Víz görgette, lekerekített formájú kövek – a látni tudó szem sok mindent felismer bennük. Brâncuși szűkebb pátriájának patakjai gazdagok az ilyen természet alkotta művekben. Nehezen képzelhető el, hogy éppen a fogékony művész figyelmét kerülték volna el. Sokkal valószínűbb, hogy nemcsak feltűntek neki, de egész művészi szemléletét, alkotását termékenyítően befolyásolták.
A víz, a teremtő őselem. És a tojás, az eredet sugallata. A tojásdad forma Brâncuși művében a még felismerhető, arcvonásaiban érzékeltetett fejtől a puszta ovoid fejformáig óriási szerepet játszik. Ha erre gondolunk, nem is annyira fantasztikus az, hogy Sanford Hohauser építészt a tojásdad remekmű tengerparti nyaralótervezésére ihlette. A terv 1956-ban készült, egy évvel Brâncuși halála előtt, s így feltételezhető, hogy a nagy román szobrásznak tudomása volt róla, talán látta is a makettet, amelynek az ötlete a kis márvány tojásból fakadt, talán még az építészt is ismerte, akinek a fejében a gondolat megfogant a tojásról a sziklás tengerparton, tojásról, melyben ember lakhat.
Fantasztikus építészet (Phantastische Architektur) a kötet címe, amit szerzői, Ulrich Condrads és Hans G. Sperlich azzal acéllal szerkesztettek, hogy az emberi fantázia ritka tüneményeit festményben, szoborban, technikai műben és épületben felmutassák. Vallomásuk szerint, nem akarják könyvükben kétségbe vonni a modern építészet kialakult formalátomását, sem pedig azt valami másféle építészet javára kijátszani. Ők csupán a fantáziájukat kergető különböző művészek műveiből válogattak. A bemutatott makettek azonban többnyire kellemetlen borzongást váltanak ki, és valójában szembeszökően fantáziátlanok. Akad közöttük olyan is, amely minden eredeti elgondolás híján, nyomasztó barokk mintákhoz tér vissza. Mintha csak a Didier Barrat és Francesco de Nome közös nápolyi műtermében Monsú Desiderio álnéven festett „Szodoma pusztulásá“-nak a változatait látnánk némi cseppkő-kombinációk hozzáadásával. Ezeken kívül néhány kacsalábon – ha nem is forgó, de indokolatlanul álló – tömbház szegi az ember kedvét.
Ekkor – mintha mindez csak a kellemes meglepetés előkészítését szolgálná – találkozunk a tengerpart magas sziklái közé ágyazva a tojás alakú nyaralóval. A makett több nézetben (tengerpart felől, hátulról, felül-nézetből és keresztmetszetben) kétséget kizáróan Brâncuși szellemét sugallja, amit a szobrász művének, a márvány ovoidnak az ott szereplő fényképe is igazol. Tervezője azt mondja, hogy célja – tudatos kísérlet az építészet és a szobrászat egységbe olvasztására.
Másrészt azonban olyan szobrászati művet akart alkotni, amiben lakni lehet, és ami kívülről és belülről egyaránt a térplasztika élményével hat. Így jött létre Brâncuși márványtojásából a tenger végtelenségébe illeszkedő ovoid nyaraló.
Megjelent A Hét II. évfolyama 46. számában, 1971. november 12-én.
Kiemelt kép: Brâncuși A tojás
