venezuelai műveletét figyeli Palm Beach-i Mar-a-Lago rezidenciájáról 2026. január 3-án (Fotó: MTI/EPA/Fehér Ház)
A venezuelai elnök elrablása megdöbbentő és a második világháború óta példátlan nemzetközi akció, amely akkor is súlyos kérdéseket vet fel, ha Madurót illegitimnek és országát tönkretevő illiberális, populista vezetőnek tartjuk. Trump beszéde után teljesen egyértelmű, hogy a gyarmatosítás új korába léptünk. Olyan szellemet engedett ki a palackból, amit oda lehetetlen lesz visszagyömöszölni. Egy igazságos ukrán béke egy ilyen környezetben szinte lehetetlenné vált, és a világ bármely kis országa felteheti a kérdést: ki lesz a következő?
Nem vagyok a venezuelai rendszer támogatója, sőt a világ egyik legjobb példájának tartom, milyen tragédia történik egy országgal, ha populista, illiberális vezetést kap. Maduro biztosan csodálatos buszsofőr, de politikai vezetőként a világ legszerencsétlenebb országává tette Venezuelát elődjével közösen. Nincs mit szépíteni ezen: a népük ellen hatalmas bűnöket követtek el, és európai értelemben illegitim vezetők voltak.
Mindezek ellenére példátlan, hogy az Egyesült Államok elrabolta hazájából, és Trump szavai szerint elfoglalta az országot. Másként nehéz értelmezni az „ezentúl mi fogjuk irányítani Venezuelát” mondatot. Ahogy fogalmazott: egy olyan katonai akció után, amire nem volt példa a második világháború óta. Ez a párhuzam jóval több, mint szimbólum, és meglehetősen félelmetes. Az eset nemcsak a nemzetközi jog megsértése, de bátran nevezhetjük a gyarmatosítás új kora kezdetének. Amennyiben ezt bármely más haderő követte volna el, az Egyesült Államok bizonyosan terrorista akciónak nevezi.
Hozzá kell tenni, hogy valószínűleg az amerikai jog szerint is törvénytelen volt, annak ellenére, hogy Maduro ellen 2020 óta elfogatóparancs van érvényben az USA-ban. Ennek azonban kiadatással kellene érvényt szerezni, és nem katonai akcióval. Mi, magyarok különösen érzékenyek lehetünk erre, mert 1944-ben a németek Horthy fiát lényegét tekintve hasonló módon rabolták el, és ezzel zsarolva kényszerítették a kormányzót, hogy mondjon le, illetve vonja vissza a fegyverszünetre vonatkozó nyilatkozatát.
A törvények megsértése ellenére az esetre semmiképpen sem jogi ügyként kell tekinteni – sőt, még csak nem is politikai akcióként –, hanem a világ jövőjét alapjaiban megváltoztató, meghatározó szimbolikus tettként. Az Egyesült Államok új vezetése megmutatta, hogy a jövőben a nemzetközi politikában az önérdek érvényesül. Egy új világ érkezett el, amelyben többé nem a nemzetközi jog, nem a szövetségi rendszerek, hanem a nyers erő irányít.
Egy korszak nyitánya ez: amelyben „csodálatos tűzerő” kerül egy erkölcsi korlátok nélküli vezető kezébe, és azt egyre bátrabban kezdi használni, bárhonnan előrángatott indokokkal. Ilyen erő pedig csak néhány nagyhatalomnál összpontosul, akik ezzel jogot kaptak, hogy a gyengébbekkel szemben használják saját érdekeik érvényesítésére. Az amerikai elnök azt üzeni a világ többi részének, hogy ezek a nagyhatalmak kedvükre – csak egymás ereje által korlátozva – használhatják hatalmukat. Ezt akár nevezhetjük a világ újrafelosztásának, ha érzékeltetni szeretnénk, mennyire drámai a helyzet, és mennyire emlékeztet a harmincas évekre.
Trump újra emlékeztetett az elvre – amely már Washington új nemzetbiztonsági stratégiájában is fő helyen szerepel –, hogy a „nyugati félteke”, vagyis az amerikai kontinens az USA „hazája” (homeland), és itt teljhatalmat követel magának. Úgy gondolja, ott semmi nem történhet az ő akarata ellenére, semmi nem mehet szembe az érdekeivel: ott olyan rendre van szükség, ami Trumpnak megfelel. Beszédében meg is nevezte Panamát, Kolumbiát és Mexikót. – Valamit tenni kell Mexikóval – ahogy mondta.
De ott van a listán Grönland is, ahol – erős iróniával fogalmazva – akár a teljes lakosságot képes lenne Amerika hadserege elrabolni, és akkor a sziget üressé válna, és hatalmas bányává lenne alakítható. Ez nem is tűnik annyira irreálisnak, főleg azután, hogy Trump most nevezett ki egy különmegbízottat Grönland ügyében, akinek feladata megszerezni a szigetet. De nem kell az amerikai kontinensen maradni: ott van Gáza, ahol egy fantasztikus ingatlanprojekt vár arra, hogy a Trump-konszern megvalósítsa az amerikai hadsereg segítségével. De miért ne avatkozhatna be Trump a jövőben választásokba, vagy bármely neki tetsző helyen a világon, amiről úgy gondolja, az amerikai vagy személyes érdekszférába tartozik?
Az akciónak súlyos következményei vannak Európára és Ukrajnára nézve. Világossá vált, miért sürgette Trump az ukrán háború tavalyi lezárását, a venezuelai akció után ugyanis már semmilyen erkölcsi alapja nincs az Egyesült Államoknak igazságos békét követelni Ukrajnában. Az akció egyértelmű üzenet Kínának és az oroszoknak, hogy fegyverrel is kikényszeríthetik érdekeiket.
Oroszország szintén „homelandjének” tekinti Ukrajnát és a Baltikumot. Ukrajnában pedig véletlenül pont egy szerinte illegitim fasiszta vezető irányít, ezért Trump logikája szerint tulajdonképpen kötelessége megmenteni a világot és az ukrán népet ettől. Ennek fényében nyilvánvalóan nem értek egyet azzal az elmélettel, hogy Trump valójában az olajár leverésével akarja meggyengíteni Putyint. Sajnos egyáltalán nem érdekli, mi lesz Ukrajnával.
De ezek után Tajvan kilátásai sem tűnnek épp rózsásnak, az ő helyzetük azonban sokkal kényesebb, mint Ukrajnáé vagy Venezueláé, és éppen ennek a fajta politikának a problematikusságára világít rá. Vannak területek, amelyeket több nagyhatalom is az érdekszférájának tekint, és ez súlyos konfliktusforrás.
Európa került talán a legkínosabb helyzetbe. Egy nárcisztikus, csodálatos tűzerejébe beleszeretett Trump volt a legfőbb szövetségese, akire többé nem számíthat. Abba kell hagynia az udvariaskodást. Azonnal lépnie kell, ha nem szeretne felkerülni az étlapra. Új szövetségi és gazdasági rendszer építésébe kell kezdenie, és egy olyan világra kell készülnie, amelyben az Egyesült Államok katonai ereje nélkül kell érvényesülnie. Ráadásul Trump mindenható étvágya Európára is kiterjed. A Heritage Foundation szakértője éppen most fejtette ki, hogy Trumpnak feltett szándéka, hogy „megmenti” Európát – és jól látjuk, hogy ez mit jelenthet.
Magyarországra nézve is van ennek következménye. Egy önérdek által irányított világban ugyanis senki sincs biztonságban, aki nem elég erős, amit Fico szlovák miniszterelnök az akciót elítélő nyilatkozatában kiemelt. Ezzel szemben Orbán Viktor többször kifejtette, hogy őt csak a nemzeti önérdek vezeti, ami egy kis országtól felelőtlen világszemlélet. Ugyanis ha, mondjuk, Németország is eszerint kezd viselkedni Magyarországgal szemben, annak nem lesz jó vége.
A kis országok elemi érdeke, hogy ne az erő, hanem a nemzetközi jog és a szövetségi rendszerek irányítsák a világot. Ezért amikor Magyarország ezekkel szemben álló ideológiát propagál, valójában nemzeti érdeke ellen cselekszik. Sajnos Orbán Viktor politikája bizonyos mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ma a világ ilyen helyzetbe jutott.
