Akkoriban, 1930 táján, csak azt tudtam róla, hogy olyan marxista művelődési intézmény, amelynek híre ment az egész országban. Két és fél éves működése az 1929–1932-es nagy gazdasági válság idejére esett. A föld alá kényszerített kommunista párt kereste a legális megnyilvánulás formáit, és Nagyváradon, ahol a Dolgozók Blokkja révén kommunisták is beleszólhattak a közélet alakításába, baloldali értelmiségiek haladó szellemű művelődési programot dolgoztak ki – a magyar dolgozó ifjúság számára is. Ennek nyújtott szervezett keretet a szabadegyetem.
Sándor János doktor, a nagyváradi szabadegyetem szellemi atyja és szervezője ma, nyolcvanöt évesen is, szellemi frisseségének teljében levő szálegyenes, mozgékony ember. Kérésemre, hogy mesélje el emlékeit, elébb hellyel kínál, míg ő állva marad. A sebészfőorvos beidegződése lehet. Szavai nyomán kultúrhistóriánk egyik alig ismert fejezete bontakozik ki.
A szabadegyetemet – kezdetben szabad-lyceum – kommunisták és más haladó értelmiségiek összefogása társadalmi-politikai szükségesség parancsára hozta létre. A kezdeményezést felkaroló értelmiségiek a haladó szellemű irodalom és tudomány terjesztését tűzték ki közvetlen céljukul, amikor egy olyan – tudtukkal vagy anélkül –, a kommunista párt irányítása alatt működő művelődési intézményt alapítottak, amely, ha olykor burkolt formában is, de egyértelműen szolgálta a tömegnevelést és valósította meg a maga elé tűzött programot.
A szabadegyetem első előadásait a Kereskedelmi Csarnok nagytermében tartották, majd hamarosan – mivel a polgármester nem gördített eléje akadályt – átköltöztek a bérmentve kölcsön kapott városházi nagyterembe.
Az első előadást Sándor János doktor tartotta Ady és társai címen. Az érdeklődők alig fértek be a terembe. A sikeren felbuzdulva elhatározták, hogy két hetes rendszerességgel, vasárnap délutánonként tartják meg a vitával egybekötött előadásokat. Az elsőt továbbiak követték: Kursinszky Kálmán a kiváló, történelmi materialista felkészültségű tanár Az ipari forradalom és hatása a társadalmi osztályok kialakulására címen tartott előadást; Az ökrösszekértől a Zeppelinig címen a közlekedési eszközök fejlődéséről beszélt Eichner Ernő városi mérnök, a kérdés szakavatott ismerője; Az ifjúság és a ma problémái című vitát két előadó vezette be.
Hamarosan a városháza nagyterme is szűknek bizonyult. Sok érdeklődő az előcsarnokban rekedt. A tolongás elkerülésére a terem befogadóképességének megfelelő számú helyjegyet bocsátottak ki, csekély belépti díj ellenében. Ez utóbbi szintén hasznosnak bizonyult. Kezdetben ugyanis a szervezésen kívül az adminisztrációt is egymaga Sándor János doktor végezte. A nagyon gyorsan jogi személyiséggé lett művelődési intézmény folyó ügyeinek az intézésére állandó alkalmazottat kellett felvenni, akinek a fizetését a befolyt összegből fedezték.
Az új, 1930-as év a háborús veszély növekedését,az elmélyülő gazdasági válságot és a fasizmus előretörését hozta Európa számára.
A szabadegyetem második évfolyamának első előadása a fajok kérdéséről szólt, a másodikat Sándor János tartotta Jó üzlet a háború címen. A fegyvergyárosok véres szövetségének mozgatóerőit áttekintő előadás címe minden bizonnyal az akkoriban közkézen forgó Bertrand Russel-könyv, a Rossz üzlet a háború parafrázisa volt.
Az előadások címét és időpontját minden második szombaton a Nagyvárad című napilap hírrovatában közölték. A lap olykor a legális propaganda hatásos eszköze volt. így például 1930. április 4-én a Nagyvárad a következőket írta:
„A szabadegyetem előadássorozata, amely néhány hónappal ezelőtt néhány nagyváradi intellektuel kezdeményezésére indult meg és nagyon szép sikereket könyvelt el – az első ciklusa vége felé közeledik. Még egy-két előadás következik soron, aztán pedig csak ősszel folytatták az előadássorozatot. A szabadegyetem rendezői még egyszer meg akarják szólaltatni az ifjúságot, és még egy ifjúsági előadást vettek tervbe. A rendkívül érdekes és ma különösen aktuális téma már önmaga kizárja azt, hogy a vita esetleg elfajuljon, vagy mellékvágányra kerüljön. A pajtásházasság rendszerét fogja ismertetni, nem annyira a gyakorlati vagy elméleti tudományosság szempontjából, mint inkább az ifjúság meglátásait kívánja tükrözni. A vitában természetesen mindenki részt vehet, sőt kívánatos is, hogy minél többen fejtsék ki álláspontjukat, különösen a fiatal lányok közül. A vitát semmi esetre sem halasztjuk el.” A beharangozót másnap a szokott rövid hír követte, amitől a burkolt szöveg világosabbá vált. Alapos meggondolás késztette a szabadegyetem vezetőit arra, hogy ifjúsági előadással zárják az évet: az előre látható vita által felvert por a nyári szünetben leülepedhet…
A beígért új előadássorozatot november 9-én Silbermann Jenő doktor előadása nyitotta. A Korunk ismert munkatársa a finánckapitalizmus válságáról beszélt. A növekvő országos hírnévnek örvendő szabadegyetemen ezután mind gyakrabban leptek fel kolozsvári, brassói, temesvári és aradi előadók is, a Korunk munkatársai vagy a Korunk baráti köréhez tartozó előadók. Az első kolozsvári vendégelőadó Diamant Izsó volt. A munka és a technika a művészetben címen tartott előadást. A képzett szociológus tisztsége – az ország egyik legnagyobb nehézipari gyárának volt a vezérigazgatója – leszerelte a szabadegyetemet ellenséges érzülettel figyelő körök gyanúját.
Általában a legális és illegális tevékenység rugalmas összeegyeztetése arra késztette a szabadegyetem vezetőségét, hogy megfontoltan állítsa össze a programot és az előadók névsorát. így például Silbermann doktor említett előadása után nyomban egy színházművészeti előadást iktattak műsorba. Diamant Izsó után pedig Tarnóczy Lajos bihari református esperest kérték fel előadónak. Róla ezt írta a sajtóhírverés: „magyarságát össze tudta egyeztetni az emberi haladás gondolatával, törhetetlen, meg nem alkuvó harcosa az emberiség igazságába vetett hitének. Papi mivolta nem gátolta őt sohasem abban, hogy tollal, szóval harcoljon a nagy gondolatokért, a haladásért, hogy felvegye a küzdelmet a maradiság, a beágyazott önkény és reakció ellen.” Előadásának címe A társadalmi fejlődés és annak akadályai volt, alapmondanivalója pedig az, hogy a társadalom fejlődése törvényszerűen a kollektivizmushoz vezet. 1931 januárjában az előadók között két ideggyógyász is szerepelt. A nagyváradi Erdész István doktor a házaséletről és az idegességről, a kolozsvári Elekes Miklós doktor az ifjúság szexuális problémáiról beszélt. A hónap végén ismét Silbermann Jenő doktor előadása következett a bankuralomról.
A szabadegyetem reakciós ellenzői ekkor támadásba lendültek. Már korábban, Tarnóczy Lajos esperes előadása után sebtében másik szabadegyetemet alapítottak Érmihályfalván, ahol ugyancsak egy református esperest szólaltattak meg – egyenesen a szocializmus ellen. A reakció első hadüzenete volt ez, amit később több és élesebb követett. A váradi szabadegyetem ellenségei mind bátrabban ágálhattak, hisz olyan szelek jártak, amelyek májusra – aparlamenti választások előtt – elseperték a város éléről azt a választott tanácsot, amelyben a forradalmi munkásság küldöttei is törvényesen hallathatták szavukat. Ennek a hadjáratnak egyik szócsöve egyenesen az államellenesség hamis vádját emelte egy kisebbségi kérdésről még el sem hangzott előadás ellen. Hegedűs Nándor, az előadó, újságcikkben foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy mennyire elfajultak a sajtóviszonyok, ha már az előadás megtartása előtt elferdítve közölhették azt, amiről az előadásban szó lesz.
A szabadegyetemet ezek a támadások nem gyengítették meg. Ellenkezőleg: kiszélesítette tevékenységi körét, üzemlátogatásokat szervezett. Az első, tanulmányi kirándulásnak nevezett üzemlátogatást, amely az értelmiség, az ifjúság és a munkásság nemzetiségi különbségre való tekintet nélküli közeledését szolgálta, 1931. április 24-én Kursinszky Kálmán vezette a Dreher sörgyárba. A második kirándulás színhelye a Phöbus vasgyár volt.
A szexuális felvilágosító ciklus keretében a nyárig elhangzott még Sándor János doktor záróelőadása a nő felszabadulásáról, majd Kursinszky Kálmán értekezése közgazdasági előadássorozatot nyitott meg. Tárgya: a nyersanyagok gazdasági, világpolitikai szerepéről, különös tekintettel a túltermelési és fogyasztási válságra; utána Turnovszky Sándor marosvásárhelyi ügyvéd előadása következett a polgári demokrácia válságáról. A beharangozó az előadót kitűnő szociológusként mutatta be, eszmefuttatásának a témáját pedig „a legérdekesebb és a legaktuálisabb közjogi és politikatudományi” kérdésként értékelte.
1932-ben a nagyváradi szabadegyetem működésének harmadik és utolsó évébe lépett. Népszerűsége nőtt, sokasodtak barátai, de szaporodtak ellenfelei is, s a betiltás veszélye egyre inkább fenyegette. Tabéry Géza előadása, Az újságíró mint bérmunkás a megalkuvó sajtómunkásról szólt. Meghirdetésekor a szabadegyetem vezetősége figyelmeztette a hallgatóságot, hogy közbeszólásoktól és politikai nézeteinek kinyilvánításától „tartózkodni szíveskedjék, mert ellenkező esetben a szabadegyetem működése elé gördít akadályokat”.
Amikor Gaál Gábor jött előadást tartani, akkora tömeg gyűlt össze a városházán, hogy nemcsak a terem és az előcsarnok, de még a lépcsőház is megtelt érdeklődőkkel, s az előadó alig tudott bemenni a terembe. Gaál tréfásan meg is kérdezte Sándor Jánost: ugyan bizony arra lesz kárhoztatva, hogy helyszűke miatt a lépcsőházban tartsa meg az előadását?
A Korunk baráti köréhez tartozó Róth Marcell sebész, egyetemi magántanár A társadalom struktúrája és a nevelés címen a nevelés társadalmi válságáról, a társadalomban és a pedagógiában feszülő belső ellentétek harcáról beszélt. Kahána Ernő doktor brassói orvos 1932 februárjában egyetlen nap két előadást tartott. Délelőtt egy kóreset bemutatása kapcsán Hogyan gyógyít az individuál-pszichológia címen olyan tudományos tényanyagot dolgozott fel, amely nem csupán újdonságot nyújtott ismeretanyagában, hanem témájával is „ellensúlyozta” délutáni előadása politikai jellegét: A dialektikus materializmus a gyakorlatban. Ez már leplezetlen marxista ismeretterjesztés volt. A város reakciós körei, amelyek már addig is felfigyeltek rá, hogy a legkülönbözőbb témájú és című előadásokat egyformán áthatotta a harcos marxizmus szelleme, ezúttal jó okot láttak arra, hogy harcukat fokozzák. Rendelkezésükre álltak a premontrei rend kezében levő lapok, a Tiszántúl és a Hitéleti közlöny. És a város polgármesterénél is feljelentették a szabadegyetemet, hogy „kommunista propagandát” folytat. A polgármester hivatta Sándor János doktort, és érdeklődött, miféle előadásokat tartanak, s be tudná-e mutatni az inkriminált szöveget? Sándor János még aznap éjjel írt egy olyan „Kahána-előadást”, amiben semmi kivetnivalót sem találhattak. A polgármester elolvasta, tetszett neki, s megjegyezte, hogy úgy látszik, igazságtalanul támadják őket.
A valódi előadás, tehát Kahána Ernő szövege megjelent brosúra alakban magyarul is, román fordításban is, a hatóságok azonban elkobozták és megsemmisítették. Kahána Ernő doktornak a szó szoros értelmében a föld alatt sikerült megőriznie egy-egy példányt, amelyekről e sorok írója fotókópiákat készíttetett, amelyeket az Akadémiai Könyvtár a ritkaságai között őriz.
Ugyanakkor történt, hogy egy szatmári jezsuita szerzetes felkereste Sándor Jánost azzal, hogy ő is szeretne előadást tartani a szabadegyetemen. A felajánlott előadás címét azonban nem lehetett a szabadegyetem programjába iktatni. A szerzetes válaszul vasárnap a nagyváradi Szent László templomban intézett kirohanást a szabadegyetem ellen. A Hitéleti közlönyben pedig mind ő, mind a polgármesterhez az említeti feljelentést eljuttató K. K. éles támadást intézett a művelődési intézmény ellen. Sándor János az érvényben levő sajtótörvényre támaszkodva, amely kötelezte a lapokat a válaszcikkek közlésére, ugyanott, a Hitéleti közlönyben fejtette ki ellenvéleményét. Valóságos sajtópárbaj alakult ki a lapban. Nagy érdeklődés követte a vitát. Közben a város vezetőségéhez újabb beadvány érkezett, amelyben kérték, hogy vonják meg a városházi nagyterem használatának jogát „a felforgatóktól”. Az újabb feljelentésre Tabéry Géza a sajtóban válaszolt, szégyenteljesnek minősítette egy tudományos egyesület támadását.
Ebből a csatából is győztesen került ki a szabadegyetem. Népszerűsége nőtt, tevékenysége pedig nyelvtanfolyammal bővült. Beiratkozott hallgatóinak száma már az induláskor kilencszáz körül volt, s a tanügyi hatóságok engedélyezték a nyelvtanfolyam megtartását.
Két és fél évig eredményesen működött a szabadegyetem. Anyagi nehézségei sem voltak, a begyűlt díjakból a váradvelencei proletárnegyed árvízkárosultjait segítették.
1932 tavaszán azonban Ghica liberális párti főispán hivatta Sándor János doktort. Közölte vele, hogy tudomása szerint szabadegyetemi előadások címen titkos kommunista agitációt folytatnak. Börtönnel fenyegette a köztiszteletben álló sebészt, az előadásokat pedig betiltotta. A nyelvtanfolyam élte csak túl ideig-óráig az anyaintézményt.
Megjelent A Hét V. évfolyama 5. számában, 1974. február 1-én.