Újságszerkesztőként van egy kedvenc reklámszövegem. Az Újság című lap hirdetése volt a századforduló környékén. “A zsidóság és a gojság kedvence az Ojság”. Egy szerkesztő jól teszi, ha ehhez tartja magát, ha elkötelezett híveket akar. Tulajdonképpen azt az unalmas mondatot helyettesíti, hogy olvasótáborod legyen minél szélesebb.
De most nem az újságról van szó, hanem a politikáról.
Figyelem a fejleményeket.
Most az előválasztás alatt. A megnyilatkozásokat, hogy ki, ki mellé áll. Ki, kit támogat. (Természetesen a Fidesz-trollok, -barátok,-elkötelezettek kivétel). Azt tapasztalom, hogy az egykori SZDSZ prominensei egymás után közlik, hogy Márky-Zayra szavaztak, őt támogatják, ő mellé álltak.
Beszéljünk nyiltan. Visszafogottság nélkül. Az SZDSZ annak idején elsősorban budapesti párt volt. Vezetésében, szellemi erejében, a fővárosi zsidó értelmiség dominált. Tulajdonképpen ez akadályozta meg az Orbán-fideszt, hogy koalícióra lépjenek. Horn Gyula zsenialitása az volt, hogy győzelme ellenére koaliciót kötött az értelmiségnek ezzel az erős pártjával. (Igaz a koalíció később szétesett.)
Viszont, amit ma látunk az nem más, mint a Horn-koalíció feltámadása. Azzal a különbséggel, hogy az új SZDSZ-t most egy olyan politikai erő vezeti, amely vidéki, keresztény, mérsékelten jobboldali. Viccesen a zsidóság és a gojság új szövetséget kötött.
Orbán nem véletlenül retteg. Ez a koalíció egyszer már győzött.
Most a hat párti változat megteremti a vidék és a főváros összefogását.
Mit tud ezzel szembe állítani? A Horthy-rendszert?
Címkép: Horn és Pető. Bánkuti András képe
Forrás: Újnépszabadság. A szerző a portál főszerkesztője.