1. Gdanskban született 1957-ben, apja ács, anyja ápolónő volt. Részben kasub(!) származású. Nem számított jó gyereknek, saját bevallása szerint igazi huligán volt, aki gyakran keveredett verekedésekbe, nem ritkán véresen ment haza. A gdanski egyetemen történész diplomát szerzett.
2. Szülővárosa, Gdansk egyben a Szolidaritás bölcsője és központja volt, és ez őt sem hagyta érintetlenül. A hajógyári munkások 1970-es felkelése idején tanúja volt, ahogyan rendőrök és katonák lőnek a tiltakozókra. 13 éves volt ekkor, és ráadásul tök egyedül volt otthon, mert apja betegsége, anyja pedig a munkája miatt volt kórházban. Az élmény mély nyomokat hagyott benne. Egyetemistaként csatlakozott a Szolidaritáshoz, az 1981-es nagy sztrájk idején, már újságíróként, kaját vitt a sztrájkoló munkásoknak. A rendkívüli állapot kihirdetése után kirúgták az állásából, majd a lakásából is kilakoltatták, éppen terhes feleségével. Később börtönbe került, de nem sokáig: éppen a bebörtönzése után hirdetett amnesztiát a politikai elítélteknek Jaruzelski tábornok, így mindössze három napot volt a rács mögött. „Szerencsés ördög vagyok, megtapasztaltam, mit jelent a börtön, de nem kellett szenvednem”, mondta erről.
3. A rendszerváltás után politizálni kezdett, több pártban is megfordult, de nem került gyorsan az első vonalba. Huszonhat év után, 2005-ben köztársaságielnök-jelölt lett, de kikapott Lech Kaczynskitől, jelenlegi riválisa ikertestvérétől. Két évvel később, 2007-ben azzal vágott vissza, hogy a másik fivért, vagyis Jaroslaw Kaczynskit verte meg a parlamenti választáson. Miniszterelnök lett, és a megbízást korábbi riválisa, a vesztes testvére volt kénytelen átadni neki. Négy év múlva újra nyerni tudott, nem kis részben azért, mert határozott és ügyes gazdaságpolitikája eredményeként Lengyelország volt az egyetlen ország az EU-ban, ahol nem fordult recesszióba a gazdaság a 2008-09-es világváláság miatt. Ő volt az első lengyel miniszterelnök a lengyel rendszerváltás után, aki másodszor is nyerni tudott. (Elődei addig átlag tizenhárom hónapot töltöttek hivatalban.) Harmadszor már nem indult – valószínű nem is nyert volna –, mert nemzetközi karrierre váltott.
4. Az egykori kommunista országok politikusai közül ő érte el a legsikeresebb nemzetközi karriert. 2014-től öt évig volt az Európai Tanács elnöke. Ez az EU egyik legfontosabb, bár kevésbé látványos posztja, a tagállamok állam- és kormányfőinek rendkívül befolyásos testületét vezeti. A tisztségében egyszer újraválasztották, mindössze egyetlen ellenszavazatot kapott: csak saját országának miniszterelnöke szavazott nemmel. (Lengyel-magyar két jóbarát…) Nem volt könnyű időszak, akkor volt a Brexit, Trump megválasztása és, hát, hm, a jogállam eróziója meg az EU-ellenes populista demagógia virágzása egyes Kelet- és közép-európai országokban. 2019-től 2022-ig az európai jobboldali és konzervatív pártok szövetsége, az Európai Néppárt (EPP) elnöke volt. Ebbe az időszakba esett a Covid és a Fidesz úgynevezett önkéntes távozása (=kirúgása) a néppártból.
5. Meglehetősen ellentmondásos és egyben szimbolikus a kapcsolata Orbán Viktorral. A magyar miniszterelnököt – akinek mindig nagyon fontos volt Lengyelország, és a lengyel példa – barátjának tekintette. 2010-ben, első kétharmados győzelmét követően Orbán, miután másodszor is miniszterelnök lett, első munkanapján Lengyelországba utazott, hogy nyilvánvalóan szimbolikus látogatáson találkozzon Tuskkal. Aki hosszú ideig szövetségese maradt, kiállt mellette akkor is, amikor az egypárti alkotmány miatt már nagyon sokan bírálták. De, ahogy Orbánnál egyre erősödött az illiberális vonal, és főleg az EU ellenes demagógia, fokozatosan szembe kerültek egymással: ahogy Orbán távolodott Európától, úgy távolodott tőle Tusk. Egyre többször bírálta Orbánt, előbb csak szűk körben, aztán nyilvánosan. Válaszul a Fidesz sajtója és politikusai egyre durvább hangnemben támadták őt. Többek között az akkoriban külpolitikával foglalkozó Novák Katalinnak jutott a nem túl hálás feladat, hogy a szimpatizánsok körében lejárassa a korábban népszerű lengyel barátot. Ennek keretében egyszer például durcás gyerekhez hasonlította az ET akkori elnökét.
6. 2017-ben díszdoktorává avatta a Pécsi Tudományegyetem. (Ettől az egyetemtől nekem is van egy doktori címem, csak ugye nem dísz. Vagyis hát, ha úgy vesszük, ez is csak dísz, mivel egy szerződés megírását leszámítva egy percig sem dolgoztam jogászként.) A címet elfogadó beszédében – helyesen – megállapította, hogy „Pécs Európa metaforája”, hozzátéve, hogy ez a részéről a lehető legnagyobb bók. (Amihez én annyit teszek hozzá, hogy teljesen indokolt.) „Nem csak, mert a munkám folytán európai vagyok, vagy mert betöltök egy formális tisztséget, hanem mert ez a legmélyebb meggyőződésem. Sőt, el kell ismernem, hogy van egy furcsa tulajdonságom: imádom Európát, hiszek az Európai Unió céljában és jövőjében – és ezt nem fogom feladni egy kis átmeneti euroszkeptikus trend miatt. Európainak lenni számomra ok arra, hogy büszke legyek.”
7. Amikor az Európai Tanács elnökévé választották, többen bírálták gyenge angoltudása miatt. Erre úgy válaszolt, hogy egyrészt azt mondta: „I have to polish my English” (kb. „ki kell políroznom/lengyeleznem az angolomat”), ami önmagában is elég jó válasz, másrészt tényleg jól megtanult. Ezzel kapcsolatban akkor elég vicces szóváltásba keverdtünk Laszlo Szilyval akkori blogján, a Cinken, de ez ma már nem fellelhető sajnos, ezért nem tudom linkelni, pedig úgy emlékszem, további nyelvi poénok voltak benne.)
8. Felségével még 1978-ban kötöttek házasságot, ezt jóval később egyházi esküvővel is megerősítették. Két gyerekük van
9. U2-szál: egyszer Brüsszelben meglátogatta Bono. Később elmesélte, hogy milyen politikai-kommunikációs tanáccsal látta el az énekes, akinek a nevéhez fűződik a Zooroopa című album is: veszíteni fognak, ha nem lesz annyira melodramatikus a narratívájuk, mint a populistáké.
10. Foci: nagy Arsenal-drukker, meg persze szülővárosa csapatának, a Legia Gdansknak is szurkol; bár, mint mondja, ezzel nincs túl sok sikerélménye. Kedvenc zenéi között egyszer az LGT varsói koncertlemezét említette, és valószínű nem is kamuzott, mert azt is tudta róla, hogy annak idején 750 ezer(!!) példányt adtak el belőle Lengyelországban. Elmondása szerint gyerekkorában nagyon szerette a Pál utcai fiúkat, felnőttként Márai Naplóját és Kertész Imre Sorstalanság című művét.
+ 1 A tegnapi választás eredményeként nagy valószínűséggel ismét ő lesz Lengyelország miniszterelnöke, ismét Kaczynskit legyőzve. (Ha formálisan nem is ő volt a rivális kormányfő-jelölt, az irányítás nyilvánvalóan az ő kezében volt.) Pontosabban vele szemben, hiszen a legtöbb szavazatot a PIS, Kaczynski pártja kapta, ám nagyon kicsi és egyre kisebb az esély rá, hogy kormányzóképes koalíciós többséget tud kialakítani.
Ha így lesz, az jó hír a jogállam, és főleg az Európa-barát politikai híveinek. Nem jó az EU-ellenes populistáknak, így a magyar kormánynak, amely fontos szövetségest veszíthet. Ők viszont a szlovákiai eredményekkel és Fico visszatérésével vigasztalódhatnak – őróla a 10+1 hamarosan.
(köszönöm a szaklektorálsát Sándor Zsíros EU- és Brüsszel-ügyi és László József általános lengyelszakértőnek!)
Címkép: Tusk kidobja Orbánt az Európai Néppártból /Pápai Gábor