Ha már Wembley, ha már Anglia, akkor ugye voltak ilyen eredmények: 6:3, 7:1. A magyarok javára. 1954, 1955-ben. Ebből élünk azóta is. A magyar foci ma is emiatt nagy. Világszínvonalú. Csak hát, ez akkor egy másik sportág volt. A csapatok úgy álltak fel, hogy volt kapusuk, három védő, két középpályás, öt (5 darab) csatár. Vagyis támadó. Hozzájuk csatlakozott egy hatodik a középpályás sorból. (Nálunk Bozsik).
Most viszont? A kapus maradt. Azt mondják van három belső védő. De ez valójában öt. Látni is a pályán, hogy ott állnak egy vonalban. Jól szervezett csapatnál úgy mozognak fel-alá, mint valami tánckar. Előttük a középpályások. Jó esetben hárman, vagy négyen. Ők meg az öt védő előtt hullámoznak. Így azután marad egy darab, vagy kettő “gólvágó”.
Annak idején mincen csapatban volt egy goromba pokróc, aki megfélemlítette az ellenfél támadóit. A Ferencvárosnál Dalnoki. A német válogatottnál egy bizonyos Werner Liebrich, aki ferrúgta Puskást. (Az angolok írtak is egy cikket erről az esetről: “A rúgás, ami győzelemre vitte Németországot” címmel.)
Most viszont? Bárki, akinél labda van felrúgható. S ha felrúgható, akkor fel is rúgják. Lökik, taszigálják, lerántják, visszahúzzák. A felállás a pályán, meg ez a “tackle” (vagyis a földrevitel) azt jelzi, hogy az amerikai foci megtermékenyítette az európai labdarúgást. A támadó taktikát is. Hány gólhelyzet alakul ki úgy, hogy hátulról egy “irányító” – a legtöbbször a hatos pozicióban játszó csapattag – átíveli az ellenfél védelmét, és előrerobog a futó. A leggyorsabb “szárnyvédő” a csapatból.
A következmény, elmaradnak a 6:3, 7:1 típusú meccsek a nagy válogatottak között. Sok gólt akarunk látni? Nézzük meg a német-észtet (8:0), a belga-San Marinót (9:0), a Dánia-Gibraltárt (6:0). Az Európa-bajnokság selejtezőiben 37 mérkőzésen született egy-két gól. A csoportkörben sorra jöttek a döntetlenek. A nyolcad-, negyed-, elődöntőkben már azon tréfálkoztunk, hogy a meccseket le sem kéne játszani. Csak odaállni, és rugdosni a tizenegyeseket.
Szabadrúgás. Az Újnépszabadság sportrovata
Forrás: Újnépszabadság. A szerző a portál főszerkesztője.