Olvasóinkat talán nem lepi meg a címben szereplő állítás, de a cikk antropológiai kontextusában ez a megállapítás domináns nézeteket kérdőjelez meg. A felfedező kutatók érvelése szerint ugyanis a viszonylag újonnan megismert Homo naledi emberféle egyedei kifejezetten intelligensek lehetettek. Tüzet és pattintott kőeszközöket használtak, eltemették a halottaikat, sőt barlangrajzokat is készítettek. Ezzel csak egy probléma van: nagyon kicsi volt az agyuk, márpedig elvileg ilyen fejlett viselkedéshez nagy agyra lett volna szükség. A kutatók egyelőre csak vakarják a nagy fejüket.
FORRÁS: WIKIPÉDIA
A modern ember elődei valamiért kiemelkedtek az állatvilágból, és a bolygó messze legsikeresebb főemlőseivé váltak. Sokan igyekeztek megmagyarázni e példátlan dominancia kialakulását, de az elméletek közül a legelfogadottabb a „szociálisagy-hipotézis”. E szerint az emberelődök agya azért nőtt meg, és ezáltal azért váltak egyre intelligensebbé, mert az egyre bonyolultabb társas struktúrák, az embercsoportok egyre összetettebb szerkezete mentális kezeléséhez nagyobb gondolkodási kapacitásra volt szükségük. Így az erősebb kognitív képességekkel (és feltételezhetően egyre nagyobb aggyal) rendelkező egyedek lettek sikeresebbek, és ez a jelleg elterjedhetett az egész emberiségben. Ráadásul a hatás visszafelé is működött: a nagyobb agyú emberelődök nagyobb, bonyolultabb közösségeket tudtak létrehozni, amelyek sikeresebbek lettek, leigázhatták, kiirthatták a szerényebb értelmi képességű (kisebb agyú) rokonokat, ez pedig megint az egyeduralkodói pozíciójukat erősítette.
Vagyis a nagy agy elengedhetetlen volt a sikerhez, illetve a fejlettnek tekintett viselkedésekhez. Vagy nem. Tíz évvel ezelőtt ugyanis új emberrokon fajt fedeztek fel a dél-afrikai Johannesburghoz közeli „Felkelő Csillag-barlangrendszerben” (Rising Star Caves). Ez a Homo naledi, amelynek jellegzetességei nem igazán illenek bele az eddig nagyon logikusnak tűnőforgatókönyvbe. Három tanulmány is megjelenik hamarosan a Homo nalediről, amelyeket már most is el lehet olvasni a bioRxiv preprint portálon. Ezekben a Witwatersrand Egyetem kutatói amellett érvelnek, hogy a H. naledi kifejezetten fejlettnek tekinthető képességekkel rendelkezett, annak jóllehet az átlagos agytérfogata mindössze 450-600 köbcentiméter volt (összehasonlításul: a H. sapiens átlagos agytérfogata 1400 köbcenti).
Lee Berger és munkatársai 2013-14-ben fedezték fel a H. naledi több mint 1500 maradványát a barlangrendszer egy rendkívül mélyen fekvő, alig hozzáférhető kamrájában. A kamra bejárata annyira szűk volt, hogy Berger kezdetben személyesen nem is tudott leszállni az üregbe, így sovány munkásokat kellett felvennie a gyakorlati feltárás megvalósításához. A paeoantropológus azóta leadott huszonöt kilót, így a derékkörfogata immár lehetővé teszi, hogy maga is behatoljon a kamrába. Az 1500 feltárt lelet legalább tizenöt egyedhez tartozott, és ezek vizsgálatából kiderült, hogy a H. naledi furcsa módon ősinek és modernnek tartott jellegzetességeket egyesített magában. Teljesen felegyenesedve járt, és a kezei is hasonlóan ügyesek lehettek, mint a H. sapienséi. Viszont a vállízülete inkább a mászásra volt alkalmas, és a fogai is a legkorábbi emberfélék, például az Australoptithecusok jellegzetességeire hasonlítottak.
És ott volt a modern emberéhez képest harmadakkora agya. Az egész felfedezés furcsaságát csak növelte, hogy a kormeghatározás szerint kifejezetten fiatal leletekről van szó: úgy tűnt, hogy a H. naledi 335-236 ezer évvel ezelőtt élt (az Australopithecusok 4,2-1,9 millió éve léteztek). Egyszerűen nem állt össze a kép.
A kamrát, ahol rátaláltak a maradványokra, nemcsak ma nagyon nehéz megközelíteni, de a kutatók szerint ugyanennyire nehezen elérhető volt a H. naledi korában is. A csontjai mellett nem találtak más nagytestű állatoktól származó csontokat, vagyis – érvelnek a felfedezők – valószínűtlen, hogy az „emberek” véletlenül tévedtek volna a barlangba, és arra utaló nyomokat sem találtak, hogy a víz sodorta volna oda őket. A feltételezésük szerint ez egy temetkezési hely volt: a H. naledi szándékosan erre a rejtett és biztonságosnak tűnő helyre szállította a halottait, és ott temette el őket. Egyes egyedek magzati pózban helyezkednek el, ami gyakori az emberelődök feltárt temetkezési helyein.
Az első felfedezések óta más kamrákban is találtak temetkezésre utaló nyomokat, a föld vizsgálatával megállapították, hogy a testeket szándékosan ásott gödrökbe helyezték el, majd földdel fedték be őket. Az egyik test keze ügyébe egy pattintott kőszerszámnak tűnő követ „tettek” (a feltételezések szerint). Ha ez tényleg szerszám volt, akkor ez az egyetlen ilyen H. naledi által alkotott eszköz, amit eddig találtak.
Úgy tűnik, a H. naledi tüzet is használt. A kutatók a temetkezési helyek felfedezésekor azonnal feltételezték, hogy ismerték a tüzet, hiszen valahogy világítaniuk kellett az útvesztőszerű vaksötét barlangban, hogy a kiválasztott sírkamrához találjanak – és csak a tűz jöhet számításba fényforrásként. Később erre közvetlen bizonyítékokat is találtak: kormot a plafonon és faszenet a porban, egy másik kutatócsoport a barlangrendszer egy másik szárnyában pedig tűzhely nyomaira bukkant.
De az igazi szenzációt (ha bebizonyosodik a hipotézis helytállósága) a barlang falán talált szimbólumoknak tartott ábrák jelentik. Bár ezeket a kutatócsoporttól független tudósok már nagyrészt nem hiszik el, Berger és munkatársai amellett érvelnek, hogy művészi alkotásokat találtak a barlangban, amelyeket csak a H. naledi készíthetett (minthogy nincs bizonyíték arra, hogy rajtuk kívül más is járt volna ott). Ezek az alkotások geometriai ábrák – vonalak, X-ek, háromszögek, négyzetek, létraszerű minták – a kőbe karcolva. A csoport vizsgálatai szerint a dolomitkőzet ráadásul olyan kemény, hogy a mintákat kínszenvedés lehetett a kor primitív eszközeivel belevésni a falba, így teljesen biztos, hogy szándékos művelet volt, és ez felveti a szimbolikus gondolkodás és valamiféle hiedelemrendszer lehetőségét is.
Itt tartunk most. A szándékos temetkezés elméletét a Scientific American által megkérdezett független antropológusok többsége elfogadja, de azt a hipotézist, miszerint a barlangrajzok a H. naledihez köthetők, inkább nem tartják megalapozottnak. Kérdés, hogy a jövőbeli felfedezések inkább erősíteni vagy cáfolni fogják a most még elég vadnak tűnő magyarázatokat erről a kifejezetten kis agyú, mégis meglepően okosnak tűnő emberféléről. Lehet, hogy egyszer kiderül, hogy a primitív agyúaké a világ.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 23. számának (2023. június június 9–15.) nyomtatott változata.
