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke a legutóbb…
Washington az ukrajnai háborút lezárni hivatott tűzszüneti egyeztetések során egyre nyíltabban az orosz forgatókönyv felé próbálja terelni Ukrajnát. Markánsan mutatja az amerikai érdekeket az, ahogyan kihagyták a NATO szövetséges európai államait a tárgyalásokból. Igazi sokkhatásként érte Washington európai partnereit, hogy mennyire lenézik, semmibe veszik őket a Trump-adminisztráció legfőbb döntéshozói. Az elhíresült Signal-chatbotrány, Elon Musk nyílt szimpátiája a német szélsőjobb iránt, vagy Trump egyelőre csak szóbeli agresszivitása Grönland és az európai büntetővámok kapcsán, csupa olyan történés, ami pontosan jelzi a néhai szövetséges unortodox kiszámíthatatlanságát.
Héják helyett balfácánok – Donald Trump még védi a nemzetbiztonsági tanácsadóját, aki egy újságírót is meghívott a titkos amerikai kormányzati chatszobába
Egyvalamire viszont tökéletesen alkalmasnak bizonyult Donald Trump példátlan bunkósága. Európa mostanra pontos képet kapott arról, hogy mivé silányította az új amerikai elnök és csapata a demokratikus világrend értékeinek néhai legfőbb őrét. Szégyenteljes, ahogyan a New York-i maffia módszertanát követve zsarolják Ukrajnát, és próbálják védelmi kényszerkifizetésekbe hajszolni Kijevet. Európa felébredt és egy új katonai szövetség építésébe kezdett. Az öreg kontinensnek még a legkritikusabb elemzések szerint is mindene megvan ahhoz, hogy kiálljon a gazdasági érdekei mellett és elhárítson bármilyen katonai fenyegetést. Az 500 milliós fogyasztói piaca, a birtokolt modern technológiák, pénzügyi forrásai, tudományos potenciálja és a felfejleszthető katonai képességei összefogás esetén gátat szabhatnak Oroszország terjeszkedési vágyainak.
Marine Le Pent bűnösnek találták és azonnali hatállyal eltiltották közhivatal viselésétől, nem indulhat a 2027-es elnökválasztáson sem – A francia szélsőjobboldali…
„Igen, megdöbbentő volt, de meglepő nem volt” – A Fehér Ház hallani sem akar Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciákról – A Trump-adminisztrációnak az sem…
Látni kell azonban azt is, hogy most már nem kizárólag a Putyin vezette Oroszország jelenthet kockázatot. Önbecsapás lenne nem feltételezni, hogy az új világrend kialakításában reménykedő unortodox politikusok céljaik elérésében megkísérelhetik erőforrásaik egyesítését. Trumptól például egyáltalán nem lenne idegen egy új, leginkább neki alárendelt érdekközösség létrehozása. Ebben az ügyben Moszkva sem ellenkezne. Egy „unortodox internacionálé” lehetősége Oroszországot kellemes emlékekkel hozná lázba.
