2021. február 15., hétfő – vezetőjét siratja a Háromszék szerkesztősége a nagy politikus részvétsoraival: „Farkas Árpádtól, a székely nép fiától, tehetséges költőtől, a Háromszék szerkesztőbizottságának elnökétől búcsúzunk fájdalmas szívvel és nagyrabecsüléssel.” Meleg emlékező szavak, egy dedikáció és egy döbbenetes vers…

Emberi és politikai ismeretségünk, együttműködésünk Kovászna megye megalakulásáig nyúlik vissza. Kovászna megye újraalakulásának híre egyetértést, elégedettséget és a jövő iránti bizalmat keltette Háromszék lakosságának körében.

Közismerten ismeretségünk egy pár nappal a megye alakulása előtt spontán és anekdotikusan történt: egy, a volt rajoni pártbizottságnak fenntartott egyágyas vendégszobában Farkas Árpád, aki akkoriban még nem volt szentgyörgyi lakos, késő éjszaka az új megye első titkárának fenntartott ágyba belefeküdt. Amikor az első titkár pihenésre tért volna, az ágya foglalt volt. Hagytam a költőt pihenni. Másnap jó hangulatban köszöntöttük egymást.

Az azóta eltelt évtizedekben emberi, politikai kapcsolataink egybefonódtak a székelység és a magyar nép, a szülőföld szolgálatának érdekében. Köztudott, hogy voltak nézetkülönbségeink, amit bizonyos érdekkörök próbáltak kihasználni és éket verni közénk. Sikertelenül. Én mindenekelőtt Farkas Árpádban a tehetséges költőt és a szülőföld iránti szeretetet, elkötelezettséget láttam.

Álljon itt egyik költeménye, melyet én személyesen nagyon szeretek és páratlannak ítélek meg:

Apáink arcán

Itt Erdélyben a suvadásos dombok
a férfiakban éjjel mélyre szállnak,
reccsenve nőnek meg a pofacsontok,
s a vízmosásos szemekben az árnyak

nézik, nézik évezredes hosszan,
hogy a türelem partjain milyen erdő ég el.
Hiába kenték be a füves rétet
jelszavakkal és piros borjúvérrel,

mert felzúg makacs hajuk az éjben
és erdőtűzként világít,
forradalmas-szép arcuk foszforeszkál,
hogy megleljük az utat hazáig,

fiúk, fiúk, ti viháncoló csitkók a vad szelekben,
ha netalán az űrig nem sikerül szállnunk,
s e rögös földre mégis visszatérnénk,
csak lábujjhegyen, halkan!:

apáink hűlő, drága arcán járunk.

Dali Sándornak, a Megyei Tükör főszerkesztőjének rövid idő alatt sikerült tehetséges írókat, költőket, közgazdászokat, az ügy iránt elkötelezett társaságot verbuválnia. Természetesen párhuzamosan szerveztük a Cuvântul nou román lapot is. Daróczi Ferencet bíztam meg ezzel, ami zökkenőmentesen sikerült is. Ezután kezdődhetett Kovászna megye állami és politikai szerveinek alakulása. Nyolc nap állt rendelkezésemre, megalakult a megyei néptanács és a megyei pártbizottság. Az újonnan létrehozott Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy szellemi és társadalmi életének nagy változást hozó eseménye a Megyei Tükör napilap megindulása volt.

Kedves Barátom, el nem múló tisztelettel és nagyrabecsüléssel búcsúzom Tőled. Nyugodj békében! Emléked örökké élni fog. Osztozom a gyászoló család, a hozzátartozók és a szerkesztőség fájdalmában, fogadják őszinte részvétemet.

Forrás: Háromszék