Hatvanhét éve, hogy kedves vendégek érkeztek hozzánk. Ma is hálásan nyaljuk a talpukat, hol Pekingben, hol Moszkvában. Bár a basijuk ellen elfogatóparancs van érvényben minden civilizált országban, ez a mi szeretetünkön nem változtat. Látogattak hozzánk 1849-ben, 1945-ben, 1956-ban. 1956-ban itt is maradtak.
Hadd osszak meg egy saját élményt. Hetényegyháza, 1980. Katona voltam, eltávot kaptunk néhány órára, hazamenni nem lehetett, elsétáltunk a falu egyik kocsmájába. Söröztünk, dumáltunk, egyszer csak erős csikorgással egy orosz katonai teherautó állt meg a kocsma előtt. A sofőr mellől egy tiszt ugrott ki. A platón legalább húsz közkatona ült. Az eső csepergett. Kiderült, hogy egy szökevényt üldöznek. A tiszt bement a pulthoz, lehúzott egy jó adag töményet. A pultnál ott ücsörgött egy utcalány. Őt kivitte, az eresz alatt megdugta. Aktus után jött még egy adag tömény. A bakák közben a teherautón áztak, nem kaptak engedélyt a leszállásra.
Most Ukrajnában vendégeskednek ezek a kedves emberek. Jászberényi Sándor így ír erről a Mindenki másképp gyászol című regényében:
„Az orosz hadsereg rengeteg ősi hagyományt ápol. Ilyen például az állatias kegyetlenség. Ahová a történelem során csak betették a lábukat, ott divatba jöttek a kivégzések, a nők elleni csoportos erőszak, a kínzások, a fosztogatás. Ugyanazt csinálják Ukrajnában, mint amit Magyarországon és Lengyelországban csináltak a második világháborúban. Talán a teherautókra felpakolt rekvirált hűtőszekrények márkája meg a random agyonlőtt civilek ruhája változott, ha változott valami egyáltalán.”
Forrás: Újnépszabadság
