Brezsnyev elvtárs telefonon hívja Kádár elvtársat a KB ülésen. Kádár természetesen azonnal felveszi, a többiek ezt hallják: Da, Brezsnyev elvtárs, da, igen, da, da, nyet, da, da-da, da. Daszvidanyija Brezsnyev elvtárs, daszvidanyija. Apró Antal hüledezve megkérdi: Mire mertél nemet mondani, Kádár elvtárs? A telefonközpontos szólt, hogy bonthatja-e a vonalat. – válaszolta Kádár.
Hát itten vagyunk a vicc születése után ötven évvel, és a mi igen demokratikus Viktorunk nagyjából ilyen viszonyban van a derék Putyin úrral. (A lengyelek szerint még ennél is bizalmasabban.) Közben ugyan hazánk EU-tag, meg NATO-tag, csak Vezénylő Tábornokunk maradt ruszki bérenc. (Hiába, azok a fránya kompromatok.)
Az ukrán helyzet megmutatja, amit régen sejthettünk, Magyarország miniszterelnöke – egykor szeretve csodált Viktor – muszkavezető. Azzal, hogy Putyin úr asztalhoz rendelte Moszkvába a támadás előestéjén, már sokat elárult. Azóta egyre nyilvánvalóbb. Mint akinek a fogát húzzák, úgy csatlakozik az egységes atlanti szankciókhoz, belengetve azok vétózását. A nagy utcai harcos tele gatyával okoskodik a konfliktusból való kimaradás szükségességéről, mintha bárki elvárná, hogy a legendás magyar víztisztító haderő verje el a ruszkikat Kijev alól. Természetesen magunk sem akarjuk, hogy hazánk belesodródjon a szláv testvérek pofozkodásába – hiszen ezek között minden saller jó helyre megy -, de az atlanti szövetségeseinket talán jobban kellene támogatni. Például itt az alkalom, hogy a ruszki gazdasági nyomulást visszafordítsuk szövetségi kötelezettségekre hivatkozva.
Többször éltünk a gyanúval, hogy a ’90-es rendszerváltás hátterét nem ismerjük, ezért nem tudható, hogy milyen arányú ruszki befolyást engedtek meg Magyarország felett az oroszoknak. Az viszont nyilvánvaló, hogy a szovjetek stikában nyomulva már bőven túlterjeszkedtek a számukra engedélyezett kvótán. Már nem csak a spájzban vannak, hanem övék a konyha és a nappali egy része is. Az ukrán konfliktus nemzetközi szankcióit kihasználva itt az idő a kiseprűzésükre. Az orosz kémbankot egy laza mozdulattal ki az ajtón a szarni készülő macska után. Paks II. felfüggesztve, amíg nem rendeződik a helyzet. (Szövetségi támogatással még nemzetközi bíróságon is nyerhető lenne az esetleges visszafizetés megtagadása.) Az egyiptomi vonatbeszerzés – amely valójában orosz biznisz magyar fedőcégekkel – stornó. Aztán a Putyin úr köreihez sorolt Rahimkulov tesók OTP-befolyását is elviheti a cica. A hévizi dácsatulajdonosok is kereshetnek maguknak új befektetést a festői Aral-tó mellett. I tak dalse. Egy szövetségi feladatait komolyan vevő országban ezeket a lépéseket laza csuklómozdulattal meg lehet oldani. Kapnánk a simiket, védelmünkre pedig az amcsi csapatokat. De nem, Viktor most nem akarja hazazavarni a ruszkikat, mint azt a legendás beszédében tette. Vajh, miért, elvtársak? Mi az oka? Mert a nemzeti érdek ezt diktálná.
Ám az is lehet, hogy van egy jó nagy csavar az egészben, és Viktor egy geci, izé, géniusz. Ha kitör valami háború bárkik között, nem kell költségekbe, véráldozatokba verni magukat a feleknek. Nincs más dolguk, mint odahívni a cseh, román és magyar küldöttséget. Ahová a csehek és románok állnak, azok fognak győzni. Amennyiben bárkiben kétely merül fel konfliktus ilyen eredményére vonatkozóan, ultima ratioként hívják be a magyarokat. Akihez mi odaállunk az a biztos vesztes. Kész. Egy puskalövés és emberáldozat nélkül meg van oldva a dolog, írhatják alá a békefeltételeket.
Nyugati szövetségeseink tudják ezt, ezért nézik el – és titokban támogatják – Viktor Putyinszopását. Majd kell nekik, hogy a magyarok miatt veszítsenek. Lószart, mama! Putyin úr tehát – hiába ravasz róka – ezt most benézte. Ha ismerné a magyar átkot, esze nélkül tuszkolná át Viktort az atlanti oldalra. Azok meg felbontatlanul adresszálnák vissza Putyin úrnak. Szépen elpingpongoznának, addig sem öldökölnének. Magyarország pedig gyönyörűen keresne a bolton. Hatalmas összegeket kapnánk azért, hogy csatlakozzunk a másik oldalhoz. Tiszta Ordító egér-effektus, de megérné. Hazánk pillanatok alatt kanyarban előzve hagyná el Ausztriát és lenne a világ legfejlettebb országa. Kinek olaja van, kinek tengere, ásványkincsei, nekünk vesztes történelmünk. Ideje lenne hasznosítani, itt az alkalom, Viktor!
Ha viszont nincs ez a mesterterv, vagy szeretnénk megtörve az átkot végre a győztes mellett állni, vagy csak betörlesztenénk egy picit az oroszoknak az elmúlt százhetven év szemétségeiért, akkor itt az idő kizavarni a ruszkikat a spájzból. Mert nekünk, magyaroknak – leszámítva a hazaáruló muszkavezetőket – elegünk van a házunkban zabráló oroszokból.
Elegem van blog
Forrás: Újnépszabdság