A parlamenti választás közeledtével a NER egyre jobban kapaszkodik a hatalmába. Felhasználhatja erre a titkosszolgálatokat? A magyarokat és/vagy az oroszokat?
Az utóbbi nyolcvan év szabályokon alapuló multilaterális rendje megszűnőben van. Helyébe a több-központúság (multipolaritás) lép. Az ezt megtestesítő három nagyhatalom – Kína, Oroszország és az Egyesült Államok – a saját érdekeiket érvényesítendő cselekszik, egyre inkább fittyet hányva a kisebbekre, hátat fordítva a nemzetközi intézményeknek és szabályoknak.
E nagyhatalmi cselekvésmódhoz leginkább az autoriter berendezkedés „passzol”: Kínában egypárti, Oroszországban a titkosszolgálatokra és erőszakszervezetekre alapozott diktatúra. Donald Trump – hatalomra lépésével – áttért az önkényes nagyhatalmi politizálásra, a tranzakcionalizmusra. Az amerikai elnök mindent megtesz, hogy az Egyesült Államokat a személyes autokrácia útjára terelje. Egy multipoláris világban ugyanis nem egyenlő államok vannak: az erősebb joga érvényesül. Ez pedig a belpolitikában autokráciát, majd diktatúrát jelent.
***
A mai világban egyedül ennek a trojkának a tagjai rendelkeznek ún. „globális titkosszolgálatokkal”. Globálisak, mert világszerte tevékenykednek; minden lehetséges információt hatalmas adatbázisokba gyűjtenek össze, majd azok újra és újraelemzésével további értesüléseket nyernek ki; mindezt lehetővé teszi az is, hogy nemigen foglalkoznak adatkezelési, személyiségi jogi aggályokkal.
Oroszország és Kína szolgálatainak egyik alapfeladata diktatúráik stabilitásának, országaik nagyhatalmi státusának védelme. Meghatározó a belbiztonsági, azaz állambiztonsági funkció.
Az Egyesült Államokban a szolgálatok alapvetően nemzetbiztonsági jelleggel működtek eddig. A trumpi fordulattal azonban a „másként gondolkodás” – azaz a demokrácián iskolázottság – is elkezdett kockázattá válni. Nem az ország számára, hanem az elnök szemében.
Ahogy az elnök azonosítja magát az amerikai nemzeti érdekkel, úgy tolja el az amerikai nemzetbiztonsági rendszert állambiztonsági irányba. És – részben ezáltal – ő maga válik a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázattá Amerika számára.
***
Kínában a szolgálatok feladata a népesség átfogó ellenőrzése, a kritikus hangok elfojtása. Minden második polgárra jut egy biztonsági kamera… A világban a kínai szolgálatok a Peking számára kiemelt célok elérését segítik: gazdasági befolyás, függőség, ellátási láncok, kritikus nyersanyagok, technológiai tudás. A biztonság- és katonapolitikában az USA az elsődleges célpont. Kínának Tajvan nemcsak önmagában fontos. Birtoklásával Kína megtörné a Dél-Koreától Indonéziáig húzódó szigetlánc amerikai ellenőrzését, szabad kijutást kapva a Csendes-óceánra. Ezért kulcsfontosságú az amerikai katonai képességek és szándékok ismerete.
Oroszországgal szemben látványosan felfutott a kínai kémkedés. Moszkva ne is győzzön, ne is veszítsen. Peking egyensúlyozásához minden információ szükséges arról, ami Oroszországban és a fronton, a hadseregben, a (hadi)iparban, a gazdaságban és a belpolitikában történik.
Európában a kínai szolgálatoknak a gazdasági jelenlét erősítését kell szolgálniuk. Nem elhanyagolhatók azok az információk sem, amelyek az Európa és Amerika közötti törésvonalakról szólnak. A világ „maradék” részében pedig a gazdasági behatolás, pozíciószerzés, gazdasági függés erősítése a fő cél. Eltérően az oroszoktól, hiányzik a rájuk jellemző ideológiai, az internetet széles körűen alkalmazó befolyásolás. Peking nem propagálja saját rendszerét, megelégszik a gazdasági térnyeréssel, az azon alapuló politikai befolyással.
Az Egyesült Államokban a titkosszolgálatok gyengítése már jóval a hírhedtté vált új nemzetbiztonsági stratégia (National Security Strategy – NSS) nyilvánosságra hozatala előtt megkezdődött. Különösen vészes, hogy a kritikus infrastruktúrát is érintő kiberbiztonság terén felszámolták a nemzeti hírszerzési igazgató, az FBI és a külügy ezzel foglalkozó szervezeteit, a belbiztonsági tárcánál pedig ezek nagy részét. A titkosszolgálati közösség vezetését dilettáns lojalistákra bízták, jelentős mértékben leépítették a nemzetbiztonsági apparátust és az Oroszországgal foglalkozó szakértői bázist. Amióta Trump az amerikai külpolitika legérzékenyebb kérdéseit a baráti (golfpartner) és a családi kör (vő) tagjaira bízta, szemmel láthatóan nem jutnak el hozzájuk a hírszerzési értékelések – vagy nem is érdekli őket.
Donald Trump elkészítette a vádiratot Európa ellen, a kárörvendő Orbán Viktor politikájával Magyarország a maradék súlyát is elveszítheti
Bizakodásra ad okot, hogy az amerikai szolgálatok valós nemzetbiztonsági kockázatokat feltáró képességeit még nem sikerült felszámolni. A legutóbbi (szeptember végi) Oroszország-értékelés homlokegyenest ellentétes Trump felfogásával. Megállapításai szerint Moszkva nem mondott le a szovjet befolyási övezet visszaállításáról, törekvései egész Európa számára meghatározó biztonsági kockázatot jelentenek.
A december 4-én megjelent NSS új fejezetet jelent az amerikai szolgálatok feladatrendszerében – totális orientációs válságot okozva. Ebben Kína – miközben a valóságban legfőbb gazdasági és potenciális katonai vetélytárs – nem említtetik ellenségként. Szerepel a vele szembeni feladatok között a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférés, az ellátási láncok, a szabad kereskedelmi útvonalak kérdése, továbbá valamilyen mértékig Tajvan.
Vlagyimir Putyinnak esze ágában sincs engedni, béke helyett birodalmat akar – Az orosz elnök valódi céljait jeleníti meg a nemrég aláírt új orosz tízéves…
Oroszországot önálló problémaként szinte nem is említi az NSS, miközben az Oroszországgal fennálló nukleáris paritás mindmáig az egész világ biztonságpolitikai rendszerének egyik alapja. Az orosz-ukrán háborúban legfeljebb „felek” vannak, nem agresszor és áldozat. Itt is szerencse, hogy az amerikai szolgálatok „teszik a dolgukat”: támogatásuk nélkül Ukrajna hamarosan elveszítené a háborút.
Az NSS szerinti „nyugati hemiszféra” – azaz a tágabb értelemben vett egész amerikai kontinens – az, ahol a szolgálatok folytathatják hagyományos feladataikat. Sőt, erőteljesen újrafejleszthetik azokat.
Az új NSS totális orientációs válságot okozott az amerikai szolgálatok feladatrendszerében
Az NSS „újdonsága” – a szolgálatok számára is – hogy Amerikának egyetlen valós ellensége van: a demokratikus Európa és az Európai Unió. Ők nincsenek felkészülve arra, hogy az évtizedes szövetséges ellenséggé vált. Felbomlasztásukat a szélsőséges, nacionalista politikai erőket támogatva kellene elérni. Lényegében ugyanazt követve, amit az orosz szolgálatok jó tizenöt éve végeznek Európa ellenében. Eközben sem az EU-nak, sem a NATO-nak nincs érdemi – úgynevezett műveleti – hírszerző és elhárító képessége. Reményre a „Tettrekészek Koalíciója” adhat okot, ha képes lenne ilyen kapacitások kifejlesztésére.
***
Magyarország az alapjaiban megváltozott világrendben Oroszország és legutóbb Trump oldalára állt. A változás 2010-től – a második, illiberális rendszerváltástól – kezdődött. Ahogyan a rendszer autoriterré vált, úgy „műtötték át” Orbánék a magyar titkosszolgálatokat nemzetbiztonságiból állambiztonságivá. Feladatuk: a hatalom megtartásának elősegítése. Belföldön egyre nagyobb „figyelem” irányul az ellenségként kezelt politikai ellenzékre, a független sajtóra, a civil szervezetekre. Külföldön a nyugati főellenség a jogállamiságot számon kérő „Brüsszel”, keleten pedig az orosz agresszió áldozata, Ukrajna. Ennek megfelelően alakulnak az Alkotmányvédelmi Hivatal (elhárítás), az Információs Hivatal (hírszerzés) és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat feladatai.
Mindezt – különösen 2022-től – a polgári szolgálatok (Információs Hivatal, Alkotmányvédelmi Hivatal, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat) irányításának teljes centralizálása, azaz a propagandaminiszter alá rendelésük kísérte. A hatalom iránt teljes mértékben lojális vezetőket helyeztek pozícióba. Megszűnt az érdemi törvényhozási ellenőrzés, kétséges a legérzékenyebb eszközök (például a lehallgatás) alkalmazásának törvényessége. Az autokrácia felé mutató lépésként kétharmados törvények (nemzetbiztonsági, rendőrségi honvédségi) kormányrendeleti úton való módosításával 2025 nyarán rendőrségi jogosítványokat (letartóztatás, házkutatás) kaptak a szolgálatok, majd szeptemberben külföldi „akciózásra” jogosították fel a Terrorelhárító Központot.
Mindez nem maradt következmények nélkül a magyar szolgálatok nemzetközi kapcsolataiban sem. Magyarország ma súlyos bizalomhiánnyal küzd nyugati – legalábbis európai – szövetségeseinél.
Eközben a gyakorlati politikai együttműködés esetei láthatók a hatalom magyarországi birtokosai és az orosz titkosszolgálatok között. A kínai titkosszolgálati vezetéssel pedig megtörtént a legmagasabb szintű politikai és szakmai kapcsolatfelvétel. A fentiek további következménye az elhárítás meggyengülése: az ország titkosszolgálati átjáróházzá vált.
***
A parlamenti választás közeledtével a NER egyre jobban kapaszkodik a hatalmába. Felhasználhatja erre a titkosszolgálatokat? A magyarokat és/vagy az oroszokat? A hazaiakat csak óvatosan. Itt ugyanis nem sikerült olyan mértékű „rendszerváltást” elérni, mint a külügyben. Legfeljebb akkor próbálkozhatnak ezzel, ha ún. „fehér-papíros módszerrel” teszik: a leglojálisabbakat bevonva, dokumentálás, azaz hivatalos jóváhagyás és iktatás nélkül. A kiszivárgás kockázata így nagy lenne.
Az oroszokkal más a helyzet. Olyan megoldások kerülhetnek szóba, amelyek alkalmat adnak a jelenlegi „veszélyhelyzet” szükséghelyzetté (belső fenyegetés), vagy szükségállapottá (külső fenyegetés) emelésére. Az előbbire lehet példa egy ügy fabrikálása, amelyben például a Tisza Párt az internet felhasználásával „beavatkozik a választási kampányba” és ehhez „ukrán segítséget vesz igénybe”. Az utóbbi pedig lehetne valamilyen határ menti diverzáns „ukrán provokáció” vagy atrocitás a kárpátaljai magyar kisebbség ellen.
Medián: A magyarok 83 százaléka tart elképzelhetőnek külső befolyást a választásokba, a többség Oroszország irányából – Az unió részéről jelentkező…
***
A szolgálatok csak egy politikai, a jogállamiságot helyreállító rendszerváltással formálhatók vissza újból állambiztonságiból nemzetbiztonságiakká. Új nemzetbiztonsági törvényre van szükség, amely valamennyi szolgálatot egységes jogállami ellenőrzés alá helyezi mind a törvényhozás, mind a bírói és a végrehajtói hatalom részéről.
A megváltozott hazai és nemzetközi feltételek megszabta feladatrendszer, az átalakult modus operandi az alapja a kívánatos titkosszolgálati struktúrának.
Nem a jelenlegi szervezetek között kell elosztani a feladatokat. Az új geopolitikai, geoökonómiai és globális kihívások (terrorizmus, extremizmus) szabják meg a struktúrát; a hagyományos, külön szolgálatokba szervezett feladatokat (hírszerzés-elhárítás) és szervezeteket (polgári-katonai) az új feladatokhoz kell igazítani.
Egy egyszerűbb struktúrához szükséges a jelenlegi szolgálatok feladataiban meglévő párhuzamosságok kiküszöbölése, és ezzel az erőforrások hatékonyabb felhasználása. Megszüntetendő a Szuverenitásvédelmi Hivatal, a Nemzeti Információs Központ. A Terrorelhárító Központ feladatai felosztandók a szolgálatok és a rendőrség között.
További elengedhetetlen feladat a bizalom és az együttműködés helyreállítása az európai szövetséges szolgálatokkal. Mint ahogyan újjáépítendő a hazai kémelhárítás, valamint a kiberbiztonsági rendszer is.
***
A demokrácia visszaszorulóban van az egész világon. A nagyhatalmakat a demokratikus szabályok csak akadályozzák érdekeik érvényesítésében. Az Egyesült Államok is beállt ebbe a nagyhatalmi sorba. Európa, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Korea, Japán, Brazília maradtak a demokrácia szigetei a világban. Súlya alapján Európán és demokratikus szövetségesein múlik, fennmarad-e a demokrácia a világban.
Az Orbán-rezsim ezzel szemben a diktatúrákat és autokráciákat választotta. Az áprilisi választás tétje, hogy – Európában elsőként – egy ország képes-e a tekintélyuralomról visszatérni a demokratikus útra. És példaértékű abban a tekintetben is, hogy képes-e visszaalakítani állambiztonsági szolgálatait nemzetbiztonságivá.
Megjelent a Népszava Szép Szó rovatában 2026. január 4-én.
