Bálint Károly szobrászatában az ember a „biztos alap“, a középpont, ahonnan minden művészi felfedezés kiindul vagy amely felé törekszik. A művész formakészletét a valósággal folytatott közvetlen párbeszéd alapján dolgozza ki, ugyanakkor teljesen a szemlélődésre bízza magát. A formaalkotás így a szubjektív keresés és folytonos önellenőrzés eredménye. A szobrász mintha a forma új eszményiségére törekednék. Ebből származtathatók az utána maga elé tűzött ábrázolási feladatok: az emberi formák egymás közötti térviszonyainak, plasztikus szervességüknek, az arányosság normáinak a kutatása.
Bálint Károly nem jár úgy, mint az egyszeri bűvészinas, akit a képzelőerő és a formaimpulzus kiemelt az érzékelhető valóság biztonságos köréből, és rendkívüli „képződmények“ világába sodort. Ő ellenáll a kísértésnek (talán nem is hallja meg), nincsenek látomásai. Az értelem törvényeinek veti alá magát, s ezért mindent a „tökéletes és jó formára“ akar visszavezetni.
Ez voltaképpen a reneszánsz klasszikum ismert óhaja és szemlélete. Úgy tetszik, Bálint Károly egyetlen leonardói tanácshoz igazodik: „A kusza dolgok a szellemet új felismerésekre serkentik, de előbb érd el azt, hogy azoknak a dolgoknak, amiket ábrázolni akarsz, minden részletét jól meg tudd csinálni.“
Megjelent A Hét VI. évfolyama 5. számában, 1975. január 31-én.
Bálint Károly (Lőrincfalva, 1935. április 29. –) magyar szobrászművész.
A Maros megyei Lőrincfalván született 1935. április 29-én. A Marosvásárhelyi Művészeti Középiskolában érettségizett, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol mesterei Vetró Artúr, Ion Irimescu, Kós András voltak. 1960-1983 között Marosvásárhelyen a Papiu Ilarian Líceumban, az Árvaházi és Kisegítő Iskolában, majd a Bolyai Farkas Gimnáziumban dolgozott rajztanárként. A Gyergyószárhegyen nyaranta megrendezett Barátság alkotótábor aktív résztvevője volt. Szobrai márványból, terrakottából, fából és hegesztett fémből készültek. Portréi gyakran az anyaság motívumát hordozzák.
Pályafutása során plasztikai alkotásai, aktjai mellett temperával készített tájképeket is készített. Számos köztéri szobor alkotója, 1960 óta rendszeresen vesz részt közös tárlatokon, egyéni kiállításokat szervez. Alkotásait múzeumok, közintézmények és magángyűjtemények őrzik.
Számos szobra megtalálható Magyarországon, Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Izraelben és az egykori Jugoszlávia területén is.
