Az autokratikus rendszerek közös ismérve, hogy miközben különböző formában és módon elnyomja a lakosság nagy részét, állandóan keresi a legitimációt, amit éppen az istenadta néptől vár el. Ezért van szüksége tömegdemonstrációkra, a hatalom mellett kiálló tüntetésre, felvonulásra, kristályéjszakára. Kell az önigazolás és önámítás, ezért masíroztak ünneplő munkások Moszkvában, budapestiek a Dózsa György úton.
Ezért rendeltek tömeget Bukarestben Causescu éltetésére, aki miután 1989-ben szembefordult vele a tömeg egy része, nem akart hinni sem a fülének, sem a szemének. A Conducator állt bambán az emelvényen, és nem hitte el, hogy vele ez megtörténhet.
Persze a XXI. századi látszat-, vagy igazi diktatúrák már sokkal kifinomultabb módszerekkel operálnak. Amíg a polgárinak mondott oldal ellenzékben volt, nagyszerű intézménynek tartotta a népszavazást. Vissza is éltek vele és a vizitdíj, valamint a kórházi napidíj elleni győztes referendum egyben megalapozta az első kétharmados győzelmet is.
Persze kormányon a Fidesz gyorsan ellehetetlenített minden népszavazási kezdeményezést, kivéve, amit ő maga erőltetett rá az országra. Lásd legutóbb a gyermekvédelminek hazudott voksolást, ahol már az eredmény sem volt érdekes.
Két választás között klasszikusan a közvéleménykutatás monitorozza a választópolgárok véleményének változását, a politikai szimpátia fordulását. A Fidesz propaganda-gépezete azonban feltalálta a nemzetinek hazudott konzultációt, ahol irányított kérdésekkel és mesterkélt válaszokkal lényegében a kérdéssor összeállításakor már el is dől az úgynevezett végeredmény.
A politikai látványpékség kicsire nem ad, egyetlen fokmérő van, hányan töltik, töltötték ki a nemzeti konzultációs íveket. Emlékszem talán az első vagy a második ilyen „inzultáció” után az illetékesek mintegy száz doboz elé kiállva mondták be a több milliós számot. Villantak a vakuk, érkeztek a megtervezett kérdések, de egyetlen újságíró sem volt, aki megkérte volt az illetékes elvtársat, hogy szúrópróba-szerűen ugyan bontsanak már ki egy dobozt és nézzenek bele.
Így tökéletes a nemzeti illúzió.
Tizenkét év alatt a nemzetinek hazudott kormány sorra találja ki a faramuci konzultációkat, és lássuk be az ellenzék nem tud mit kezdeni ezzel a fegyverrel. Végső elkeseredésükben már ellenzéki konzultációt hirdetnek. De minek? Kinek? A mostani nemzeti inzultáció igazi unikum a sorban, hiszen már olyan kérdéseket tesz föl az egyszeri választópolgároknak, amiket a miniszterelnök Magyarország nevében már megszavazott Brüsszelben, ám utólag meggondolta magát. Elhibázott a brüsszeli szankciós politika, harsogja a propaganda média és el is hiszi, aki akarja.
Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő pár napja bejelentette, hogy a legutóbbi összesítések szerint már közel 695 ezren töltötték ki a kérdőívet, ennek 17 százaléka érkezett online, a többi postai úton. A pénzügyminiszter meg egyenesen a nemzeti konzultáció kitöltésére biztatott. Varga Mihály a Mondjunk nemet a szankciókra! című országjárás részeként tartott fórumot megelőző sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: a magyar kormány Európában kivételes módon megkérdezi az embereket arról, hogy mit gondolnak a szankciókról.
Emlékeztetett arra, hogy februárban “háború indult szomszédunkban Ukrajna és Oroszország között”. Azért ehhez már pofa kell. “Háború indult”, csak úgy magától. Így lehet elhazudni az orosz agressziót és ahogyan az interneten sokfelé terjed, az ukránokat kell hibáztatni. Hiszen ők provokálták Moszkvát.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Mondjunk nemet a szankciókra! elnevezésű országjárás fóruma előtti sajtótájékoztatón pedig mindenkit arra biztatott, éljen a lehetőséggel, hogy ebben a formában is elmondhassa véleményét. Nem gondolják – tette hozzá -, hogy egy demokráciában a választópolgároknak csak négyévente lenne lehetőségük arra, hogy beleszóljanak a közélet legfontosabb kérdéseibe.
Végül jött Varga Judit igazságügyi miniszter, aki emelte a tétet. Több mint hétszázezren töltötték ki és küldték vissza eddig a nemzeti konzultációs kérdőívet – jelentette ki. Szerinte egyértelmű, hogy a háború végét nem hozták el a brüsszeli szankciók, ezért csak azonnali tűzszünet és a béketárgyalások megindítása jelenthet kiutat a háborúból és abból a gazdasági válságból is, amelyet a szankciók okoztak Európának.
Szóval csak kibújt a szög a zsákból, lényegében valamennyi kormánytag így, vagy úgy Moszkva mellett tette le a garast.
Címkép: Marabu
Forrás: Újnépszabadság