Fontos közjátékról számolnak be a román, moldáv, osztrák, valamint világlapok: Ausztria elnökének kezét megharapta Maia Sandu kutyája. Ausztria elnöke Alexander Van der Bellen, Maia Sandu a Moldvai Köztársaság elnöke, a kutya háromlábú és megbízható források szerint neve Codruț (ejtsd kodruc).
Az eseményre csütörtökön került sor a moldovai elnöki rezidencia udvarán, amikor Alexander Van der Bellen meg akarta simogatni a volt kóbor ebet.
A sajtóbeszámolók szerint „a moldovai elnök azonnal bocsánatot kért osztrák kollégájától”, Codruț mentségére felhozva, hogy megijed, amikor sok ember veszi körül, ugyanis „egy menhelyről érkezett az elnöki rezidenciába, ez év elején, miután elütötte egy autó”, így veszítette el az egyik lábát az állatorvosok jóvoltából.
A világlapok természetesen nem mulasztják el megjegyezni, hogy bár a kutyus mindvégig komoly volt, a magas osztrák méltóság sérülése nem volt komoly.
„Alexander Van der Bellen a moldovai parlamenti elnökkel tartott megbeszélésére már bekötött kézzel érkezett, később pedig egy, az X-en közzétett videóban maga is reagált az esetre.” Elmondta, hogy ő is nagyon szereti a kutyákat, elfogadja Maia Sandu érvelését, különben is „sokkal fontosabb, hogy a Moldova EU-csatlakozásáról szóló megbeszélések jól sikerültek”.
Az elérzékenyülést a tűréshatárig fokozva búcsúzáskor Alexander Van der Bellen, az Ausztriában született, de észt családból származó, hetvenkilenc éves, hazájában is rendkívül népszerű elnök ajándékot adott át Maia Sandunak – kitalálták, Codruț számára –, aki ezt hálásan fogadta.
A román lapok megjegyzik, miközben Moldova EU-tagsága jó úton van, nem biztos, hogy az eset közelebb viszi Romániát a schengeni övezethez. Mindenesetre a renitenskedő Karl Nehammer kancellárnak ezek után még kevésbé lesz kedve Kisinyovba vagy pláne Bukarestbe látogatnia. Ahol egy háromlábú kóbor kutyának semmi esélye bejutni az államelnök rezidenciáiba.
A szerkesztő megjegyzése
Egy kis kultúrtörténet: „Puskint kétszáz éve éppen, 1820 és 1823 között a városba – Kisinyovba – száműzte I. Sándor cár. Alekszandr Szergejevics így írt a városról Puscsin tábornoknak c. versében: „Ó, Kisinyov, sötét város!”, illetve Vigelnek írott verses levelében: „Átkozott város Kisinyov.” (1823) Puskin a kisinyovi Ovidius szabadkőműves páholy tagja volt, amelyet szabadelvű gondolkodó tagjai miatt a cár feloszlatott. Valóban innen, a peremvidékről került ki az 1825-ös dekabrista felkelés nem is egy résztvevője. Puskinnak a városban orosz, görög, zsidó és cigány szeretői voltak, ami szépen illusztrálja a város nemzetiségi sokszínűségét. (apud Wikipédia)
