A Szabad Európa cikke.

Elemzők szerint az orosz földgázexport további idei csökkentése miatt Európában jövő télen nem lehet elég energia, és az egekbe szökhetnek az árak

A jó szerencse is segített az EU-nak feltölteni földgáztárolóit, és ezzel elhessegetni ezen a télen az áramkimaradásoktól és a fagyos otthonoktól való félelmet. A következő tél nagyobb hideget hozhat, különösen ha Moszkva leállítja a vezetékes gázexportot – de az elemzők véleménye szerint hosszabb távon Oroszország lesz az, aki ráfázik.

Az Európai Unióban ezen a télen a jó szerencsének, a kellemes időjárásnak és a gyors cselekvésnek köszönhetően elmúlt a rendszeres áramkimaradásoktól való félelem, amit az ukrajnai háború közepette az orosz energiaexport visszafogására tett lépések váltottak ki.

Az októberi és novemberi enyhe fűtési szezonkezdet lehetővé tette az EU számára, hogy csökkentse a földgázfogyasztását, és több tüzelőanyagot tároljon el a téli hónapokra. Eközben a Covid-zárlatok miatt visszaesett kínai kereslet lehetővé tette azt is, hogy az Ázsiába tartó cseppfolyósítottföldgáz- (LNG) tartályhajókat átirányítsák az unió felé.

Az EU tisztviselői is szerepet játszottak azzal, hogy a csökkenő ellátás ellensúlyozása érdekében a fogyasztás csökkentésére, a hatékonyság javítására és az alternatív energiaellátás fellendítésére ösztönözték az országokat.

A szerencse azonban forgandó lehet. Elemzők szerint amennyiben Európának jövőre nem lesz ugyanilyen szerencséje, emellett Oroszország tovább mérsékli a földgázexportot, a kontinens jövő télen elégtelen energiaellátással és az egekbe szökő árakkal szembesülhet.

„Amennyiben az Oroszországból az Európai Unióba irányuló csővezetékes import 2023-ban nullára csökken, és a kínai LNG-kereslet visszaáll a 2021-es szintre, az Európai Unió 2023-ban komoly kereslet-kínálati szakadékkal szembesülhet” – áll a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) december 12-i jelentésében.

„Rövid távon Európa nehéz helyzetbe került” – írta novemberben a Politico oldalán Agathe Demarais, az Economist Intelligence Unit globális előrejelzési igazgatója, hozzátéve, hogy a helyzet jövő télen tovább romolhat.

„Hosszú távon azonban Oroszország egyszerűen nem nyerheti meg az energiaháborút” – írta.

Az IEA becslése szerint az EU gázhiánya 2023-ban akár 57 milliárd köbméter is lehet, ami az előre jelzett kereslet közel 15 százaléka, bár az IEA szerint a jelenleg végrehajtott intézkedések – például új nap- és szélerőművek – 27 milliárd köbméterre csökkenthetik a hiányt.

Az IEA becslése szerint az EU képes lenne fedezni a további hiányt is, ha azonnal további százmilliárd eurót fektetne be az alternatív energiaprojektek bővítésébe és az energiahatékonyság növelésébe.

A földgázt nagyrészt otthonok és épületek fűtésére, erőművek működtetésére és ipari folyamatokhoz, például műtrágyagyártáshoz használják. A hiány magas és ingadozó energiaárakhoz vezetne az EU-ban, ami az ipari és háztartási kereslet csökkenését és energiakorlátozásokat idézne elő.

Néhány ország már rendelkezik készenléti tervvel arra az esetre, ha válsághelyzet alakulna ki.

Sok múlik azon, hogy a Kreml végül mit lép – vagy nem lép.

Hatvantól a nulláig

Oroszország eddig az EU legnagyobb földgázszállítója volt, 2021-ben az unió keresletének közel negyven százalékát fedezte, ami Moszkvának óriási befolyást biztosított az EU energiaszektorára.

Ezt a hatalmat gyorsan ki is használta, miután februárban nagyarányú ukrajnai inváziót indított. A blokkba irányuló gázexport erőteljes visszafogásával és az árak rekordmagasra tornászásával igyekezett aláásni a Nyugat egységét és a Kijevnek nyújtott támogatást.

Az előrejelzések szerint a vezetéken keresztül az EU-ba irányuló orosz földgázexport idén mintegy hatvanmilliárd köbméterre csökken, szemben a tavalyi 140 milliárd köbméterrel és a 2019-es, Covid-korszak előtti közel kétszázmilliárd köbméterrel.

Oroszország 2023-ban tovább csökkentheti az Európába irányuló gázexportot (archív fotó)
Oroszország 2023-ban tovább csökkentheti az Európába irányuló gázexportot (archív fotó)

A Moszkva és a Nyugat közötti évtizedek óta legrosszabb viszony ellenére Oroszország még mindig szállít gázt az EU-ba az Ukrajnán és Törökországon keresztül futó vezetékeken, miközben LNG-t is szállít az unióba.

Egyes szakértők azonban attól tartanak, hogy az orosz vezetékes export tovább csökkenhet vagy 2023-ban teljesen leállhat, és Európa kénytelen lehet valósággal vadászni a gázra egy olyan világban, ahol korlátozottak a lehetőségek.

Az IEA szerint Oroszország jelenleg egy évre kivetítve mintegy 25 milliárd köbmétert szállít az EU-ba. Ennek mintegy kétharmada Ukrajnán keresztül érkezik, ahol továbbra is heves harcok dúlnak.

„Az ukrán gázvezetékkel kapcsolatban, úgy gondolom, fennáll a véletlen vagy szándékos károkozás veszélye” – mondta Nadia Kazakova, a londoni Renaissance Energy Advisors elemzője a Szabad Európának.

Szerinte a Törökországon keresztül történő orosz export folytatódni fog, hacsak a Kreml úgy nem dönt, hogy politikailag és katonailag célszerű az EU-ba irányuló gázvezeték teljes leállítása.

„Addig fognak szállítani, amíg Ukrajnában mindent be nem vetnek” – mondta.

Chris Weafer, a moszkvai székhelyű Macro Advisory oroszországi energetikai szakértője elmondta: nem számít arra, hogy Oroszország tovább csökkenti az Európába irányuló gázmennyiséget, mert szüksége van a pénzre, és a vezetékes gázt az infrastruktúra hiánya miatt nem tudja más piacokon értékesíteni.

Oroszország 2022-ben a nyersanyagárak emelkedésével hatalmas exportbevételekre tett szert, de a pénz nagyrészt a háború finanszírozására ment el, amely immár rizenegyedik hónapja tart, és nem látszik a vége.

Moszkva 2023-as exportbevételeinek kilátásai lényegesen rosszabbnak tűnnek. Az olaj, Oroszország fő exportárucikkének ára a márciusban elért 130 dolláros csúcsról már alig nyolcvan dollár fölé, azaz közel egyéves mélypontjára zuhant.

Oroszország a nyugati szankciók miatt a piaci árhoz képest jelentős árengedménnyel értékesíti olaját.

Ki enged előbb?

Elina Ribakova, a washingtoni székhelyű Nemzetközi Pénzügyi Intézet közgazdásza szerint a kőolaj és finomított termékek exportja az orosz szövetségi költségvetés idei bevételeinek mintegy 34 százalékát tette ki, a gázé pedig mintegy tíz százalékát.

Oroszország várhatóan 2022-ben és 2023-ban egymás után két százalék körüli költségvetési hiányt fog elkönyvelni, ami arra kényszeríti a Kremlt, hogy az úgynevezett esős napokra gyűjtött alapját használja fel a hiány fedezésére.

Oroszországnak „legalább a jelenlegi szintű gázexportra lesz szüksége, mert meg kell próbálnia a költségvetési hiányt a lehető legalacsonyabban tartani” – mondta Weafer a Szabad Európának.

De a függőség még mindig mindkét irányba hat, legalábbis egyelőre.

Európának és Oroszországnak „idén sikerült csökkentenie az egymástól való gázfüggőséget, de a mennyiségek most kritikus szintre csökkentek – mondta Weafer. – Egyikük sem engedheti meg magának, hogy az Oroszországból Európába irányuló gázmennyiségek tovább csökkenjenek 2023-ban és valószínűleg 2024-ben is.”

Az EU 2022-ben valójában több orosz LNG-t importált, mint előző évben, miközben az orosz vezetékes gáz alternatíváinak megtalálásával küzdött.

„Az Oroszországból származó LNG politikailag elfogadhatóbb Európa számára (…) lehetővé teszi Brüsszelnek, hogy azt mondhassa, hogy vannak lehetőségei, és nincs kitéve az orosz kockázatnak. A valóság azonban nem ilyen egyértelmű” – jelentette ki Weafer.

Az EU a nyolcvanmilliárd köbméteres orosz gázszállítás elmaradását nagyrészt úgy fedezte, hogy több LNG-t importált az Egyesült Államokból és a Közel-Keletről, szénre váltott, és növelte az energiatakarékosságot.

Az IEA szerint azonban a megugró energiaárak mintegy tízmilliárd köbméter ipari keresletcsökkenést okoztak.

LNG-verseny Kínával

Az orosz vezetékes gázszállítások csökkenésének ellensúlyozására az EU 2022-ben mintegy ötvenmilliárd köbméterrel több LNG-t importált. Ez sokkal nehezebb lett volna, ha Kína nem zárja le a gazdaságát a Covid elleni küzdelem miatt.

Kína 2016–2021 között több mint háromszorosára növelte LNG-vásárlásait, így tavaly a világ legnagyobb importőre lett az üzemanyagból. Az előrejelzések szerint 2022-es importja még magasabb lesz, de a leállások végül húszmilliárd köbméterrel csökkentették a keresletet, lehetővé téve az LNG-szállítmányok átirányítását az EU-ba.

Európa 2023-ban talán nem lesz ilyen szerencsés. Kína feloldotta a lezárásokat, és LNG iránti kereslete visszatérhet a 2021-es szintre, ami szakértők szerint versenyt eredményezhet Európával a spotszállítmányokért.

„Elképzelhető, hogy Európa küszködni fog, hogy elegendő mennyiségű LNG-t vonzzon a tárolók feltöltéséhez a következő tél előtt” – mondta Carlos Diaz, az oslói székhelyű Rystad Energy elemzője a Szabad Európának.

Vlagyimir Putyin orosz elnök (balra) és kínai kollégája, Hszi Csin-ping a gáz- és infrastrukturális projektekről szóló megállapodások aláírása előtti ünnepségen Sanghajban 2014-ben
Vlagyimir Putyin orosz elnök (balra) és kínai kollégája, Hszi Csin-ping a gáz- és infrastrukturális projektekről szóló megállapodások aláírása előtti ünnepségen Sanghajban 2014-ben

Diaz szerint a helyzetet tovább rontja, hogy 2023-ban a nem orosz vezetékes vagy LNG-ellátás alig fog növekedni.

Norvégia, Azerbajdzsán és az észak-afrikai országok, az EU-ba irányuló vezetékes gáz kulcsfontosságú exportőrei már most is teljes kapacitáson vagy annak közelében működnek – mondta. Az Egyesült Államok és Katar pedig még két évig nem indít jelentős új LNG-exportprojekteket.

Az EU 2023-ban a vízenergia-termelés növelése révén ellensúlyozhat némi földgázigényt, de a remények, hogy az atomenergia is fellendül, nem biztos, hogy valóra válnak – vélte Diaz.

Az EU fogyasztása erősen időjárásfüggő – fejtette ki –, így az, hogy mennyire lesz nehéz a helyzet jövő télen, attól is függ, hogy mennyire lesz meleg vagy hideg az idei tél hátralévő része.

Az EU-ban a szokatlanul meleg ősznek köszönhetően decemberre nagy mennyiségű földgázt tároltak, bár a hónap későbbi részében bekövetkező, rövid ideig tartó hideghullám csökkentette a tartalékokat.

Minél alacsonyabb lesz a földgáztárolók szintje tavasszal, annál több üzemanyagot kell majd vásárolnia az EU-nak a szűkös kínálati piacon, hogy felkészüljön a 2023–24-es télre – mondta.

Ha a téli szezon hátralévő része normálisnak bizonyul, akkor az EU elegendő tárolt mennyiséggel fogja befejezni a fűtési szezont, „ami megkönnyíti a kényelmes szintre való feltöltést a következő tél kezdetére” – fejtette ki. Amennyiben a szokásosnál hidegebb lesz, az EU még nehéz kihívásokkal nézhet szembe.

„Még három hónap van hátra a télből, és a tárolók szintje gyors ütemben kezdett csökkenni, így még mindig nem biztos, hogy az idei tél olyan kényelmes lesz, mint amilyenre most egyesek számítanak” – mondta Diaz december 20-án.

Gázöngyilkosság

Mindenesetre, habár az elemzők szerint az EU rövid távon szenvedhet az energiaellátás csökkenésétől az ukrajnai invázióval kapcsolatos, Brüsszel és Moszkva közötti szembenállás miatt, hosszú távon Oroszország veszít majd.

„Moszkva zsarolása egyszer és mindenkorra meggyőzte az uniós országokat arról, hogy nem megbízható energiaszállító” – írta Demarais. Miközben Európa fokozza erőfeszítéseit, hogy csökkentse Moszkvától való függőségét, „kezd úgy kinézni a dolog, hogy Európának körülbelül három éven belül már nem lesz szüksége orosz olajra és gázra”.

Ez egy olyan jelentős változás, amit a Moszkva és a Nyugat között évek óta tartó feszültségek ellenére aligha lehetett volna megjósolni azelőtt, hogy Putyin február 24-én nagyszabású inváziót indított Ukrajna ellen.

„Oroszország gázüzlete Európában (…) most már szinte halott” – írta Thane Gustafson, a Georgetown Egyetem professzora – aki több könyv szerzője az orosz energiaiparról – egy december 12-i blogbejegyzésében.

Oroszország a hatvanas évek óta exportál gázt Európába. Ez a szimbiózisban élő kapcsolat túlélte a hidegháború mélységeit, a Szovjetunió 1991-es felbomlását és Moszkva piacgazdaságra való rázós átállását is.

A kétezres évekre Oroszország vezető európai földgázszállítói pozíciója évtizedekre biztosítottnak tűnt. Az 1999 végén hatalomra kerülő Putyin több mint kétszázmilliárd dolláros beruházást vállalt, hogy a távol-északi Jamal-félszigeten új földgázprojekteket indítson az Európába irányuló export céljával.

A gáz piacra juttatása érdekében, az Ukrajnán keresztüli tranzit elkerülésére több új exportvezeték építését rendelte el, köztük az Északi Áramlat 1 és 2 vezetéket Németország, valamint a TurkStream vezetéket Törökország irányába.

Ezek a beruházások segítettek Oroszországnak abban, hogy az elmúlt években több mint ötvenmilliárd dolláros éves európai gázexportbevételt generáljon. Mivel az európai saját gáztermelés csökken, úgy tűnt, hogy Oroszország továbbra is nagy hasznot fog húzni az EU-ba irányuló gázexportból.

„Az európai gázkereslet az előrejelzések szerint még legalább egy évtizedig tovább növekedett volna” – írta Gustafson –, de Putyin döntése az ukrajnai invázióról és az Európába irányuló gázexport ezt követő leállítása „egy generációra megtörte” az EU-nak a Kremlbe vetett bizalmát.

A háború felgyorsította Európa átállását a fosszilis tüzelőanyagokról a tisztább alternatívákra, aminek eredményeként öt év múlva Törökország marad az orosz gáz egyetlen vásárlója Európában.

„A végeredmény egyértelmű (…) Putyin nem egyszerűen gázöngyilkosságot követett el – írta Gustafson. – Az elmúlt fél évszázad enyhülését is eltörölte ezzel együtt.”

Szöveg: Todd Prince

Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.