A nyolcvan éves férfi minden nap reggelit vitt a feleségének az öregotthonba. Kérdezték tőle: „Miért van itt a felesége?” Azt válaszolta: „Mert Alzheimer-kórban szenved.”
Ekkor azt kérdezték: „Megharagudna a felesége, ha ön egy reggel nem jönne?” A férfi válasza: „Ő nem emlékszik… Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Egy ideje nem ismer már meg.”
Meglepődtek: „Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg?” A férfi elmosolyodott, a felesége szemébe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta: „Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy ő kicsoda!”