Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
Ritka alkalom, hogy nemzetközi újságírók órákon át szabadon kérdezhetnek egy magas rangú kormánytisztviselőt, de csütörtökön délben ezt történt Tajvanon: egy huszonöt fős nemzetközi újságírócsoport (melynek kollégánk is tagja volt) egy munkaebéd keretében faggathatta a tajvani külügyminiszter-helyettest, Tien Csung-kvangot. Ráadásul azon a napon, amikor a szomszédos Kína nagyszabású hadgyakorlatba kezdett a sziget körül, hogy megtorolja az új, függetlenségpárti elnök beiktatását: a Népi Felszabadító Hadsereg aznap tizenöt hadihajót, 16 parti őrhajót, valamint 42 vadászgépet és radarokkal felszerelt repülőgépet küldött a térségbe (a harci gépekből 28 megközelítette a tajvani légteret), majd egy közleményben jelezték, hogy a „Joint Sword-2024A” hadgyakorlat napokig fog tartani.
Érthető volt, hogy a külügyminiszter-helyettessel ebédelő újságírókat is a kínai agresszió érdekelte a legjobban. Az angol kolléga a New Statesmantól megkérdezte a politikust, mit tanultak a Kínához visszatért Hongkong példájából, mire egyenes válasz érkezett: azt, hogy Peking soha nem tartja be az ígéreteit. (A kínai-brit visszacsatolási megállapodás értelmében és az „egy ország, két rendszer” elve szerint Peking ötven évre garantálta Hongkongnak, hogy Kína részeként ugyan, de fenntarthatja saját demokratikus berendezkedését és a kapitalista piacgazdaságot, a szabad sajtót, a szólásszabadságot, a gyülekezési jogot, a független bíróságokat és a többi demokratikus vívmányt, ám ezt a megállapodást már az első években számtalan esetben súlyosan megsértették. Kína ugyanezt az „egy ország, két rendszer” modellt ígéri Tajvannak az egyesülés esetére – a szerk.)
Tien Csung-kvang tajvani külügyminiszter-helyettes (Fotó: Magyar Hang/Lukács Csaba)
Lapunk azt kérdezte, mit gondolnak arról, hogy Kína tucatjával építi a gyárait Magyarországon, és mennyire érzik veszélyben emiatt az országunkban működő tajvani befektetéseket? (A kétezres évek elején az uniós országok között Hollandia után Magyarországra érkezett az legtöbb tajvani befektetés – a szerk). Tien Csung-kvang azt mondta, hogy Kína sokat fektet be külföldre, és más téren is sok előnyt hozhat bizonyos országoknak, de ennek óriási a kockázata. – Hadd hozzak egy példát: hosszú ideig a kínai beutazók rengeteg bevételt termeltek a dél-koreai turisztikai szolgáltatóknak. Aztán Szöul úgy döntött, THAAD-rakétákat vásárol az észak-koreai fenyegetés ellensúlyozására. Peking ezen annyira megsértődött, hogy megtiltotta állampolgárainak a csoportos utak szervezését Dél-Koreába, 33 millió kínai turista mondta le a foglalását és bezuhant a turizmus a félszigeten. (Utánanéztünk: emellett még számtalan gazdasági büntető-intézkedést is hoztak: különadókkal sújtották az országban működő koreai vállalatokat, és kiszorították Kínából a Lotte hipermarket-láncot.)
A politikus hosszan beszélt arról, hogyan használ fel szinte mindent Kína fegyverként azok ellen, akik – szerintük – megsértették őket vagy a gazdasági-politikai érdekeiket. A koronavírus-járványt megelőző évekig az ausztrál borok legnagyobb külföldi piaca Kína volt, évi 650 millió dolláros exporttal, ám amikor az ausztrál külügyminiszter arról beszélt, hogy nemzetközi szakértőknek kellene megvizsgálni a koronavírus kialakulásának pontos körülményeit, Peking azonnal kétszáz százalékos vámot vezetett be a vörösborra. A váratlan döntés sok ausztrál bortermelőt hozott csődközeli helyzetbe, és a büntetővámokat csak idén március végén vezették ki. Csung-kvang felidézte: a tajvaniak szolidaritásból kezdtek el ausztrál vörösborokat fogyasztani, és ezeket a „szabadság italának” nevezték el.
A végén a politikus arra figyelmeztetett minket: később súlyos árat fizethetünk a kínai befektetésekért.
A téma a többi kolléga érdeklődését is felkeltette: egy amerikai újságíró is megírta a lapjába az ügyet. A konzervatív Newsmaxnál dolgozó John Gizzi talán a legismertebb Fehér Házi tudósító az Egyesült Államokban, és már a tudósításának címében is kiemeli: „Tajvan figyelmezteti Magyarországot a Kínával való üzletelés veszélyeire”. Azt írja, hogy miközben Magyarország új és jövedelmező kapcsolatokat kezd kialakítani Kínával, Tajvan csütörtökön nem túl finom figyelmeztetést adott ki a szigetország kommunista főellenségével való üzletelésre. Idézi a külügymniszter-helyettest is: „Kína nagy összegeket fektet be más országokban, de fegyverként használja a kapcsolatait”. Majd azzal folytatja: „a tajvani politikus figyelmeztetése egy magyar újságíró kérdésére érkezett, amely Tajvan reakciójára vonatkozott Hszi Csin-ping kínai elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök közelmúltbeli megállapodására, amely magában foglalja a Budapest-Belgrád vasútvonal 2,1 milliárd dolláros újjáépítését (ennek nagy részét kínai kölcsönből finanszírozzák), és amely része az Egy Övezet Egy Út kezdeményezésnek, a Hszi által egy évtizede indított ambiciózus tervnek, amely globális infrastrukturális és energiahálózatokat épít ki, összekötve Ázsiát Afrikával és Európával.
Orbán azt mondta, hogy a két ország kiterjesztheti új kapcsolatát az atomiparra, Hszi pedig azt jósolta, hogy a Magyarországgal folytatott »pragmatikus együttműködés« egy magasabb szintre, az »arany vízi útra« léphet.”
