Eszmecsere az anyaméhben
– Mondd, te hiszel a szülés utáni létben?
– Hát persze. Kell lennie valaminek utána. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, amik később leszünk.
– Badarság, nincs élet a szülés után. Miféle élet lenne az?
– Nem tudom, de több fény lesz, mint itt. Talán a lábunkkal fogunk járni, és a szánkkal eszünk majd. Talán más érzékszerveink is lesznek, amelyeket most nem értünk.
– Ez abszurdum. A járás lehetetlen. És a szájunkkal enni? Nevetséges! A köldökzsinór táplál és lát el mindennel, amire szükségünk van. De a köldökzsinór olyan rövid. A szülés utáni élet logikusan kizárható.
– Talán már nem lesz szükségünk erre a köldökzsinórra…
– Badarság. Ráadásul, ha van élet, akkor miért nem jött még vissza onnan senki? A szülés az élet vége, és a szülés után nincs más, csak sötétség, csend és feledés. Ez nem vezet sehová.
– Hát, nem tudom, de biztosan találkozunk majd Anyával, és ő majd gondoskodik rólunk.
– Anya? Te tényleg hiszel Anyában? Ez nevetséges. Ha Anya létezik, akkor hol van ő most?
– Mindenütt ott van körülöttünk. Körülvesz minket. Mi belőle vagyunk. Benne élünk. Nélküle ez a világ nem létezne és nem is létezhetne.
– Nos, én nem látom őt, tehát csak logikus, hogy nem létezik.
– Néha, amikor csendben vagy, és összpontosítasz és figyelsz, érzékelheted a jelenlétét, és hallhatod szerető hangját, amint szól hozzád.
Forrás: Grow.
