Szóval ezt olvasom A Panda című regény ismertetőjében:
André Delacroix-t, a Paris Soir riporterét szerkesztősége Észak-Vietnamba küldi, hogy tudósítson a kínai-vietnámi határháborúról. A riporter a feladat végrehajtása során maga is újabb és újabb nagyhatalmi intrikák célpontjává válik.
Feltehetően a főszereplő kalandjainak meghökkentő életszerűsége az egyik, a vezető hatalmak bűnös manipulációinak továbbra sem szűnő gyakorlata a másik ok, amiért Bokor Pál regénye, mely első kiadásban 75 ezer példányban kelt el, ma sem veszített aktualitásából.
Háborús kalandregény, politikai krimi, helyszíni tudósítás – a hírügynökségi tudósító bűnügyi regényét nehéz lenne egy műfajba tuszkolni…”
Megtudom belőle még azt, hogy mindez a nyolcvanas években játszódik.
Hej, hetvenes, nyolcvanas évek, amikor egy magyar újságíró folyamatosan a világ fegyveres konfliktusairól tudósított. Ciprusról, Libanonból, Szíriából, Jemenből, Izraelből, Angolából, Felső Voltából, Kolumbiából… Vietnamban viszont emberünk nem volt.
De most viszont jól esik, hogy egy regény révén még oda is elkerült.
André Delacroix, magyar nyelven Kereszty András büszke arra, hogy belekerült egy regénybe. André Delacroix
Egy regénybe, amelyet nagynevű kollégája Paul Bush írt.
Forrás: Újnépszabadság A szerző a lap főszerkesztője – kalapban pedig egyenesen André Delacroix. Igazi hős: regényhős. Chapeau bas!
